A szabadságharc leverésének 165. évfordulójára emlékező települések közül többek közt Komáromban, Dunaszerdahelyen, Királyfiakarcsán, Zselízen, Léván, Füleken, Rimaszombatban, Rozsnyón és Margonyán jártunk.
Komáromban Dráfi Mátyás szavalatával kezdődött az ünnepi megemlékezés; a Jászai Mari díjas színművész Ábrányi Emil Él a magyar című versét mondta el. A Klapka téri megemlékezést szervező Csemadok városi szervezete nevében Stubendek László köszöntötte az egybegyűlteket, akik a komáromi vár hősei és az aradi vértanúk emléke előtt jöttek fejet hajtani. Majd Vörösmarty Mihály Szózatát hallhatta a közönség, a Concordia vegyes kar előadásában elhangzott művet a városban főhadnagyként szolgáló Egressy Béni zenésítette meg. A városi díszlobogót díszőrség tartotta, melyet minden év október 6-án fekete gyászszalaggal jelölnek meg, utalva a nemzeti gyászra, emlékeztetőül a kései utódoknak.
Stubendek László megnyitó beszédét követően Fehér István, a Selye János Gimnázium tanára szólt a megemlékezőkhöz. A 165. évfordulóra emlékezve, a dicső vitézek tetteit felelevenítve elmondta, Komáromnak különleges szerep jutott a forradalom és szabadságharc napjaiban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a 13 aradi vértanú között volt német, örmény, horvát, szerb és osztrák nemzetiségű is. Mind mondta, abban a korban nemzetiségtől függetlenül még az életüket is feláldozták a szent ügy érdekében; össze tudtak fogni az eszméért, ami nem volt más, mint maga a szabadság. Ma viszont, ha párhuzamot vonunk az akkori hősökkel és tetteikkel, nem marad más számunkra, csak a szégyenkezés. 
Hangsúlyozta, mindannyiunk felelőssége az, ami Komárom városában zajlik. „Míg 165 éve a város lakóit hősként tisztelhettük, addig a mai Komáromot már nem illeti meg a kedves cím sem, hogy e város a Felvidék magyar bástyája. Mert nem az. És ez közös felelősségünk”– mondta. „A régi lakókra olyan személyiségjegyek voltak jellemzők, mint a szabadságszeretet, a tisztesség, a becsület, az önzetlenség, a segítőkészség, a nemzeti öntudat, az önazonosság” – emlékeztetett. Megkérte a térre összegyűlt embereket, hogy mindenki tegye fel önnön magának a kérdést: mit tesz, mit tett eddig, mit tesz majd holnap, holnapután és egy év múlva azért, hogy megmaradjunk magyarként a szürke hétköznapokon is.
„Már egy ideje a puszta megmaradásunk van veszélyben – hangoztatta. Egyfolytában csak várunk valamire, valakikre, akik majd megmondják nekünk, megteszik helyettünk, majd elintézik helyettünk. Választott képviselőink pedig talán a kelleténél többet foglalkoznak magukkal és családjuk boldogulásával, mint azzal a közösséggel, akik bíztak bennük és szavazatukkal juttattak be jelölteket a polgármesteri székbe vagy a parlamentbe, ahol esetleg 25 éve ülnek. De mikor vesszük észre, hogy eleink nem vártak, de cselekedtek a közösség javáért, a nemzetért és ezzel hírnevet szereztek egy végső soron vesztes háborúban is. Mert ezt diktálta a magyar szívük, vagy a nem magyar szívük… a lelkiismeretük. Mindezt azért, hogy mi itt lehessünk ma.”
Fehér István ünnepi beszédében kijelentette: „2014 felvidéki magyarjai, civiljei és politikusai valamilyen oknál fogva – szerintem gyávaságból – nem merik kimondani 25 év demokrácia után, hogy csak akkor maradhatunk meg itt magyarnak ebben az országban, ha meglesz a széleskörű, saját magyar területi autonómiánk.” Ekkor beszédét hangos taps szakította félbe, majd tovább folytatva a szónok azt üzente a Klapka térről, Komáromból az összes eddigi és jelenlegi politikusnak, képviselőnek, funkciókat betöltőknek, hogy az egyszerű magyar embereknek nemcsak Komáromban, de mindenütt a Felvidéken elege van már az örökös ígéretekből. „Adófizető, másodrangú polgárokká süllyedt Klapka, Komárom, de Felvidék egész, egykoron büszke népe” – jelentette ki.
„Ezt akartuk vajon? Hogy mi páran – ki felvállalva, ki magának megtartva – immáron három éve megtűrt hontalanok legyünk saját szülőföldünkön?”- tette fel a kérdést a kettős állampolgárság ügye kapcsán. Keserű szavakkal utalt arra, hogy „Eduard Beneš szelleme itt ólálkodik közöttünk az egész Felvidéken és dörzsöli tenyerét, hogy ami neki akkor nem sikerült, azt megtesszük mi magunk: tunyaságunkkal, nemtörődömségünkkel, egyszerű gyávaságunkkal.”
