Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke higgadtan értékeli a szlovák és a magyar gazdaságot. A szlovák gazdaság pillanatnyilag jobb helyzetben van, de a magyar gazdaság dinamikája kedvezőbb.
Magyarország miniszterelnöke megtartotta évértékelő beszédét. Szlovákiában ugyan nincs hagyománya a kormányfői értékelésnek, azonban a szlovák miniszterelnök a minap kijelentette, hogy Szlovákia a szlovákoké. Világos beszéd, érthető üzenet számunkra, ennek apropóján előítéletek nélkül, érzelmektől mentesen vessük össze a két ország gazdaságának és államháztartásának állapotát, ill. dinamikáját.
2004-2008 között Szlovákia felfelé ívelő gazdasági dinamikája sokak számára, még Magyarországról nézve is irigylésre méltó volt. „Bezzeg országként” tekintettek a Tátra alatti kis tigrisre. 2009-től a gazdasági válság begyűrűzése mindezt felülírta.
2012-ig az ország úgy-ahogy kivédte a válság viszontagságait, megelőzte a megrázkódtatásokat. Mára azonban az egy lábon, a gépkocsigyártáson álló gazdaság sérülékennyé vált. Elveszítette azt a lendületét, amely a gépkocsigyártás 40 százalékos tavalyi termelésnövekedésének volt köszönhető. Egy kis túlzással az ágazat egymaga cipelte a vállán az államháztartást. Azonban idén lefékezett, csökkenti a termelését. A kormány nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel, nem tudja „többlábúsítani” az ország gazdaságát.
Magyarország esetében ne hagyjuk magunkat befolyásolni a külföldről gerjesztett tömegpszichózissal, legyünk tárgyilagosak. Kétségkívül Szlovákia gazdaságának kondíciója, államháztartásának állapota ma még jobb, mint Magyarországé. Kérdés, hogy meddig?
Míg Szlovákia államadóssága tavaly szeptember végén jóval kisebb volt, a hazai össztermékhez viszonyítva 51,2 százalékos, addig Magyarországé 78,6 százalékos, ami azért a 85 százalékos Európai Uniós átlag alatti érték.
Az államadósságát mindkét ország a pénzpiacokról tudja konfliktusmentesen finanszírozni, Szlovákia ma még jobb feltételek mellett. Az Európai Unió és különösen az euróövezet mai állapotában ez komoly fegyvertény. Magyarország számára sem volt szükségszerű az IMF beavatkozása. Szlovákia tavalyi államháztartási hiánycélja 4,6 százalék volt, amit végül 4,8 százalékon tetőzött, Magyarországé 2,7 százalékos, amit 2,4 százalékra teljesített.
A legnagyobb különbséget Magyarország javára a munkanélküliség adatai szolgáltatják. Az Eurostat által mért legutóbbi érték Magyarországon 10,7 százalék, Szlovákiában 14,8 és feltarthatatlanul tovább növekszik.
A pillanatnyi helyzetértékelés helyett azonban összpontosítsunk a tendenciákra, a dinamikus folyamatokra. Az Európai Bizottság nemrégen közzétett előrejelzésében Szlovákia számára idén 3,3 százalékos államháztartási hiányt, Magyarország számára pedig 3,4 százalékos hiányt helyezett kilátásba. Míg Szlovákiának az idei évre 1,1 százalékos gazdasági növekedést jósol, addig Magyarország számára 0,1 százalékos csökkenést, miközben Szlovákia a tavalyi évet 2 százalékos növekedéssel, Magyarország 1,7 százalékos csökkenéssel zárta.
A szlovák gazdaság tehát pillanatnyilag jobb helyzetben van, de a magyar gazdaság dinamikája kedvezőbb. Szlovákia gazdasági növekedésének adatai csökkenő tendenciát mutatnak, a második félévre akár recesszióba csúszhat a gazdaság. Ezzel szemben Magyarország gazdaságának dinamikája javuló tendenciát mutat, a csökkenés jelentősen leszűkült.
Ám a legszembetűnőbb az államadósság dinamikája közötti különbség.
Szlovákiában erőteljes ütemben növekszik az államadósság. Csupán tavaly a hazai össztermék 5 százalékával növekedett meg. Az ország egyetlen szerencséje, hogy az államadósság 2007-ben uniós összehasonlításban is rendkívül alacsony szintről kezdett erőteljes növekedésbe, amelynek üteme azóta évről évre nő. Ezzel szemben Magyarország államadóssága csökkenő tendenciát mutat, sőt az Európai Bizottság azon hat uniós ország között tartja számon, ahol az államadósság tovább fog csökkenni úgy, hogy közben csökkenő tendenciát mutat a munkanélküliség aránya is.
