A Betlehemi Békeláng Párkányban – képgalériával

A betlehemi láng a krisztusi szellemiség szimbóluma, mely nagy út után ér el hozzánk. Immár két évtizede szervezik meg a Betlehemi Békeláng akciót, melybe évről évre több ember kapcsolódik be.

A Betlehemi Békeláng ötlete szoros összefüggésben van Jézus születésével. A pásztoroknak kihirdetett béke kinyilatkoztatásra emlékeztet több, mint 2000 évvel ezelőtt. Ezért a béke-fény terjesztésénél arra kell törekedni, hogy az emberek minél közelebb kerüljenek a karácsonyhoz.
Az ENSZ 1986-ot a béke évének nyilvánította. Egy Habsburg Rudolf nevét viselő osztrák cserkészcsapat ötlete alapján a béke szimbóluma a betlehemi Születés templomában égő láng lett. Azóta évről évre Bécsből rendszerint egy-egy különleges gyermek indul Jézus születésének helyszínére, hogy a jászol helyén épült templomban, a Születés Bazilikában található örökmécsesből lángot vegyen. Lámpásba zárva hozzák aztán repülővel Bécsbe, ahol egy hatalmas és nagyszabású ünnepség keretében veszik át az egyes országok, nemzetek a lángot. Ezt követően a betlehemi láng szállítása speciális lámpákkal és örökmécsesekkel történik, a legváltozatosabb módon: autóval, autóbusszal, vonattal, kerékpárral vagy akár gyalog is szállítják, s adják kézről-kézre, hogy elvigyék otthonainkba, hogy ott karácsonyig folyamatosan égjen. Az otthonokban fénylő „betlehemi láng“ imádságra hívó jelenléte összeköti a magyar családokat a világ különböző pontjain élő keresztényekkel, és elmélyíti az adventi előkészület lelkületét. A gyertyával gyertyát gyújtva továbbított láng, a béke lángja azt is jelképezi, hogy akárcsak a lángot, a békét is embertől emberig kell továbbítani. 1986 óta minden december derekán Betlehemben, a Születés-kápolna mécseséről gyertyát gyújtanak, és a Lángot elindítják féltve-vigyázva, őrizve, ápolva, továbbadva kézről kézre, repülőn, vonaton, autókban, gyalogosan, hogy karácsony estéjére eljuthasson minden templomba, bazilikákba és kis fatemplomokba egyaránt. Fényességet, melegséget, szeretetet visz a templomokba, az otthonokba, a szívekbe. Ez a betlehemi láng…
A Duna TV igazgatója személyesen vette át a lángot az osztrák fővárosban, hogy a szerkesztők által eljusson Délvidékre, Felvidékre és Erdélybe.
Az Ister –Granum Eurorégió településeinek polgármesterei, képviselői a Párkányi Városi Hivatalban vehették át a piciny fényforrást, amelyet a Duna Televízió munkatársa, Asbóth József hozott át. A népszerű műsorvezető elmondta messze, Betlehemben, Jézus szülővárosában gyújtotta meg valaki a tüzet, onnan óvatosan, gyertyákkal és apró lámpásokkal vitték tovább városról városra, országról országra. Gondosan kellett őrizni, vigyázva, hogy el ne aludjon, és emésztő tüzet se okozzon. Útközben százak vagy tán ezrek is meggyújthatták a betlehemi „fényforrásokról” saját gyertyájukat, mécsesüket, s vihették tovább szeretteikhez vagy egy következő találkozási pontig, ahol megint „megoszthatták” másokkal. Eközben kicsit testvérekké is lettek a fény hordozói. Adtak, kaptak, és szüntelen őrködtek. A láng adventtől karácsonyig égett – ki tudja, hány hajlékban, állandóan. Lelkészeink is hűséges őrizői voltak. Vitték magukkal otthonukból a gyülekezetbe, a gyülekezetből újra haza. Bárhová vitt az útjuk, elkísérte őket a láng is. Mert akinél mégis kialudt, annak újra el kellett mennie – ha nem is Jézus szülővárosáig, de legalábbis egy „tüzes” testvérhez – s elölről kezdeni mindent… Most újra advent következik, és csodára várunk: mindenki valami melegséget, örömöt remélve számolgatja a napokat, hogy mennyi van még karácsonyig. Ám a szeretet valódi forrásáig nekünk is messzire kell mennünk, egészen Isten emberré lett Fiáig. Igen, Betlehem világosságát, szeretet-melegét kell újra és újra felfedezni és továbbvinni. Másokkal megosztva adni és elfogadni. Otthonunkból magunkkal vinni az iskolába, a munkahelyünkre, a gyülekezetbe, és ott fényt árasztani. Azután a gyülekezetből hazavinni, bevilágítva vele közvetlen környezetünk mindennapjait is. Őrködni felette, mint igazi érték felett. Észrevenni, ha már csak pislákol, felriadni, ha kialudt. És nem beletörődni, hogy „ez már csak így szokott lenni”, hanem újra útra kelni. Nem sajnálva az időt, az erőt, menni meg nem fáradva, fel nem adva soha, és ahányszor meggyújtani a tüzet ott – a világ világosságánál.
A régió polgármesterei ünnepség keretében vették át a lángot, hogy fényességet, melegséget, szeretetet vigyenek vele a templomokba, az otthonokba, a szívekbe szerte a Kárpát-medencébe. A régió falvaiban a következő napokon jut el a szeretet és a béke lángja az emberekhez, így a betlehemi láng fénye karácsonykor egész Európát bevilágítja. Lesznek helyek, ahol – mikor a falu határát eléri a Láng – megkondulnak a harangok, és addig harangoznak, míg a Láng a templomba nem ér.
Ez a láng mindenkié, minden jószándékú emberé, nincs egyházhoz, felekezethez kötve. Hazavihető, továbbadható, hogy minél több családhoz eljusson. Éljünk a lehetőséggel, fogadjuk be a betlehemi láng fényét, melegét otthonunkba, hogy átjárja életünket.

Felvidék Ma, (miriák)
Beküldte: SZAKC Komárom, KM

A szerző felvételei a Békeláng útjáról