Hangsúlyozta, hogy egy megálmodott szabad országért tennünk kell, nemzetiségekre való tekintet nélkül. Eleink olyan örökséget hagytak ránk, amelyre büszkék lehetünk. „Mint aki soha nem volt és most sem tagja semmilyen pártnak, és mint olyan komáromi, aki papíron már harmadik éve nem az, azt javaslom Önöknek, hogy az önkormányzati választások közeledtével jól gondolják meg és találjanak valóban hiteles, becsületes embereket, akik még nem csapták be önöket” – intette a jelenlévőket. „Szavazzanak az „emberre”, csak azért, mert tisztességes és becsületes. Legyen végre Komáromnak olyan képviselőtestülete, polgármestere, akikre jó szívvel gondolhatunk vissza négy év múlva is. Akik tettek megmaradásukért, gyarapodásunkért. Mert az idő kérlelhetetlen, sajnos nem nekünk dolgozik. Éljünk ma úgy, hogy munkásságunk eredményeképpen egyszer majd rólunk is tisztelettel emlékezzenek meg az utódok” – mondta. „Jegyezzük meg: nem a múlt, hanem a jelen rakja le a jövő alapjait. A dicső múlt a gyökereket szolgáltatja a jelenhez, hogy nekünk ennyivel is könnyebb legyen. Örök igazság, hogy elődeinknek köszönettel tartozunk, utódainknak pedig hatalmas felelősséggel „- fejezte be Fehér István a beszédét, melynek teljes szövegét ITT> olvashatják el.
Ezután a megemlékezők átvonultak az Angol parkban található emlékhelyhez, ahol Langschadl István a Jókai Egyesület nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Megemlékezett arról, hogy éppen 10 éve annak, hogy a komáromi polgárok példás összefogásának köszönhetően közadakozásból megvalósult emlékművet avattak, amely a mártírhalált halt egykori komáromi várparancsnokoknak, Lenkey Jánosnak és Török Ignácnak állít örök emléket. Beszédében emlékeztetett, fájdalmas emléknap ez, hiszen egy nemzet lelkesedését, függetlenségi harcát tiporta el az igazságtalanság, az erő és a hatalom. Az Aradon kivégzett 13 katonai vezető mártírhalála 1849. október 6. óta jelképpé vált. Annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak a jelképévé, amelyet a magyar nép évszázadokon át folytatott nemzeti függetlenségének megteremtéséért. „Az ünnepek, megemlékezések lehetőséget adnak az összefogásra, közös célokra, a közös küzdelemre. Értsük meg október 6. üzenetét: sokat tanulhatunk tőlük igazi hazaszeretetből, a nemzet iránt érzett alázatból és küzdeni tudásból” – hangsúlyozta, hozzátéve: „A nehézségek ne megosszák, de forrasszák egybe a nemzetet. Ha megteremtjük a nemzeti egységet, kikerülünk a bajból, még akkor is, ha ez csak az unokáink idejében fog bekövetkezni. Szolgálja ez a megemlékezés is ezt a célt.” (Szalai Erika)
A komáromi megemlékezésen készült képeket Képgalériánkban ITT> tekinthetik meg.
Dunaszerdahelyen is megemlékeztek az aradi vértanúkról. Mint minden évben, idén is az 1848-49-es emlékműnél gyűltek össze a megemlékezők az aradi vértanúk kivégzésének emléknapjának alkalmából.
A korábban érkezők hallhatták Tóth Kálmán Mikor az akasztófákat faragták című versét. A rendezvény a Szózattal kezdődött, majd Boráros Imre Kossuth-díjas színművész mondott verset az egybegyűlteknek. A polgármester, Hájos Zoltán ünnepi beszédében köszöntötte dr. Harmati Zsoltot, a pozsonyi magyar nagykövetség első beosztottját, Csicsai Gábort és Érsek Árpádot a Szlovák Nemzeti Tanácsból, Mons. Szakál László esperesplébánost, Görözdi Zsolt református lelkészt, valamint a helyi intézmények igazgatóit, vezetőit. A polgármester elmondta, hogy ilyenkor nem csak a mártírokról, hanem a honvédekről is megemlékezünk, akik küzdöttek a hazáért, és az életüket is feláldozták a szabadságért. Fontos kell, hogy legyen számunkra az őseink iránti tisztelet és az örökbe kapott tudat, hogy együvé tartozunk.
Hájos Zoltán az 1998-ban elhunyt Wass Albert szavaival zárta beszédét: „A világ úgy fordult, hogy csak egyféleképpen lehet ma sikeresen küzdeni. Ez pedig nem az, hogy hősi halált halunk, hanem hősi életet élünk.” Majd átadta a szót Kovács László történésznek, aki szerint ez a gyásznap a legszomorúbbak közé tartozik, és a puszta kegyeleten túl máig szól a jelentése. Akkor egy jobb és igazságosabb társadalomért haltak meg a vértanúk, félelem nélkül cselekedtek, sokszor saját magukat is legyőzve, és ez az üzenet a mai napig hat.
A szónok felidézte Gyulai Pál versét, amely egyben Jeszenák János sírverse is. Elmondta, hogy bár a haladás felett győzött az elnyomás, a jogos harc sohasem hiábavaló, a levert forradalom is előremozdítja a történelmet. Ilyen kis néptől hasonló cselekedetre még nem volt példa. Kovács László Kossuth szavaival búcsúzott: „Arad a magyar Golgota. A magyar Golgotát magyar Feltámadásnak kell követnie”. Ezután következett a koszorúzás. Az emlékmű lábánál koszorúkat helyezett el a Dunaszerdahelyi Városi Önkormányzat és a Városi Hivatal nevében Hájos Zoltán polgármester és A. Szabó László alpolgármester, Magyarország pozsonyi nagykövetségéről Harmati Zsolt, az MKP kerületi tanácsa és a járási elnökség, a Most-Híd párt, a független képviselők nevében Dakó Sándor és Ravasz Marián, a református egyház és a Kálvin Polgári Társulás, a római katolikus egyház, a Csemadok területi választmánya, továbbá a Kodály Zoltán, a Szabó Gyula és a Vámbéry Ármin Alapiskola, a Vámbéry Ármin Gimnázium, a Dunaszerdahelyi Magángimnázium, a Vidékfejlesztési Szakközépiskola és a Sportgimnázium, a Neratovicei téri Magán Szakközépiskola, a Pázmaneum Polgári Társulás és a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860, a szlovákiai magyar Cserkészszövetség és a Nemzetközi Szent György Lovagrend. Boráros Imre Gyüre Lajos Hazajöttem című versével búcsúzott, majd mindenki közösen elénekelte a Himnuszt. (Szabó Mária)
A dunaszerdahelyi megemlékezésen készült képeket Képgalériánkban ITT> tekinthetik meg.
