Fotó: Magát Róbert

Ki ne ismerné a lőcsei vár legendás titkát, a Mátyusföld nevének eredetét és a kurta szoknyák diszkrét báját, ugyanúgy kinek ne kerekedett volna már mosolyra a szája a jó palócok ízes nyelvjárásának gyönyörűségén?

De azt sem hinném, hogy sokan lennének, kik ne járták volna még be a komáromi erődrendszer tekervényes labirintusait, a selymes Selmeci-hegyek domborulatait, a pozsonyi és a kassai dóm rejtekeit, a Szilicei- vagy a Murányi-fennsík gerinceit, völgyeit, vagy egy-egy iskolai kiránduláson ne fordultak volna meg a Baradla-barlangban, illetve ne révedtek volna el a csallóközi rónák vizenyős végtelenjein.

Talán még az sem ritka, hogy jócskán vannak kik jártak már Ajnácskő várában, barangolták be a Burda-hegyet, s merengtek el a Zobor tetejéről nyíló táj végtelenbe nyúló látványán. Ahogy biztos vagyok benne, hogy szép számmal akadnak, akik kortyintottak már egy forró augusztusi estén egy igazán jó pohár bort a géresi pincék mélyének hűsén, és hódították már meg az Andrássyak ékszerdobozát, Krasznahorkát.

Fotó: Riedl Regina

Azt azonban túlzás lenne remélni, hogy a szélesebb közönség tisztában lenne azzal, hol található a Kőjankó, az Ördög-lyuk, a Nagy-zsomboly, a Szörnyű-kút, esetlegesen hallott volna valaha is az álskorpióról, a mohos és a suvadásos tavakról, az elsüllyedt, esetleg a fakastélyról. Akárcsak arról, hogy hol él a bikapók vagy történetesen a gömöri vakfutrinka, hogy néznek ki a vasvirágok, hol nyílik a szellőrózsa, a fekete kökörcsin, hány éve tűnt el a Mellétei-óceán, hol fekszik a Papverme-tó, vagy csupán csak milyenek az Ipoly kanyarulatai, a Garam meanderei. Sokan talán még azt sem sejtik, hogy a Rozsnyó felett magasodó Ökörhegy (más nevén Pozsáló) Felvidék visszacsatolása után fél esztendeig büszkén viselhette a Magyarország legmagasabb hegycsúcsa címet…

Ez mind-mind Felvidék, pedig csak néhányat szemezgettem abból az ezernyi csodás titokból, ami itt lappang körülöttünk, mi mégis örökös elégedetlen pesszimizmusunkkal nem vesszük észre az otthonunk, szűkebb pátriánk szerelmetes szépségeit, s minduntalan vágyódunk ezernyi messzi idegen táj ismeretlenségére…

Felvidék, én így szeretlek!

Kapcsolódó cikkek