Vajon mit gondolunk arról az emberről, aki becsapta a testvérét? Sőt, nemcsak a testvérét, hanem még az apját is? Mégpedig álnok módon, csak azért, hogy az övé legyen minden. Manapság nemcsak az elsőszülött ragaszkodik a családi vagyonhoz, hanem a többi testvér is szeretne abból egyformán kapni, egyenlő részben.
De, hogy az atyai áldáshoz is ragaszkodnak-e, az már más krdés, meg nem is szokás már kikérni azt.Valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy tesszük a magunk dolgát, függetlenül a szülőktől, majd megbékélnek a döntésünkkel. Nem kell semmiféle áldás, hiszen saját kezünk munkájával úgyis előteremtjük magunknak a szükségest. A testvérek közötti vita a vagyonelosztársól már más kérdés. Senki sem akar lemondani a jussáról, de azt sem akarják elfogadni, ha a szülők úgy döntenek: az egyik többet érdemel, mint a másik. S aztán jön a pereskedés. Haragtartás. Az meg megint egy másik kérdés, amikor a gyerek tudatosan becsapja a szüleit, rászedi, csak azért, hogy a testvérét megfossza az örökségtől. Hasonló történt Ézsauval és Jákóbbal. Jákób csalással megszerzi az elsőszülöttségi jogot, aztán szintén csalással az apai áldást is, természetesen az anyja segítségével és még arra is kész, hogy ezért ne mondjon igazat apjának. De vajon megérte? Boldogabb és békésebb élete lett-e ettől? S van-e ilyen élete azoknak, akik ily módon szeretnék félrevezetni a szülőt és a testvért? Jákóbnak menekülnie kell, mert Ézsau helyett kapta az áldást, s mégis figyelemre keltő apjának Izsáknak a tette: Indulása előtt most már tudatosan áldja meg a kisebbik fiát. Előrfordulhat az, hogy ma valaki annak ellenére is atyai áldással indítja útjára gyermekét a szülői házból, hogy az alaposan rászedte, becsapta? Előfordulhat, de ritka szép példa. Hogy miért tudja ezt mégis megtenni Jákób apja Izsák. Süllné Rácz Kinga egyházzenész-lelkipásztor írása olvasható az alábbiakban.
1 Mózes 28,1- 9
Izsák Lábánhoz küldi JákóbotEkkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! Készülj, menj Paddan-Arámba, anyád apjának, Betúélnak a házához, és ott végy feleséget anyád bátyjának, Lábánnak a leányai közül! A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítsa és sokasítsa meg utódaidat, hogy népek gyülekezetévé váljanak. Adja neked Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy birtokba vedd ezt az országot, ahol jövevény vagy, amelyet Ábrahámnak adott az Isten. Így küldte el Izsák Jákóbot, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának a bátyjához. Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy ott vegyen feleséget, és amikor megáldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! Jákób engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Paddan-Arámba. Amikor látta Ézsau, hogy apja, Izsák, a kánaáni leányokat rosszaknak tartja, elment Ézsau Izmaelhez, és feleségül vette addigi feleségein kívül Mahalatot, Ábrahám fiának, Izmaelnek a leányát, Nebájótnak a húgát.
Első hallásra úgy tűnik, hogy a felolvasott bibliai rész egy kiegyensúlyozott családi történet, ahol az apa a felnőtt fiát érettnek látja arra, hogy megáldja, útjára bocsássa, hogy az az otthon melegét elhagyva, az otthoni tapasztalatok alapján szétnézzen a nagyvilágba, feleséget szerezzen, s egyedül boldoguljon. Tulajdonképpen általában így szoktuk olvasni a bibliai történeteket, mert úgy véljük, hogy azokban kizárólag szent emberekről van szó, akiktől mindenben példát vehetünk, de akiknek a nyomába se léphetünk. Pedig teljesen másról van szó. A Szentírás nem valamilyen kiemelkedő személyiségekről, hősökről szól, akik magatartásukkal jobbá tették a világot, hanem ugyanolyan egyszerű, bűnnel terhelt emberekről, mint amilyenek mi vagyunk, akiken meglátszik Isten gondviselése és szeretete.