Királyfiakarcsán (Dunaszerdahelyi járás) október 5-én, vasárnap délután a Cserkészligetben a Petőfi Baráti Társulás szervezésében emlékeztek meg az aradi vértanúkról.
A megemlékezésen magánemberként megjelent Magyarország pozsonyi nagykövetségének konzulja, Dr. Morován Zsolt. Ünnepi beszédében rámutatott arra, milyen fontos, hogy tetteinkkel legyünk méltók múltunk történelmi örökségéhez. A 21. században a számunkra eljövő soha nem látott szabadsággal élve vajon gondolunk-e arra, mit jelent az, hogy magyarok vagyunk. A fizikai, szellemi , lelki adottság mennyiben meghatározó életünk során?
A tudományos kutatások forradalmasító ismeretei megerősíthetik magyarságmegtartó hitünket, amikor elénk tárulnak azok a tényfeltáró bizonyítékok, hogy a Kárpát-medence népessége (köztük a magyarok) ma ugyanazzal a génállománnyal rendelkezik, mint akár 40 000 évvel ezelőtt – hangzott el a megemlékezésen.
Dr. Morován Zsolt konzul rendhagyó, megmaradásra biztató szavai után a Szabó Jolán vezette Csallóközkürti népdalkör kultúrműsorával és Ritter Éva szavalatával zárult a királyfiakarcsai megemlékezés. (Molnár Ilona)
Nyárasdon (Dunaszerdahelyi járás) ünnepi szentmisével és koszorúzással emlékeztek a hős aradi vértanúkra október 6-án, hétfőn. Az önkormányzat által szervezett megemlékezés a helyi római katolikus templomban megtartott ünnepi szentmisével kezdődött, majd a helyi temetőben felállított hősök emlékművénél főhajtással és koszorúzással folytatódott. A megemlékezésen ünnepi beszédet mondott az MKP országos elnöke, Berényi József. Bacsó László, a község polgármestere az ünnepségre meghívást intézett Magyarország pozsonyi nagykövetségéhez, amelynek képviseletében Morován Zsolt konzul helyzett el koszorút az emlékműnél. Az emlékestet és helyi alapiskola tanulói, valamint a nyugdíjas kör énekkórusa tette emlékezetessé műsorukkal. (bi, forrás: mkp.sk)
Pázmányosok megemlékezése Érsekújvárott. A Pázmány Péter Gimnáziumban idén igazán rendhagyó módon emlékeztünk meg a 13 aradi vértanúról.
A gyásznap alkalmából Luzsicza Lajos Galériánkban megnyílt Buják Vince Fából faragott magyar Golgota című kiállítása. A fafaragó mester alkotását Peternai Zsuzsanna, igazgató méltatta. Dózsa Roland, történelemtanár ünnepi beszédében az emlékezés fontosságát hangsúlyozta.
Buják Vince, a Magyar kultúra lovagja elmondta, hogy az újvári Csemadok-székházban kapta annak a Bellony László festménynek a reprodukcióját, amelyik legújabb alkotását ihlette. A diákok felidézték a mártírok halálát, majd mécsesgyújtással zártuk az ünnepi emlékműsort. (Benko Tímea)
Az érsekújvári megemlékezésen készült képeket Képgalériánkban ITT> tekinthetik meg.
Muzslán az MKP helyi jelöltjei, az aradi vértanúk napján megkoszorúztuk Saághy Vendel, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc muzslai hősének sírját. Saághy Vendel 21 évig volt a muzslai hívők lelkipásztora. A maga módján harcolt a szabadságharcban, melynek letörését követően a császári karhatalom bebörtönözte.
„Első ízben, négy éve, halottak napján ugyan megkoszorúztuk a forradalmár, muzslai hős sírját, azonban a mostani, aradi vértanúk napi koszorúzást tekintjük hagyományteremtőnek. A jövőben is így teszünk majd.
Október 6-án megemlékezünk az aradi vértanúkról és megkoszorúzzuk majd a muzslai hős, Saághy Vendel sírját. Emellett ápolni fogjuk a sírt, amely a muzslai temető egyik szélső szegletében található. Azt szeretnénk csupán, hogy jövőre sokkal többen jöjjenek ki koszorúzni a temetőbe, hogy leróják kegyeletüket a muzslai hős sírjánál” – írta Farkas Iván.
Zselízen is tisztelegtek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc mártírjai és vértanúi előtt. A megemlékezést minden évben a gimnazisták szervezik a városban, ám, hogy széleskörűen mások is bekapcsolódhassanak, ezért hagyományosan a nagyobb közönséget befogadni tudó Magyar Házban.
