1955-ben a komáromi evangélikus templom tatarozása közben került felfedezésre a sok éven át elveszettként számon tartott, Marcus Valerius Valerianus szarkofágja. Hogy a szarkofág mikor került építőanyagként felhasználásra nem ismeretes. A templomot 1795-ben kezdték építeni és 1798. január 14-én már felszentelésre került. Mivel a kőemlék a szintén másodlagosan felhasznált 17. századi síremlékkel együtt a falban elég alacsonyan található, ezért feltételezésem szerint valamikor 1795/96 környékén kerülhettek felhasználásra. A templom építéséről vezetett Jegyzőkönyv aprólékosan foglalkozik az építkezés menetével, ám a szarkofágról nem tartalmaz semmilyen információt.
A Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetében a 4327. szám alatt szerepel. A leírás alapján Komárom (Comaromium) és Győr (Arrabonam) között találták 1654-ben a 4315. szám alatt szereplő Marcus Aurelius Valens szarkofágjával együtt, amely ma Bécsben a Kunsthistorische Múzeum gyűjteményébn található.
A szarkofágot egy görög feliratú fedéllel együtt említik, amely feltételezhetően eredetileg nem ehhez az emlékhez tartozhatott és amelynek mai helye ismeretlen.
A szarkofág a megtalálás előtti utolsó leírását Domenico Sestini utazó jegyezte le 1780-ban a „Viaggi e opuscoli diversi” című kötetében említi. Majd 1815-ben a javított „Viaggio curioso – scientifico – antiquario per la Valachia, Transilvania e Ungheria fino a Viena” kötetében is megemlíti. Leírása szerint a lelet, amelyet a komáromi erődben látott Szőnyből származik.
Egy egyszerű díszítetlen szarkofágról van szó. A DM kezdőformula és a felirat utolsó sora (Heredes F C) kivételével az egész felirat a feliratos mezőben szerepel. A feliratos mezőt ún. barokk motívumra emlékeztető dupla S formájú szegély határol. A szarkofágon szereplő felirat a következő:
D(is) M(anibus) // M(arci) Val(erii) Valeriani (centurionis) leg(ionis) / IIII Fl(aviae) vixit an(nos) XLII / et M(arco) Val(erio) Ulpio eq(uiti) pu / bl(ico) fil(io) vixit an(nos) VIII simu / l conditis Ulpia Para / tiane marito et filio / et Ulpia Valeria filia // heredes f(aciendum) c(uraverunt)
A halotti isteneknek. Marcus Valerius Valerianus a légió IIII Flavia centurioja, aki 42 évet élt és Marcus Valerius Ulpius, lovagnak, aki 8 évet élt egyidejűleg eltemetve. Ulpia Paratiane a férjének és fiának, valamint Ulpia Valeriana, a leánya állíttatta.
A feliratból kiderül, hogy a szarkofágban eredetileg Marcus Valerius Valerianust és annak 8 éves fiát temették el. Az elhunyt a 4. légió (IIII Flavia) centúriójaként szolgált, amely Hadrianus korától (117-138) a római uralom végéig Singidunum helyőrségét látta el. Singidunum római emlékei a mai Belgrád területe alatt találhatók. Singidunum az ókorban Moesia Superior provincia egyik legió tábora volt.
A felirat arról is tanúbizonyságot tesz, hogy az elhunyt katonát az egész családja kísérte, mivel a szarkofágban vele együtt eltemették a nyolcéves fiát is. A család áttelepülése Brigetio környékére, arról is tanúskodik, hogy a centúrio hosszabb időt töltött itt és rámutat az egység illetve a csapattest átvezénylésére. Feljegyzések szerint tudjuk, hogy a légiót legalább háromszor Aquincumba vezényelték (mégpedig 89-101, 162-166 és 205-208 között). A szarkofág feltételezhetően Kr. u. 213-ban készülhetett,amikor is a csapat egy különítménye Brigetio környékén vett részt a germánok elleni harcokban, amelyben az elhunyt is életét vesztette.
Mathédesz Lajos, Felvidék.ma
Fotó: ubi-erat-lupa.org {iarelatednews articleid=”57657″}