Miért fontos mindezekre a különbségekre rámutatni?
Azért, mert a szlovákiai szakkommentátorok, újságírók és parlamenti felszólalásaikban a szlovák politikusok némelyike téves adatokból kiindulva, esetenként cinikus hangnemben, lekezelően szól a magyar gazdaságról. Szerintük a külföldi befektetők messze elkerülik az országot.
Lássuk, ezzel szemben mi az igazság.
A szlovákiai ügynökök, akik néhány éve még a magyarországi kis- és középvállalkozók számára intézték a szlovákiai fiók-vállalatuk bejegyzését vagy szlovákiai vállalkozásuk kibontakozását arról számolnak be, hogy a folyamat mára már teljesen visszájára fordult.
A jelentősen megnövelt itteni adó- és járulékterhektől, a drasztikusan megnövelt társasági adókulcstól menekülve a szlovákiai vállalkozók ezrei a szomszédos országokba mentik aktivitásaikat, legtöbbjük éppen Magyarországra. Ne feledjük el, hogy ők a magyar nyugdíjpénztárba, egészségbiztosítóba és adóhivatalba fogják befizetni a járulékaikat és adóikat, ennyivel kevesebb jut majd a szlovákiai államháztartásnak.
A szlovákiai bankok nagy tételben vásárolják fel a magyar államkötvényeket. Ez pedig a magyar gazdaságba vetett bizalom jele, nem pedig a bizalmatlanság megnyilvánulása.
A magyar államadósság kezelője immár egy éve magánemberek számára is lehetővé teszi az államkötvények felvásárlását. Az euróban jegyzett, tavaly kibocsájtott magyar államkötvények iránt fokozott érdeklődés mutatkozott szlovákiai magánszemélyek részéről is. Nyilván a magas hozam és a kockázatmentesség végett. Ez sem a bizalmatlanságról szólt.
Szlovákia is példát vehetne erről, hiszen ily módon saját polgárait vonná be az államadósság csökkentésének folyamatába, erősebb bizalmi kötődést képezve a polgárok és országuk között, megerősítve ezzel a polgárok hazájuk iránti felelősségérzetét. Nem beszélve arról, hogy ily módon a bankbetéteknél jóval magasabb hozamhoz juttatná a magánszemélyeket.
Ha a rendszerváltozás óta eltelt 23 évet vesszük figyelembe, akkor mindkét ország gazdaságának folyamata egyfajta szinuszgörbét írt le. A rendszerváltozást követő években Magyarország gazdasága növekvő tendenciát mutatott, majd az ezredfordulón tetőzött. Szlovákiában ekkor tombolt a mečiarizmus, kínlódott a gazdaság. Az ezredfordulót követően a folyamat megváltozott, Szlovákiában sohasem tapasztalt gazdasági növekedés vette kezdetét. A magyar gazdaság lejtmenetbe került. A gazdasági válság begyűrűzése újra ellentétes irányú folyamatot generált. Ma már elmondható, hogy a magyar gazdaság felfelé ível (egyelőre óvatos léptekkel), ezt bizonyítja az Európai Bizottság előrejelzése is. Szlovákia gazdasága pedig a válság kitörése óta nem talál magára, bár kivédte a válság viszontagságait, megelőzte a megrázkódtatásokat. Ebben az évben azonban komoly törést tapasztalhatunk, az előrejelzések igen búskomorak.
Mintha a két ország gazdasági folyamatának szinuszgörbéi hasonló pályát írnának le, csupán 6-8 évnyi fáziseltolódással. Amikor az egyik csúcson jár, a másik gyengébben teljesít és fordítva. Azonban az előrejelzések és az árulkodó jelek azt sejtetik, hogy a magyar gazdaság éppen felfelé ívelő ágba kerül, míg a szlovák gazdaság lejtmenetbe. Összességében, komplex módon kell megítélni az adott ország gazdaságát. A kontextusból kiragadott részinformációk alapján felállított elemzés a hiteltelenség érzését keltheti az olvasóban.
(a folytatás hamarosan megjelenik)
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
Felvidék.ma