Gyertyafényes félhomályban vetítéssel egybekötve elevenedtek fel a 165 évvel ezelőtti gyászesemény momentumai. Ennek során Jankus Zsolt és Kepka Márk felkészítésével mintegy 15 lelkes diák adózott műsorával a magyar nép mártírjainak hősiessége előtt.
A megemlékezést Torma Gábor szavalata nyitotta meg, amely után Riedl Regina és Lőrincz Péter történelmi beszámolót tartottak a szabadságharc bukása utáni állapotokról, valamint az aradi történésekről. A műsor végén tanulóink a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola tanulóival karöltve, néma gyertyagyújtással rótták le tiszteletüket a tizenhárom magyar hős képe előtt, majd Cserba Katalin igazgatónő zárszava után a megemlékezők együtt imádkozták el a Himnusz sorait.
A színvonalas előadásban szerepelt továbbá: Mészáros Rebeka, Sárai Zsombor, Récsei Evelin és Emőke, Reménység Dóra, Nyírő Beáta, Mézes Angéla, Šiko Denis, Magda Dávid, Torma Gábor, Majtán Ákos, Miklós Izabella és Belák Fruzsina. (Csonka Ákos)
Léván október 6-án nagyszerű megemlékezést tartottak az 1848/49-es szabadságharcunk mártírjainak tiszteletére. Immár sikerült hagyományt teremteni Léván is történelmünk e szomorú, ám rendkívül jelképes és jeles napjából. Ismét sokan jöttek el. A lévai magyar szervezetek és intézmények képviselői, de magánszemélyek, polgárok az emlékezés mécseseivel vagy egy-egy szál virággal rótták le közösen tiszteletüket hőseink előtt. A megemlékezésre 17 órai kezdettel került sor a megszokott helyen, a hősök emlékművénél, a lévai temetőben.
Gubík László, a szervező, az MKP Lévai Helyi Szervezete elnöke nevében mindenkit szeretettel üdvözölt, Kassai Gyula református lelkész fohásza és a Czeglédi Péter Református Gimnázium diákjai verses-zenés összeállítása után Csonka Ákos, a Via Nova nemzetpolitikai kabinetfőnöke tartott remek beszédet.
Csonka Ákos beszédében, a történelmi összefoglaló és a szomorú tragédia napjainkra érvényes üzenetének vázolása után a lévaiakhoz ekképpen szólt:
Önök, lévaiak jól ismerik a szintén mártír, Esterházy János intelmét, ami a gimnázium falán is olvasható. Miszerint nem lehet helye a lemondásnak. Ahogy 165 évvel ezelőtt Aradon vagy 57 évvel ezelőtt Mírovban, úgy korunkban sincs helye sem a lemondásnak, sem a megalkuvásnak. Hisz külhoni közösségünk egyik legnagyobb kihívása, az asszimiláció is ennek a könnyelműségnek köszönhetően burjánzik.
Mindezek ellenére én minduntalan hiszem, hogy amíg e lelkület, e virtus vagy nevezzük magatartásnak, ami munkálkodik bennünk és hajt minket, meg nem törik, úgy hitünk is töretlen marad, s nemzetünk jövője is biztosítva lesz. Ha most is itt körülnézek, azt látom, hogy akár itt Léván is a megannyi baljós árny ellenére sem olyan borús a helyzet. Hiszen ugyanaz a parázs lobogott Árpád fejedelem, Géza, Szent István, Hunyadi, Zrínyi, Bocskai, Rákóczi, Kossuth, Széchenyi vagy akár Horthy szemében is, amit az itt körülöttem állókéban látok. Ugyanazt az elszántságot látom, ami Aulich Lajos vagy Dessewffy Arisztid tábornokok tekintetében is ott lobogott. Ugyanolyan makacsság fedezhető fel, mint Schweidel József és Pöltenberg Ernő természetében. Ugyanaz a hév, ami Láhner Györgyöt vagy Knezich Károlyt hajtotta. Ugyanaz a habitus, ami Leiningen-Westerburg Károlyban és Kiss Ernőben is munkálkodott. Ugyanaz a tettrekészség, ami Török Ignácot és Damjanich Jánost jellemezte. Ugyanaz a hit, amit Nagysándor József és Gróf Vécsey Károly vallott. És ugyanaz a meg nem alkuvás, amit Lázár Vilmos vagy például gróf Batthányi Lajos is megtestesített.
Amíg ez a magyar virtus él bennünk, mely évszázadokon s -ezredeken át vitte előre a magyar nemzetet, addig bármilyen ármánykodással szemben is immúnisak tudunk lenni. De ahogyan szűkösödnek az évek, úgy a felelősségünk is egyre növekedik.
Ahogy mi megörököltük e érzelmi töltetet, megtanultuk e hozzáállást, úgy jó példával elöl járva, fáklyánkkal irányt mutatva kell továbbörökítenünk nekünk is e hagyományt a jövő generációjának. Ezt kaptuk feladatul, a Teremtőnk ezzel bízott meg bennünket. Ki-ki a maga módján kell, hogy tovább adja e szellemiséget. Van ki politikai érdekképviselettel, európai, országos vagy éppen helyi szinten, van ki tollával, esetleg oktató, nevelő szavával, akadnak, akik gyógyításukkal, esetleg kétkezi munkájukkal, művészi vagy tudományos vénájukkal szolgálják e közös ügyet, de a lényeg, hogy ahogy ennek az eseménynek a meghívóján szereplő Petőfi idézet is hirdeti: „Legyünk mi a lámpafény, mely, amidőn a többi alszik, ég a sötétség éjjelén.”