Bizony a felolvasott történetünk sem egy szent családról szól, melyben nincs semmi kivetnivaló. A felolvasott történetünk előtti részek nem titkolják, hogy egy családi dráma kellős közepébe csöppentünk, ahol Jákob kénytelen elhagyni otthonát, hiszen ha nem siet, és nem szökik el otthonról minél hamarább, bátyja, Ézsau bosszúja hamarosan utoléri. Hiszen ezt olvashatjuk az előző részben: „Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt, mivel őt áldotta meg az apja, és ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor meggyilkolom öcsémet, Jákóbot.” Miről is van szó? Tudjuk, Ézsau egy tál főzelékért eladja elsőszülöttségi jogát öccsének, Jákóbnak. Majd az alkalmat kihasználva Jákob megáldatja magát Izsákkal. Azt az áldást kapja, amit Ézsaunak kellett volna kapnia, megrövidítve ezzel testvérét. Hihetetlen, hogy mégis a felolvasott igeszakaszban egy békés búcsúról, egy nyugodt elválásról olvashatunk: „A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítsa és sokasítsa meg utódaidat, hogy népek gyülekezetévé váljanak. Adja neked Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt…” Mért lehetséges ez így? – tehetjük fel a kérdést. Hogyan bocsáthatja el az öreg Izsák fiát, a csaló Jákobot ilyen alázattal és szeretettel? Hogyan lehetséges, hogy a csaló Jákób, megmenekül az igazságszolgáltatás elől? Egyedül azért, mert ez is Isten kezében van. Isten ebből a családi drámából is tud jót kovácsolni.
Rebeka, az édesanya jól átlátja a dolgokat. Mindig ott van, ahol kell. Mindent hall, amit hallania kell. Mindent tud, amit tudnia kell. Úgy tűnik, ő irányítja a dolgokat, az ő kezében vannak a történések. Minden rajta keresztül megy végbe. Hiszen ő volt az, aki rászedi Jákóbot, hogy menjen be atyjához, színlelve, hogy ő Ézsau, és kérje ki magának az elsőszülöttségért járó áldást. Az anyának az is hamar a fülébe jut, hogy ezért a csalásért Ézsau bosszút forral, s hogy megmentse kedvenc fiát, Izsáknál jár közben arra hivatkozva, hogy itt az ideje Jákóbnak feleség után néznie, de mivel nem kíván további kánaáni menyeket a háznál, ezért elküldi Jákóbot bátyjához, messzi földre, Lábán házába. Valóban úgy tűnik, Rebeka jól végezte dolgát. Sikerült az ő legkedvesebb fiának jó irányba terelni az életét. Rebeka úgy gondolja, ha van Isten, akkor az ő dolgait, fondorlatosságait úgysem látja, hiszen minden titokban az ő terve szerint mehetett végbe. Pedig nem erről van szó. Hiszen Isten mindent lát, és mindent tud, és minden az Ő kezében van. A valóság az, hogy nem Rebeka az, aki irányítja a dolgokat, hanem maga Isten. Hisz Izsákot nem vaksága miatt lehetett megtéveszteni, hanem mert az Isten akarata volt ez. Jákob életét sem Rebeka védte meg, hanem Isten járt közbe, mert nem akarta, hogy Kain és Ábelhez hasonlóan testvérgyilkosság történjék. Jákób nem Rebekának köszönheti élete boldogulását, az atyai áldást, hanem Istennek, akinek az volt a terve, hogy egy arra teljes mértékben alkalmatlan, egy csaló legyen az, akitől a 12 törzs származik. Ahogyan a 99. zsoltárban is énekeljük: „Ez erős Úrnak, Mint jó királynak, Nem kell hamisság, Csak az igazság. Jó ítéletet A Jákóbbal tett, Kit ő igen szeret, Mint választott népet.” Az Atya akarata az, hogy a teljesen elveszett kegyelmet találjon.
