Ha nyelvtörvény, akkor Szlovákia. Ha a kisebbség jogainak csorbítása, akkor Szlovákia. Ha anyanyelvi oktatás megnyirbálása: ismét csak Szlovákia. Ha magyar fül ezeket a korszerűnek és jogállaminak éppenséggel nem csúfolható „jelenségeket” hallja, akkor a fül gazdájának többnyire Szlovákia jut az eszébe.
Kétes dicsőség, ámde van kivel osztoznia benne.
Litvániában ugyanis az ottani lengyel kisebbség helyzete igencsak hasonló a miénkhez – legalábbis ami az ellenük irányított többségi akciókat illeti. A módszerek is nagyjából azonosak: kísérletek a nálunk alternatív oktatásnak elnevezett szellemi népirtás megvalósítására, iskolák bezárására, s mindezekhez az az olcsó, hazug és aljas „indokolás”, hogy az államnyelven történő oktatás versenyképessé teszi majdan a tanulókat a munkaerőpiacon, könnyebben érvényesülhetnek az életben, stb stb. Az alternatíva ott is ugyanaz, mint itt nálunk: asszimiláció, vagy másodrangú állampolgári lét. Illeve plusz egy „bónusz”, kizárólag ínyenc cinikusoknak: akinek nem passzol az új rendszer, az kiszállhat, 16 éves kor után ugyanis már nem kötelező iskolába járni… (ezt a litván oktatási tárca közölte!).
A lengyel-litván viták legutóbb az új litván közoktatási törvény hatályba lépésével kapcsolatban váltak élessé – érdemes rá nekünk is odafigyelnünk, okulnunk s nem utolsó sorban: potenciális szövetségeseket keresnünk a lengyelek személyében. A szeptember 1-től hatályos litván jogszabály mintha csak Slavkovská asszony műhelyében készült volna: kötelezővé teszi a lengyel tanítási nyelvű iskolákban a történelem, a földrajz, valamint az úgynevezett hazafias nevelés alapjai című tantárgy államnyelven való oktatását, ezen kívül 2 év múlva a nemzetiségi iskolákban is ugyanolyan érettségit kell majd tenni, mint a többi litván iskolában (értsd: litván nyelvből úgy, mint ha az nem idegen nyelv, hanem anyanyelv lenne).
Ahogy annak idején mi, úgy most a lengyelek sem nyugodtak bele alapvető jogaik ily durva módon történő csorbításába, tiltakozásaik folyamatosak. Minderről a litván miniszterelnöknek – micsoda véletlen! – a szlovák viszonyok jutottak eszébe: „Nem akarom, hogy kapcsolataink a magyar-szlovák és magyar-román viszonyra emlékeztessenek” – nyilatkozta egy litvániai lengyel rádiónak. Akaratával, vagy azon kívül: a lengyel-litván kapcsolatok máris az említettekre hasonlítanak és emlékeztetnek.
A kilátások sem túl jók: az EU-tól segítséget remélni hiábavalóság, ők is, mi is megtapasztalhattuk már, hogy a gazdasági térséget kevésbé izgatják a nemzetiségi kérdések. A lengyelek litván parlamenti képviselete sem számíthat komolyabb eredményekre: egyelőre annak felfüggesztését próbálják elérni, hogy az említett tárgyakat kizárólag litván nyelven oktassák. Az anyaország mindenesetre megpróbál a maga módján és lehetőségeihez mérten segíteni: tanárok lengyelországi továbbképzése, tanulmányutak szervezése a litvániai lengyel diákoknak, illetve természetesen anyagi dotálás (elsősorban oktatási eszközökre) által.
Hasznos és bölcs dolog lenne a mi elöljáróink részéről, ha vigyázó szemüket jobban odavetnék Európa hasonló sorsú kisebbségeinek életére, sorsára. Üdvös lenne velük – így a litvániai lengyelekkel is – szorosabb kapcsolatokat ápolni, tapasztalatokat cserélni és alkalmasint közösen fellépni ahol és amikor csak lehetséges.
Szűcs Dániel, Felvidék Ma