Ezért úgy gondolom, október 6-a, bár nemzeti gyásznap, mégis mindig táplál minket, s emlékeztet, hogy egy pillanatra sem szabad hagyni lankadni éberségünket, mondta Csonka Ákos. Teljes beszédét ITT> olvashatják el. (Wirth Jenő)
A lévai megemlékezésen készült képeket Képgalériánkban ITT> tekinthetik meg.
Füleken a Csemadok helyi alapszervezete és a Koháry Polgári Társulás szervezésében emlékeztek meg az 1848-49-es szabadságharc vértanúiról. A megemlékezés keretét Farkas Csaba (Rimajánosi) megzenésített versei adták. Ünnepi beszédet mondott Erdős Vince, a Magyar Közösség Pártja helyi szervezetének elnöke. A rendezvény az emlékkoszorúk elhelyezése után a himnusz eléneklésével ért véget.
Erdős Vince ünnepi beszédét a történelmi tény megidézésével kezdte: „1894. október 6-ának kegyetlen eseményeire emlékezünk ma. Sokan használják az ünnep szót erre a napra, pedig mi nem ünnepelni jöttünk. Mi emlékezünk és gyászolunk: nemzetünk gyásznapja ez a mai.” A tragikus eseményt megelőző ítélkezést előre kidolgozott eljárásnak, koncepciós pernek nevezte a szónok. Olyan eljárásnak, amely a későbbi történelmünk során még jó néhányszor előfordult. Kiemelte, hogy a maga uralmát megtartani akaró hatalom minden eszközt, beleértve a hamis vádaskodást, kihasznál arra, hogy saját igazát bizonyítsa. S teszi ezt úgy, hogy elítélteknek esélyük sincs a védekezésre.
A szónok hangsúlyozta azt is, hogy az igazság nem hagyja magát elveszni. „A szabadságharc tábornokainak kultusza és legendája” már a kivégzést követően elkezdődött, Tompa Mihály a „A madár fiaihoz” című versében például ezt írta: „Száraz ágon, hallgató ajakkal / Meddig ültök csüggedt madarak? / Nincs talán még elfeledve a dal, „melyre egykor tanítottalak?! / Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő / A víg ének s régi kedvetek: / legyen a dal fájdalmas, merengő … / Fiaim csak énekeljetek!”.
A beszéd záró része a mának és jövőnek szólt: „… látnunk kell, hogy a küzdelmek ideje még korántsem ért véget. Ma a nemzeti múltunk megtartásáért, a nyelvünk megőrzéséért, védelméért, annak egyenrangúsításáért, a magyar egység megteremtéséért, a magyarok által lakott területek gazdaságilag hátrányos megkülönböztetése ellen kell, kellene küzdenünk.” … „Mi most ebben élünk, belülről látjuk a küzdelmet, s az idő fogja eldönteni, hogy ez … a magyarság számára sikerrel végződik-e!”… „Ahogyan a 48-as hősök küzdelme nem volt hiábavaló, korunk küzdelmei, magyarságunk jelenkori törekvései is eredményre vezetnek.” (Puntigán József)
A füleki megemlékezésen készült képeket Képgalériánkban ITT> tekinthetik meg.
Rimaszombatban a Gömör megye hős honvédjeinek épp 15 évvel ezelőtt emelt kopjafájánál emlékeztek az aradi vértanúkra. Talán az avatáskor lehettek ennyien, mint amennyien idén összegyűltek a köztemetőben. Az alkotó, Nagyferenc Katalin örömmel nyugtázhatta, hogy a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete hagyományt teremtett, s az aradi vértanúk mellett a helyi hősökről is megemlékeznek itt.
A szép számú emlékező közösséget a szervezők nevében Mács Zoltán köszöntötte. Az ünnepségen az aradi vértanúk emlékét idéző énekkel a Blaha Lujza Vegyeskar lépett fel. A Tompa Mihály Református Gimnázium diákjai verses összeállítást adtak elő. A szikszói diákok busszal érkeztek a megemlékezésre, hogy diáktársaikkal közösen emlékezzenek, s verset is hoztak.
Az ünnepi beszédet Csirmaz Miklós, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának a tagja mondta. Felhívta a megemlékezők figyelmét, hogy mindenkor a legfontosabb a jogainkért való kiállás, magyarságunk megmaradása és megtartása. Végül Vécsey Károly utolsó mondatát idézte: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
A kopjafa tövében, amely mellett a 4. számú Hatvani István Cserkészcsapat újoncai álltak díszőrséget, a helyi társadalmi, civil, egyházi, iskolai és politikai szervezetek mellett elhelyezték a megemlékezés koszorúit a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) jászberényi csoportjának a képviselői, akik baráti és félhivatalos látogatáson vettek részt aznap Rimaszombatban.
A KÉSZ tagjai a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének a vendégei voltak, s találkoztak Rigó László (MKP) alpolgármesterrel is.
A koszorúzást követően az egybegyűltek a Bodonyi András-féle Felvidéki Himnuszt énekelték, s fogadták Nt. Szarvas Erzsébet kálosai református lelkész áldását.
