A magyar külügyminisztérium tájékoztatása szerint meghosszabbították a határidőt, így február 8, azaz a mai nappal bezárólag lehet jelölni arra érdemesnek tartott személyeket a Jószomszédság és Megértés Díjra, melyet még 2008-ban alapítottak Szlovákia és Magyarország illetékes tárcái.
A díj azoknak jár – évente egy-egy szlovák és magyar nemzetiségű személynek – akik kiemelkedően hozzájárultak a két ország közötti kapcsolatok fejlődéséhez.
Nos, így az utolsó pillanatban magam is élni kívánok a nevezés lehetőségével, szívügyemnek tekintem ugyanis, hogy a kirakatok mindig szépen rendezettek legyenek, hogy legyen mit bámulnia a nagyérdeműnek. Ha ebben némi iróniát vél felfedezni a tisztelt olvasó, pillantson rá ismét a díj megnevezésére: abban jóval többet talál…
Ehhez méltóan tehát azt javaslom, hogy idén Bugár Bélának és Világi Oszkárnak ítéljék oda ezt a jószomszédság-díjat. Hogy melyik legyen a szlovák és melyik a magyar díjazott, azt döntsék el kő-papír-ollóval, úgy a legigazságosabb.
Az indokolásom nagyon egyszerű és világos. A ma emberének szimbólumokra, jelképekre van szüksége s e két személyiség egyként testesíti meg mindazt, ami a szlovák-magyar jószomszédi kapcsolatok úgymond “napos” oldalára tartozik – röviden tehát ahol valóban működik és nem pedig török átok ez a szomszédság. Ahol tényleg nincsenek ostoba nemzetiségi előítéletek és határok s így a bőrfotel vagy betonkocka közti választást nem nemzeti alapon oldják meg. Van viszont – sok egyéb mellett – egy kis politika, hatalom, némi olaj, csipetnyi keresztapáskodás és persze sok-sok remek üzlet. Kizárólag a nemzetek közötti megbékélés és jószomszédi egymás mellett élés jegyében. Ez valóban az igazi együttműködés, ahogyan azt e kör törvényesített szárnya hirdeti szlogenjében. És lám, valóban működik, hiába próbál belepiszkítani egy behemót szőrös főemlős. Hát nem méltó ez az elismerésre, díjra?
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
