Érdeklődéssel olvastam Eva Čobejová jegyzetét Bugár Béla úr esetleges visszatéréséről. Szlovák származása ellenére jól látja a nevezett személy jellemzőit, erényeit és hibáit.
Mint magyar nemzetiségű, az MKP állandó választópolgára, szeretnék Eva Čobejovának arra a kérdésére válaszolni, hogy mit tesz majd a magyar nemzetiségű választópolgár a vele kapcsolatos „marketinghúzásokkal” kapcsolatban. Számomra, és a környezetemben levő hasonló gondolkodásúak számára, amit most tesz, az porhintés, és újabb gesztus az őt menedzselők felé, hogy továbbra is őket fogja szolgálni. Nekünk az MKP a szent és sérthetetlen, és nem Bugár úr, vagy a kamerák előtti produkciója. Az MKP pedig az itt élő magyar nemzetiségé, és nem Bugár, Simon, Mede, Fekete vagy Fehér úré!
Minden elismerésem Bugár úr erényeivel kapcsolatban, köszönet azért is, amit eddig az MKP, és a magyar közösségért tett. Mert tett, ez vitathatatlan, ezt nem veszi el tőle senki, nem is akarja. Viszont változnak az idők és benne az emberek is. Ami tegnap elég volt egy ember, vagy közösség számára, ez ma már nem elég. Új szelek fújnak Nyugat-Európa felől, s mi ennek klímájában szeretnénk élni. Elég a többségi nemzet bábáskodásából, saját sorsunkat, saját elképzeléseink szerint szeretnénk formálni. Erről van szó és nem többről. Ennek egyetlen járható útja az önkormányzatiság, minden velejáró intézménnyel. Bocsássa meg Bugár úr az őszinteségemet, de a magyar nemzetiségűek többségének elege van a „csalikalapos” bohóckodásából, amely olyan képet festett rólunk, mint Gárdonyi Géza Gőre Gábor figurája a 19. század szlovákjairól. Gárdonyi Géza, műve megjelenése után rádöbbent, hogy a megszületett mű, minden jópofasága mellett, a szlovák nemzetre nézve sértő. Gyorsan megtagadta és megtiltotta minden további kiadását. (Én is csak véletlenül bukkantam rá az eredeti kiadásra, egy budapesti antikváriumban.)
Engem soha nem szórakoztatott Bugár úr jópofáskodása a TV- képernyők előtt, nem tudtam rajta nevetni, mert tudtam, hogy másnap a szlovák kollégáktól, mit fogok eltűrni. Hogy fognak velem szórakozni, az Ön magyaros akcentusát utánozva: „Ten tvoj maďarský šašo bol zlatý.“ (Ez a te magyar bohócod megint aranyos volt.). Bugár úr, kérdem én, eszébe jutott-e valaha is, hogy hány szlovák környezetben dolgozó magyar nemzetiségű embernek keserítette meg az életét nap, mint nap? Akik, Önnel ellentétben, akcentus nélkül beszélik a szlovák nyelvet, és nem jópofáskodással jutottak abba a pozícióba, amiben vannak. Akik több száz más nemzetiségű munkatársuk munkáját irányítják, és mutatnak jó példát erkölcsiségből, tudásból, nyelvismeretből és hazaszeretetből. Sok más politikussal szemben, ők tisztában vannak vele, hogy csak ennek birtokában érvényesülhetnek és követelhetnek gyermekeiknek magyar tannyelvű iskolát, könyvet és lelki szükségleteinknek megfelelő magyar kultúrát. Mikor követi meg Ön ezeket az embereket? Mikor mondja azt a Markíza TV kabarészerzőinek, hogy elég volt uraim, több tisztességet velem és a magyar nemzetiséggel szemben. Elég volt a szlovákiai magyar Gőre Gábor csalikalapos figurájából!
Bugár úr, Önnel kapcsolatban nemcsak ez nyomja a szívemet. Nem mindenki nyelvtehetség. Én leginkább a politikai bölcsességét és a „tökösségét” (elnézést a kifejezésért) hiányolom. Egy politikai vitaműsorban „viccelődni”, akkor szokott egy ember, ha kifogytak az érvei, és alulmaradt partnerével szemben. A másik eset, ha berezelt, vagy kisebbségi komplexusai vannak. Az ilyen hátránnyal rendelkező emberek nem lehetnek vezető pozícióban. A gazdasági életben ez lehetetlen. Ma az MKP sem engedheti meg magának ezt. Tragédia lenne számára. Mert berezelés nélkül ki kell mondani, hogy a magyar-szlovák kapcsolatokban addig gyökeres változás nem lesz, amíg az önrendelkezés valamilyen, a közösség által elfogadott formáját a többség nem garantálja számára. Elfogadhatatlan, hogy ma rólunk nélkülünk döntenek. Ebben a kiélezet helyzetben, a magyar – szlovák kérdés gyakori téma a cégen belül is. Naponta mondom a szlovák kollégáknak: jó volna, ha értenétek is azt, amit a Csáky mond, a ti érdeketekben mondja. Kulturális és iskolai önkormányzatiság nélkül félmillió embert szorítotok a falhoz, akiket az asszimilálódás fenyeget. Ismerve a magyar mentalitást, ebből olyan balhé lehet, mint Budapesten a MTV októberi ostroma.
Évtizedek óta élek szlovák környezetben. Ismerem a szlovák kollégák mentalitását is. Tényleg, a két nemzet nagyon közel áll egymáshoz, közelebb állnak ők hozzánk, mit a nyelvrokon csehekhez. Van közös, több mint ezeréves múltunk, csak meg kell keresnünk a jövőhöz vezető utat. Most jött el az idő, hogy ezekről, a dolgokról nyíltan, tabuk nélkül beszéljünk, és asztalhoz üljünk. Maguktól nem fogják azt mondani, hogy itt van, nesze nektek az önkormányzatiság. Kemény tárgyalásokon kell megértetni velük, hogy mi nem akarunk elszakadni tőlük. Elsősorban az ő érdekük, hogy Szlovákia egysége, szuverenitása, anyagi és erkölcsi gyarapodása ne törjön meg. Van példa, hogy egy többnemzetiségű állam évszázadok óta belső és külső forrongás nélkül, békében és jólétben él. Például Svájc.
Bugár úr, a fentieket figyelembe véve, én Csáky Pál úr, és „csikó-csapatában” látom a jövőt. A fiatalok közt is van néhány, aki még a félelemtől néha bevizel, de ez gyerekkori betegség. Gyógyítható. Ha nem tud velük együtt dolgozni, az sem baj. A munkahelyen is előfordul, mi itt elválunk egymástól békésen. Arra is van példa, hogy vezető kolléga kottyant ki titkokat, az igazgatói értekezleten hallott bizalmas információkból. Másnap vagy ő adja be a felmondását, vagy én adom a kezébe. Ez így természetes. Az viszont nem természetes, amit Ön és Simon úr hónapok óta az MKP ellen tesz, mert Csáky úrral a pártot is bántják. Azért az utókor kemény ítéletet mond majd Önök felett. Ezt, az unokáik is szégyelleni fogják.
Kérem, ne forduljon vissza arról az útról, amelyen már elindult. A hiedelem szerint ez balszerencsét hoz. Hagyja békén az új vezetést, ők is menjenek a megkezdett úton. A magyar közösség többsége,- higgye el, nem véletlenül döntött úgy, ahogy döntött. Ráadásul Csáky úr és csapata, már tudja, merre kell, Nyugat-Európába menni! Ne lassítsa a kocsit.
(Felvidék Ma, Tóth Tibor, mérnök)