Nagybalogon (Rimaszombati járás) az iskola elől fáklyákkal indultak a templomkertbe felállított kopjafához, hogy fejet hajtsanak az aradi vértanúk emléke előtt. Az egybegyűltek a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének a megbízásából Koós István vezetőségi tag köszöntötte. Verset mondott Pál Gabriella, közreműködött a Szivárvány énekkar. Megemlékező beszédet Pál Csaba, a helyi Csemadok elnöke mondott, aki felidézte a kivégzésre ítélt aradi vértanúk utolsó perceit. A koszorúzást követően a Szózatot énekelték el a megemlékezők. (Homoly Erzsó)
Rozsnyón a köztemetőben, Szörcsey Antal honvédszázados sírjánál koszorúzással egybekötött megemlékezést szervezett a Csemadok Rozsnyói Alapszervezete október 6-án.
Csobády Csilla, a P.J. Šafárik Gimnázium tanulója Juhász Gyula Vértanúink című versét adta elő, ezzel kezdődött a megemlékezés.
A megjelenteket Füzék Erzsébet, a Csemadok alapszervezet elnök asszonya köszöntötte.
Igét Böszörményi Attila református segédlelkész hirdetett. „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat” – idézte Knézich Károlyt. Kiemelte, hogy az aradi vértanúknak a haza sorsa volt a legfontosabb. Petőfi halálba énekelte társait, mindannyian hitték, hogy tetteik nem hiábavalók, bátran, Jézussal szívükben élték meg az 1848/49-es eseményeket.
Ezt követően a civil, egyházi, kulturális és politikai szervezetek képviselői, valamint magánszemélyek lerótták kegyeletüket a honvéd százados sírjánál.
A megemlékezési, koszorúzási ünnepségeken leginkább a szívükben magyar, tudatos hozzáállással rendelkező emberek, különböző szervezetek képviselői szoktak megjelenni. Az idei megemlékezésen sokan vettek részt. Koszorúzott a Csemadok Rozsnyói Alapszervezete és Területi Választmánya, a Via Nova ICS rozsnyói alapszervezetei és a járási szervezete, a református egyház, a Rozsnyói Református Egyházközség Alapiskolája, a Rákóczi Magyar Ház és az MKP Járási Elnöksége, akiknek az összes tagja, valamint helyi szervezeteinek elnökei is jelen voltak. A koszorúzó szervezeteken kívül képviseltette magát a Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola is. A koszorúzást a Himnusz eléneklése követte.
A Csemadok által szervezett ünnepséget követően a Via Novások és a református egyházközség is elfogadták Beke Zoltán városi képviselő meghívását a Kossuth-szoborhoz is, ahol Beke Zoltán az aradi vértanúk tiszteletére minden év október 6-án koszorúzást szervez. (Beke Beáta)
A rozsnyói megemlékezésen készült képeket Képgalériánkban ITT> tekinthetik meg.
Lépcső a jövőbe – Ünnepség a megújult margonyai sírboltnál
Margonyán, Sáros megyében, a Girált és Bártfa között fekvő településre már 1988 óta zarándokolnak el a magyarok, hogy leróják kegyeletüket Dessewffy Arisztid honvéd tábornok, vértanú sírjánál. Azóta minden évben tartanak megemlékezést. A rendszerváltást megelőzően hosszú éveken keresztül csak a prágai magyar katonai attasé koszorúzott egyedül. Erről az eseményről mindig megjelent egy rövid hír az Új Szóban anélkül, hogy az olvasók felfigyeltek volna rá.
1990 óta már a település is bekapcsolódik ezekbe az ünnepségekbe. Idén többen jöttünk el, mint az elmúlt években annak ellenére, hogy idén kivételesen hétköznap került sor az ünnepségre. Azelőtt rendszerint erre szombaton vagy vasárnap került sor, és ha az idő kegyes volt, akkor a domboldalon szalonnasütéssel ért véget a rendezvény. Most a kripta és környéke megújult: Magyarország kassai főkonzulátusa segítségével, Magyarország támogatásával sikerült a már évek óta esedékes helyreállítást megvalósítani. Valódi csapatmunka örvendetes eredményét láthattuk. Kivette részét a munkából a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a magyar külügyminisztérium, a Csemadok, a kassai Főkonzulátus és a település is.
Amikor még a múlt század 70-es, 80-as éveiben kijártunk a falu feletti erdőben fekvő sírbolthoz, az elszomorító látványt nyújtott. A kripta ajtaja tárva-nyitva, a koporsók széttöredezve, a csontok szerteszét hányva nemcsak belül, hanem az épület környékén. Majd néhány évre rá az ajtót behegesztették. Így a sírbolt nem volt látogatható. Kívülről már sor került egy felújításra, most azonban sikerült azt teljes mértékben rendbe tenni. Igaz, a nyár esős volt, így az épület nehezen száradt. Ám a munka befejeződött, az út járhatóvá vált, padokat helyeztek el a kripta mellett a zarándokok számára, egy szlovák, lengyel és magyar nyelvű tábla tájékoztatja a turistát, megszentelt helyen jár. De a szlovák és lengyel szöveg sántít, mert azt írja, hogy a tábornokot a romániai Aradon végezték ki!
Nagy Csaba és Kováts Marcell tárogatójátékával kezdődött az avatás. „1848-ban el kell menni háborúba”, „Aradi vár, aradi vár, halál völgye” és egy gömöri rabéneket adtak elő.
Ezután Jozef Kuziak, a település polgármestere köszöntötte a vendégeket, közöttük Czimbalmosné Molnár Éva kassai főkonzult, Csallóközi Zoltánt, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes főtanácsadóját, Dr. Megyesy Jenő miniszterelnöki főtanácsadót, Mgr. Elena Jašekovát, a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma Műemlékvédelmi Osztályának igazgatóját, a környék megjelent polgármestereit, a lelkészeket és a többi vendéget. Örömét fejezte ki, hogy a környék legrégebbi községében, melyet 1277-ben említenek először, olyan személyiségek éltek, mint Dessewffy Arisztid. 183 éven át e család biztosította a község szellemi és kulturális fejlődését. Ők építtették 1811-ben a templomot, majd 11 évre rá annak tornyát.
