A politikai vita nem egyszerű műfaj. Megítélése pedig mindenkor erősen szubjektív. A komáromi polgármesterjelöltek vitaestjén az előbbi, alábbi cikkünkben pedig az utóbbi tétel igazságáról bizonyosodhat(t)unk meg.
A Jókai Mór Diákkör „Elő az érvekkel!” címmel olyan vitaestet rendezett november 4-én Komáromban, amilyenre eddig még nem volt példa: a város polgármesterjelöltjeit ültették egy asztalhoz az önkormányzati választások kampányában.
A várakozás nagy volt, a színvonal már kevésbé. Különösen az estnek az a része nélkülözte az emelkedettséget, amikor a közönség jutott szóhoz. Sajnos, az értelmes nézői feltevések és kérdések – még ha ezekből volt is több – sem tudták ellensúlyozni azokat személyeskedéseket, provokatív és durva stílusban megfogalmazott nézői reagálásokat, amely az estnek ezt a részét jellemezték. Ki ne emlékezne a hátsó sorból üvöltöző kopasz férfira, vagy az első sorokban ülő „hangoskodókra”?
Ugyanakkor a polgármesterjelöltek sem teljesítettek ennél sokkal jobban, tegyük hozzá, hogy közülük négyen: Less Károly, Gulyás Magdaléna, Czíria Attila és Stubendek László legalább vállalta a szereplést. Úgy véljük, hogy erkölcsi és szakmai szempontból is az a két jelölt bukott a legnagyobbat, akik ott sem voltak kedden este a Révben.
Less Károly, független jelöltet mindjárt az elején nagy tapssal díjazták, később azonban egy-egy kérdéssel érezhetően többször is zavarba lehetett hozni. Az előre megírt válaszokat ugyan higgadtan (sokakban rokonszenvet keltve), de talán mégis egy kicsit indiszponáltan „mondta fel”. Amikor azonban váratlan kérdést kapott, többször megesett, hogy zavartan rendezgetett jegyzetei között. Ezzel együtt voltak emlékezetes pillanatai, amit a közönség tapssal vagy éppen ellenkezőleg: kissé meglepetten, értetlenül fogadott. Előbbire példa a pártpolitizálásra tett megjegyzése, miszerint, „aki belép egy pártba, az párt által vész el”, sokaknak azonban megemészthetetlen maradt a „vének tanácsa” felállítására tett homályos elképzelése. Less Károly talpig tisztességes ember, a tettek embere, a vita azonban nem az ő műfaja – erről győzött meg minket.
Akik eddig nem halottak Gulyás Magdalénáról, azok bizony most nemcsak hogy megismerhették, de nevét egy jó ideig még emlegetik. Talán nem vagyunk egyedül, amikor azt állítjuk, hogy ez a „belépő” bizony eléggé erősre sikeredett. A négy gyermeket nevelő édesanya ugyanis sokakat meglepett harcias, könyörületet nem ismerő stílusával. S bár igaz, hogy több kényes kérdésre is rátapintott, azért ez így, közel két órán át sok volt. Meggyőződésünk, hogy az egyetlen női jelölt több ellenséget szerzett magának kedd este, mint pályájának elmúlt évtizedeiben. Ez utóbbi legyen az ő dolga, amit azonban csak nehezen tudunk Gulyásnak megbocsátani, hogy noha lehetőséget kapott arra, hogy szlovák nyelven szólaljon fel, ő mégis olykor-olykor a magyart használta. Azok a percek, melyeken magyarul beszélt, arról győztek meg minket, hogy ami nem megy, azt kár erőltetni.
Czíria Attila személye sokak szemében a megfontoltságot és a szakmaiságot jelenti. Erre a vitaest során hellyel-közzel rá is szolgált – egy-egy alkalommal talán éppen ez volt az egyik „gyengéje”. Többen fészkelődtünk a tömött sorokban, amikor a vita elején jegyzeteit olvasva válaszolt a kérdésekre. Ez így szürke és unalmas lesz – gondoltuk, később aztán „belemelegedett”, és jól alkalmazta a „véd-visszaszúr” stratégiáját. Czíria elgondolása érezhetően az volt, hogy bizonyítsa, az ő ellenfele Marek Anton, nem pedig az itt felsorakozott jelöltek. Szerencsénkre azonban még idejében felismerte, hogy nem vezet sehova, ha egy olyan jelölttel vitázik, aki nincs jelen a teremben.
Kétségtelen, hogy Stubendek László kapta a legtöbb „pofont” az est folyamán – legalábbis a közönség részéről, amelynek egy-egy tagja durván személyeskedő hangnemet ütött meg a független jelölttel szemben. Stubendek ennek ellenére jól állta a sarat, szellemes válaszai („Csak az édes szőlőt csipkedik a darazsak” stb.) többször is derültséget okoztak. Ezekkel a képességeivel azonban eddig is tisztában voltunk, vagy legalább is sejtettük, ilyen értelemben tehát Stubendek nem okozott csalódást. „Van élet a párton kívül is” – mondta, mintegy új ars poeticaként, amire – ismerve a jelölt politikai múltját – azért már többen felkapták a fejüket…
S hogy az este kinek kedvezett? Nem érdekes, hiszen van ennél fontosabb kérdés most Komáromban, amire azonban november 15-e után kapunk csak választ: Vajon ki lesz a város következő polgármestere?
lm, Felvidék.ma
