A volt Csehszlovákiában Václav Havelről talán mindenkinek az jut elsőként az eszébe, hogy ő volt a rendszerváltás utáni első köztársasági elnök. Arról már kevesebben tudnak, hogy milyen közéleti szerepet vállalt 1989 előtt, amiért börtönbüntetésre ítélték. S talán arra is kevesen emlékeznek, hogy ellenezte Csehszlovákia felbomlását.
Václav Havel valószínűleg már az anyatejjel szívta magába a szabadság szeretetét és a demokratikus gondolkodás alapjait. 1936. október 5-én született Prágában. Jómódú polgárcsaládban nőtt fel, az intellektuális szülők vállalkoztak és részesei voltak a két világháború közötti prágai kulturális és politikai életnek. A szabadság szeretete, mint alapérték már gyermekkorában hatalmába kerítette. Ezek az értékek tovább erősödtek benne, amikor származása miatt nem tanulhatott tovább az általa kiválasztott szakon. Helyette vegyészlaboráns lett, majd esti tagozaton kezdett tanulni a Prágai Műszaki Egyetemen, melyet nem fejezett be, szeretett volna átlépni a Zeneművészeti Akadémiára, de kérelmét elutasították és már a Műszaki Egyetemre sem térhetett vissza. Ekkor kezdett dolgozni a prágai Divadlo ABC-ben (ABC Színház) színházi technikusként, majd esti tagozaton elvégezte a dramaturgia szakot a prágai Zeneművészeti Akadémián. 1963-ban mutatták be első művét Kerti ünnepély címmel (Zahradní slavnost). Ez a mű az 1960-as években nagyban hozzájárult a csehszlovák társadalom függetlenségi harcához.
Az 1968-as prágai tavasz előkészületeiben és magában a forradalomban is tevékeny szerepet vállalt. Mind a politikai, mind az irodalmi életben aktív volt, a Független Írók Klubjában és egy pártoktól független klubban is szerepet vállalt. Ezért a Varsói Szerződés országainak katonai beavatkozása után betiltották műveit és elküldték a színháztól.
Ezt követően munkásként dolgozott. A prágai tavasz után is a szabadságeszmékért küzdött, 1975-ben nyílt levélben fordult a köztársasági elnökhöz, Gustáv Husákhoz, amelyben a csehszlovák társadalomban jelentkező ellentétekre hívta fel a figyelmet. A kommunista rendszer idején emberjogi harcosként munkásságának eredményeként született meg a Charta 77, melynek szóvivőjévé vált. Függetlenségi törekvéseiért összesen öt év börtönbüntetést töltött le. Ez alatt egészsége erősen megromlott, amely későbbi életére ugyancsak hatással volt.
A tiltás ellenére folyamatosan írt, művei Csehszlovákiában nem jelenhettek meg, de külföldön, vagy szamizdatként napvilágot láttak.
A nyolcvanas évek végén már érezni lehetett, hogy az átalakulási folyamatot nem lehet megállítani, s Havel a mozgatórúgója volt a változásoknak. A Polgári Fórum alapításánál is jelen volt, ennek jelöltjeként választották meg 1989. december 29-én Csehszlovákia elnökévé. Ekkor ígéretet tett, hogy tavasszal szabad választásokat tartanak és szavát be is tartotta. Majd másodízben, 1990. július 5-én is megválasztották a köztársaság elnökévé.
Václav Havel az egység híve volt, ellenezte Csehszlovákia felbomlását. Politikai befolyását megpróbálta felhasználni az egység megtartása érdekében, de nem járt sikerrel, ezért 1992. július 20-án lemondott. A cseh képviselők 1993. január 26-án választották meg a Cseh Köztársaság első elnökévé. 1998-ban ismételten bizalmat szavaztak neki. A cseh alkotmány értelmében többször nem indulhatott, 2003. február 2-án lejárt a mandátuma. Elnökké választásáról egyszer azt nyilatkozta: „Ha jól belegondolok, még ma sem tudom elhinni, hogy 13 évig köztársasági elnök voltam. Elnökké választásom életem legnagyobb furcsasága.” Ennek ellenére mind Csehország, mind Szlovákia, sőt a volt szocialista országok szintén sokat köszönhetnek neki. Tevékenységére sokan figyeltek a nyugati demokratikus országokban is, többször jelölték Nobel-békedíjra. Politikai tevékenysége hozzájárult a rendszerváltás elindításához. Részt vett a visegrádi országok együttműködésének kialakításában is. Olyan európai gondolkodó volt, akit a világ minden táján elismertek, talán ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy térségünk országai felzárkózzanak, majd az Európai Unió tagjává váljanak. Munkásságát több nemzetközi díjjal jutalmazták. 1986-ban Erazmus-díjjal ismerték el. Elnyerte többek között az USA elnökének Szabadság-érmét, Indiában a Mahátma Gandíról elnevezett kitüntetést ugyancsak átvehette, a szlovák Zeneművészeti Főiskola a doctor honoris causa titulust adományozta neki, Pozsony tiszteletbeli polgáraként a szlovák főváros szintén tisztelgett nagysága előtt. A pilzeni Bory börtönében, ahol raboskodott, emléktáblával emlékeznek rá, a prágai repteret pedig róla nevezték el.
Irodalmi munkássága is jelentős, több művét lefordították magyarra. Filmrendezőként halálának évében mutatkozott be. A premieren még megjelent, majd gyógykezelésre ment. A börtönben legyengült tüdeje és a dohányzás is megtette hatását, 2011. december 18-án elhunyt.
Nagyságát mutatja, hogy hozzájárult a Csehország és a térség országai iránti szimpátia megerősödéséhez. Munkásságát a békesség jellemezte, országa és a szomszédai közötti megbékélésre törekedett. Hozzájárult ahhoz, hogy kialakuljon egy újfajta Európa-kép, amely az unióhoz való csatlakozást is segítette. Európaisága, szabadságharcos jelleme segítette a visegrádi országok együttműködését, melynek igazi jelentősége halála után nyilvánult meg, de szellemisége így is tovább él.