A margonyaiak is harcoltak a szabadságharcban földesuraikkal együtt. Most a család kastélyának helyreállítása következik majd. „Nem szabad elfelejteni a közös történelmet” – fejezte be beszédét a polgármester, aki azután mindenkinek, aki részt vett a helyreállításban, köszönetet mondott. Főleg a főkonzul asszonynak, Magyarország Külügyminisztériumának, az eperjesi műemlékvédőknek, Bubenko György vállalkozónak és a földtulajdonosoknak.
Majd Kolár Péter, a Csemadok Kassai Választmánya elnöke lépett a mikrofonhoz. 1989. október 6-án került sor először nagyobb csoportban koszorúzásra Margonyán. Ezzel egy új hagyomány megalapozására került sor. Ezen a napon ünneplik a duklai harcokat is. Az oda igyekvőkkel összekeveredve indult a busz. Majd váratlanul Giráltnál letértünk, hogy erre a kis településre érkezzünk. Köszönet mindazoknak, akik már 25 éve éltetik ezt a hagyományt. Így most jubileumot ünneplünk. Köszönet Margonya polgármestereinek, hogy felvállalták a szlovák-magyar együttműködést.
Csallóközi Zoltán következett. Történelmünk utóbbi fél évezredére a szabadságharcok nyomták rá bélyegüket – mondotta. – Vesztes csaták és bukások erkölcsi hősei állnak szemben elvtelen megalkuvások, árulások és kisstílű pillanatnyi érdekek kiszolgálóival. Ugyan koronként a történelem szereplőinek megítélése változott, ám az október 6-án kivégzett vértanúk értékelésében a nemzet egységes. A diktatúra korszakában a hatalom nem nézte jó szemmel a spontán megemlékezéseket. Az emberek mégis együtt ünnepeltek. Ők zászlóval, amazok gumibottal. Bár a tankönyvek szépen emlékeztek a vértanúkra, a csalás abból állt, hogy a hatalom kisajátította Kossuthot és Petőfit a kivégzett tábornokokkal együtt, és futószalagon gyártotta saját hőseit, zavart okozva a tanulóifjúság fejében. A szabadságharc leverése után az osztrákok a saját hőseiket igyekeztek ráerőltetni a leigázottakra. De ezekre a nevekre ma már alig emlékszünk, akárcsak a kommunista rendszer propaganda-alakjaira. „Mert vértanúkat nem lehet hatalmi szóval gyártani. Ahhoz a nemzet emlékezete és tisztelete kell.”
Történelmünk vérzivatarai vértanúk sorát adta. Gyászünnepeinket megüljük, de világosan kell látnunk, október 6. csak március 15-ével és 1867-tel együtt érthető, akárcsak 1956. november 4-e a június 15-ei kivégzésekkel együtt csak október 23-ával együtt. S mindez 1990 fényében nyer igazi értelmet.
Fel tudjuk sorolni az aradi tizenhármat? Pedig nincsenek többen egy focicsapatnál. Elődeink gondosan őrizték nevüket. A vészkorszakba egy karperecet hordtak sokan. Rajta az aradi vértanúk nevének kilenc kezdőbetűje. Hétnek ugyanis azonos betűvel kezdődött a vezetékneve. A kezdőbetűkből valaki egy német mondatot állított össze: Pannonia Vergiss Deine Toten Nicht, Als Kläger Leben Sie. Magyarország, ne feledd halottaidat, mint vádlók, élnek ők.
Dessewffy Arisztid életéből a szónok csak egy pillanatot ragadott ki, mely regénybe illő. Az oroszok már itt voltak, mikor esküvőjét tartotta, és onnan egyenesen a csatába sietett. Az oroszokat igencsak érdekelte, ki az a vörös ruhás püspök, aki annyira aprította őket a turai csatában. A vörös egyenruha tévesztette meg őket. Kegyelem neki annyi volt, hogy akasztás helyett agyonlőtték. Az aradi várárokból rokonai ásták ki egy ködös éjszaka, és hozták haza. S a rokonok ürügyén a szónok köszöntötte a Dessewffy család megjelent tagjait.
A vértanúk megítélése politikafüggő. Így lesznek hősökből árulók, és fordítva. Az ókeresztény vértanúk megítélésében az egész keresztény Európa egységes volt. De az utóbbi századok nemzeti vértanúira ez már nem vonatkozik.
Kell a megbocsátás és megbékélés, hiszen ez kereszténységünk lényege. De mindenkinek megfelelni nem lehet. Nem kiegyezés, ha a hóhért és az áldozatot egyformán kezeljük, „hiszen vártanúink áldozata nem volt hiábavaló.” Mi, történelmünket ismerő, őseink hagyományát tisztelő magyarok pontosan tudjuk, kiknek vagyunk az örökösei itt, a Kárpát-medencében.
Külön ünnep, hogy a megújult emlékhelyen szlovákok és magyarok – határon innen és túlról – róhatják le kegyeletüket. Ennek különös jelentősége van, mert ez utal ezeréves közös történelmünkre. A branyiszkói áttörésnél ugyanúgy, mint a szabadságharc legvitézebb csapatának, a 9. kassai vörössipkás honvédzászlóaljnak soraiban mindkét nemzet tagjai együtt küzdöttek.
