Somorja

Somorja / Šamorín

(Az adatok a 2001-es népszámlálás alapján)

Régió: Duna mente

Egy Sancta Maria – később: Samaria – nevű templomról kapta a nevét. A XIX. század közepéig dunai kikötővárosnak számított, de ma már 3–5 kilométerre van a folyótól. Egykor szabad királyi város volt, pallosjoggal (városi kiváltságait 1405-ben Zsigmond királytól kapta). Műemléke a román alapokon nyugvó négyhajós, gótikus református templom (1449) korabeli freskókkal (az eredetileg katolikus templomot 1789-ben vették meg a reformátusok). A barokk ferences templom a rendházzal 1778-ban épült. További egyházi műemlékek: a klasszicista stílusú evangélikus templom 1784–85-ből és a Somorja határában levő Sámot majorban található Szent Margit-templom, melyet hosszabb ideig nem használtak egyházi célokra. A zsidó hitközség 1912-ben épített Somorján zsinagógát. Ez hívők hiányában gazdátlan maradt, sokáig raktárnak használták. 1996 óta kiállításokat, hangversenyeket, színházi előadásokat rendeznek a felújított épületben. A Pozsonyi út (Bratislavská cesta) 15. számú házát 1976-ban a helyi Csemadok-szervezet kezdeményezésére Városi Honismereti Háznak rendezték be. Ennek egyik helyiségében a somorjai születésű Tallós Prohászka István festőművész képei vannak kiállítva.

Somorján működik a Bibliotheca Hungarica nevű könyvtár, amelynek feladata elsősorban a szlovákiai magyar irodalmi művek, kéziratok gyűjtése és gondozása.

Somorjához szorosan kötődtek a következő személyiségek: Német Šamorinský István László orgonaművész, zeneszerző, Tallós Prohászka István festőművész, Dömötör Teréz író, Khin Antal tanár, néprajzos, a Csallóközi Múzeum egyik megalapítója.