Chaplin-film amit nézünk? Nem egészen. A felejthetetlen zsenit itt rég felváltotta az önjelölt feledhető ripacs. Finito, balra el – már csak ez áll a forgatókönyvben, bár a nagymonológ folyik.
A tegnap még túljátszottan üvöltöző diktátor mára nevetséges, dühöngő törpe. Az a 35 százalék, mely bizalmával is megtisztelte, most ámulva nézheti a változást, ha látja. A dühös Fanfnirt, ahogy üvöltözi: akkor sem írom alá. Ha Brüsszelnek voltak még illúziói, ha a Szocialista Internacionálé (pontosabban: az Európai Szocialista Párt) egy hónapja még a mundér becsületét megmentő hőst csodálta benne, most meregetheti szemét: kinek a vitorláit dagasztotta négy évig jó széllel…
Mert Diktátorunk – jobb napokban – eldöntötte egymaga, mi jó az országnak. Most azonban – mert a népet nem lehet leváltani – dacol. Csak azért sem írja alá a megállapodást az EU pénzügyi mentőcsomagjáról, bár az ő kötelessége lenne. Igen, az övé. Mert még mindig kormányfő, teljes jogkörrel. Kormánya is rendes, hivatalban lévő kormány, még ha nem viselkedik is ennek megfelelően, hanem a „minél rosszabb, annál jobb” szellemében cselekszik (azaz nem cseleszik, pedig kötelessége lenne). Nevetséges üzeneteket küldözget leendő utódjának és alakulgató kormányának: mit kellene őhelyette megtennie. S azt hiszi közben, hogy ettől nagyobbá válik, többen fogják csodálni. Pedig csak törpül, s a napnál világosabban árulja el magáról: soha nem volt államférfi, csak acsarkodó, bősz akarnok. A lelkében is törpe.
Az államférfi a rossz időkben mutatkozik meg leginkább. Akkor, amikor népszerűtlen döntést kell hozni, akkor, amikor a saját hiúsága és sértettsége fölé kell emelni a szólamokban gyakran elsüvöltött „nemzetállami érdeket”. Kormányoz akkor is, amikor már zsebében a felmondólevél, mert a hajót illik biztonságban bevinni a kikötőbe. Az „emberekért”, a munkából élőkért, azokért, akik komolyan elhitték neki, hogy róluk minden körülmények között gondoskodik az általa megálmodott nagy szívű (és zsebű) állam.
Chaplin-film helyett most tragikomédiát nézünk. A magas polcra jutott lelki törpe önleleplező nagyjelenetét. Katarzisra számítani: kár.
Gyurkovits Róza, Felvidék Ma