A szónok ezt köv etően köszönetét fejezte ki Margonya községnek, mert magukénak tudják, őrizték és ápolták ezt a sírboltot, másfelől a főkonzulátusnak, elsősorban a főkonzul asszonynak, hogy Margonyával karöltve elvégezték ezt a nemes munkát. Ez több mint értékmegóvás. A közös megemlékezés és ünneplés lépcsőt emel a jövőnek.
Ezután ismét a két tárogató szólalt meg. Három dal hangzott el: „Katona vagyok én, ország őrizője”, „Fúdd el jó szél, fúdd el, hosszú útnak porát” és a magyar emigránsok dala.
Kövesdi Szabó Mária, a kassai Thália színművésze Jámbor Pál Kossuth c. versét szavalta el: „Törd össze a zsarnokság láncait,/ Emeld fel a népnek szent trónjait;/ Teremts egy új kort, új hazát nékünk -/ Te benned lesz halhatatlan nemzetünk.”
Ahogy Nagy Csaba megállapította. Erre a versre egy válasz van: a Kossuth-nóta. Ezt közösen, tárogató kísérettel el is énekeltük. A konferanszié szerepét Illés Oszkár, a Thália művésze látta el.
Ezután került sor a koszorúzásra, majd a három lelkész következett. Mgr. Martin Chalupka helyi evangélikus lelkész elmondta, az evangélikusok hálás szívvel gondolnak a Dessewffy családra, mivel templomot építtetett nekik. Egy szlovák énekkel kezdték, mely a jó harcról szólt. Mgr. Daniel Gurský Pál apostolt idézte: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koszorúja, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak énnékem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az Ő megjelenését.” (Pál második levele Timóteushoz 4, 7-8.) Rövid prédikációt az evangélikus lelkész tartott. Két gondolatot kívánt kiemelni az apostol gondolataiból. Pál az életre úgy tekint, mint egy harcra. Tehát mindannyian katonák vagyunk, akik életkörülményeinkkel küzdünk, s ami minket erősít, az a Jézus Krisztusba vetett hit. Nem vagyunk tábornokok, akik katonák élén állnak, de tisztességgel küzdünk. Miért? Hogy megkapjuk az igazság koszorúját. Az itt elhelyezett élő virágokból készült koszorúk elhervadnak. De mi olyan koszorút kapunk, mely az örökkévalóságot és megváltást jelenti. Antoine de Sant-Exupéry mondja: ami az élet értelmét adja, az a halálét is. De ezzel nem a semmibe, hanem az örökkévalóságba jutunk. Majd ima következett, mely azért könyörgött, hogy Földünknek ezen a szeletén tisztelettel és köszönettel éljünk, ne reménytelenségben. Az Úr emelje föl értelmünket Hozzá. Majd áldást mondott. Orémus Zoltán kassai esperes a 90. zsoltárból idézett két nyelven: „Uram, Te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. (…) Mert ezer esztendő annyi a szemedben, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. (…) Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (…) Kezeink munkáját tedd … maradandóvá!”
Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul köszönetet mondott mindenkinek, külön Alžbeta Švecová volt polgármesternek és Bubenko György vállalkozónak a munkáért. Majd a polgármester kíséretében felavatták a sírboltot. Elsőként a családtagok, majd a többiek is megtekintették a felújított kriptát. A falon Dessewffy Arisztid portréja található, szembe vele egy ismertető, mely két nyelven foglalja össze a tábornok életútját.
Az ünnepség ebéddel ért véget a helyi iskolában.
A kripta falán az emléktábla a hős tábornok életfelfogását tükrözi, melyet csak tiszta lelkiismerettel rendelkező ember vallhat: „A haláltól nem félek. Sokezer halál lebegett körülöttem a csatában.” (Balassa Zoltán)
A margonyai megemlékezésen készült képeket Képgalériánkban ITT> tekinthetik meg.
Imregen (Tőketerebesi járásában) az aradi vértanúk kivégzésének 165. évfordulóján a vértanúk gyóntatópapjának Sujánszky Euszták sírjánál emlékeztek a Magyar Közösség Pártja és a Via Nova ICS Ung-vidéki tagjai. A közös főhajtás a Tőketerebesi járásban fekvő település minorita kolostorának sírkertjében zajlott, ahol Sujánszky Euszták, az aradi vértanúk gyóntatópapja nyugszik. A résztevők, miután röviden felidézték a szabadságharc leverését követő szomorú eseményeket, elhelyezték koszorúikat a sírnál. Az MKP Nagykaposi Helyi Szervezete nevében Mihók Gábor és Barkó Attila koszorúzott, a Via Nova ICS koszorúját Varga Tibor elnökhelyettes helyezte el.
1849. október 5-én az aradi tizenhármak közül a tíz római katolikus főtiszt gyóntatását követően október 6-ának hajnalán Damjanich János tábornokot Sujánszky Euszták fogadta vissza a római katolikus egyház kebelébe. Október 6-án reggel rendtársaival együtt kivégzésük helyére kísérte a vértanúságot szenvedett tiszteket. A minorita pap a későbbi zaklatások elől menekült Imregre, ahol nyolc évig élt a világtól teljes visszavonultságban. Itt halt meg 1875. december 7-én. A gyónási titkokat haláláig megőrizte. (TZ, forrás: mkp.sk)
he, Felvidék.ma összeállítás
{iarelatednews articleid=”49022,49087,49091″}