Mi hányszor hisszük azt, hogy boldogulásunk attól függ, hogy jó időben, jó helyen legyünk, hogy mindent tudjunk, amit tudnunk kell, hogy mindent halljunk, minden időben eljusson hozzánk, hogy aztán gyorsan, okosan tudjunk intézkedni. Azt hiszzük, mi irányítjuk életünket. Mindent megteszünk, hogy a lehető legjobb partit kifogjuk, hiszen mi választjuk jövendőbelinket. Azt hisszük a kezünkben van a gyermekáldás befolyásolása. Azt hisszük, mi irányíthatjuk gyermekeink életét. Biztosak vagyunk benne, hogy az ő boldogulásuk egyedül rajtunk, az általunk biztosított neveléstől és anyagi háttértől függ. Pedig hálát adhatunk, hogy ez nem így van. Isten jól látja minden egyes manőverünket, minden titkos szándékunkat. Ezért kár előtte titkolni akaratunkat és kéréseinket. Hisz Isten egy szerető Atya, aki megengedi azt, ami elkészítve benne van az ő tervében. Ezt az akaratot kell felismernünk, ezt az akaratot kell elfogadnunk, a magunkévá tennünk tudván, hogy nem mi irányítjuk ezt az Akaratot, hanem Isten maga. S ha ezt bűnbánattal elfogadjuk, és megalázzuk magunkat Istenünk előtt, Isten reánk árasztja áldásait: „égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát” ígér, utódokat, amikor arra emberileg esély sincs. Hiszen ha csak a bibliai példát vesszük Ábrahám felesége, Sára meddő, mégis Izsákot szül. Izsák felesége, Rebeka meddő, mégis ikreket szül. Rebeka fia, Jákobnak felesége, Ráhel meddő, s mégis tőle származik a 12 törzsből József és Benjámin. Isten ígéretei valóságosak, hiszen így szól: „Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged, megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért!”
Sokszor nem könnyű rájönni, Istennek mi a terve, akarata. Nem könnyű a mi elképzeléseinkről lemondani, úgymond egyeztetni Isten akaratával, még ha nem is a mi fejünk után szeretnénk cselekedni. De éppen erről van szó: Isten akaratának keresése egy küzdelem, melyben hitre van szükségünk ahhoz, hogy a megértett hitigazságokat a gyakorlatban, a hétköznapokban is meg tudjuk élni és merjük vállalni.
Ebben a harcban maga Jézus Krisztus az, aki előttünk jár. Hisz ő tökéletesen felismerte az Atya akaratát, pedig a Gecsemáné kertben való esedezésekor is emberileg lett volna kétely, és akadt volna gyengeség, mely egy más végzetet kívánna. „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem a mint Te.” Jézus imádsága megtanít minket őszinteségre, de odaadásra is. Küldetése vállalásában pedig erősít minket abban a hitben, hogy az Úrban mindenkor bizodalmunk lehet, akármilyen helyzetben, vagy ellenséggel állunk szemben. Jézus nem menekül a bosszú elől, nem vonja ki magát a keresztfa súlya alól, hanem teljes hittel és bizalommal vállalja földi küldetését, az Atya akaratát, hogy nekünk örök életünk legyen, e földi életünkben pedig hitben megerősödve tudjuk rábízni ügyeinket a gondviselő Istenre. Ámen.
Urunk, Istenünk, megalázzuk magunkat te előtted, kérünk, tisztíts meg bennünket minden bűnünktől, minden titkos gonosz szándékunktól, minden hiábavaló gondolatunktól. Kérünk, költözz a szívünkbe. Mutasd meg, mi a te akaratod. Mutasd meg, mi a te szándékod életünkkel. Formálj minket, s tegyél késszé arra, hogy a te akaratodat elfogadhassuk. Köszönjük, hogy te megáldasz bennünket és utódainkat! Legyen áldott ezért a te szent neved, az Úr Jézus Krisztus érdeméért. Ámen.
FelvidékMa, sk
