A Garam folyó völgyében megbújó kicsiny Revistyeváralja település feletti sűrű erdővel benőtt 305 méter magas hegyen árválkodnak (Ricse) Revistye középkori várának omladékai. Innen a meredek sziklacsúcsról a Garam folyó mellett vezető kereskedelmi utat kitűnően ellenőrizhették az építmény földesurai. A vár alakja észak-déli irányú, hosszan elnyúló, követi a hegycsúcs alakját. Az északnyugati sarkában létesítették a bejáratát, amely egy falszoros kapunyílásán át vezetett az alsóvár udvarára. A középkorban itt állt egykori gazdasági épületekből, raktárakból és istállókból napjainkra semmi sem maradt fenn. A vár évek óta veszélyes állapotban van, most viszont stabilizálódott a rom állapota.
Lelkes helyi önkénteseknek köszönhetően ugyanis, akik már évek óta a vár megmentéséért dolgoznak, a Garamszentkereszti Járási Hivatal földterületi és erdészeti részlege januárban feloldotta a belépési tilalmat, mely az erdei területekre vonatkozott s melyeknek része Ricse (Revistye) vára is.
„A belépési tilalom négy évig tartott. A négy évig tartó állagmegőrző munkáknak köszönhetően sikerült a vár állapotának romlását olyan mértékben stabilizálnunk, hogy az már nem veszélyezteti az oda látogató turisták testi épségét. Ez a tény természetesen megelégedéssel tölt el mindenkit, aki bármily módon részt vállalt a mentési munkálatokban: az egyesület tagjait, az önkénteseket, a munkanélkülieket és a szponzorokat egyaránt.” jegyezte meg Miroslav Seget, az egyesület tagja.
A valóságban a látogatók tiltás négy éve alatt is látogatták a várat, de ezzel mindig megszegték a tilalmat. Most már hivatalosan is szabadon mozoghatnak a vár területén, de érdemes tudatosítani, hogy az még mindig romnak számít, így ugyanúgy fokozottan kell figyelni a várban történő mozgás során. Seget elmondta, hogy a várban információs táblák figyelmeztetnek arra, hol szabad és hol tilos sétálniuk a turistáknak.
A hosszúkás sziklagerincen emelkedő felsővárba egy kör alapterületű kaputornyon keresztül léphetünk be. Ez az épületrész szinte teljes magasságig fennmaradt, sőt még a vakolatának nagyobb darabjai is dacolnak az évszázadok mindent elpusztító időjárásával. A hegygerinc északi végén a hosszúkás palotaépület két oldalfala mered az ég felé. A felsővár legmagasabb pontját, a Garam folyó melletti szédítően meredek oldalú sziklacsúcsot a négyszögletes öregtorony napjainkig fennmaradt két oldalfala tölti be. Régi fényképek tanúsága szerint az 1900-as évek elején még viszonylag épen állt a felsővár tömbje.
Engel Pál történész szerint Revistye várának korai magját Miskolc nembeli Bés (1258-68) pohárnokmester, vagy unokatestvérei, Brézó és Péter építették fel. A revistyei váruradalmat I. Károly korában Vezekényi Péter unokaöccse, egy Csopay nevű nemes mondhatta a magáénak. 1330-ban az egykoron Csák Máté familiárisaként szereplő, majd a király hűségére tért Zách Felicián nemes úr a visegrádi királyi palotában, az ebéd ideje alatt, sikertelen merényletet kísérelt az uralkodói család ellen. A rendkívüli bíróság ítélete szerint a Zách nemzetség tagjai harmadíziglen kivégezték, rokonságukat szolgaságra vetették, teljes vagyonelkobzás mellett. Az ítélet vonatkozott Zách vejére Csopayra is, akitől elkobozták a revistyei váruradalmat, őt, magát, pedig a haláláig börtönbe zárták, míg feleségét, Zách Felicián nagyobbik leányát, Sebét, Becsei Imre lévai királyi várnagy az uralkodó parancsára Léva erőssége előtt lefejeztette.
A királyi Kamara birtokába jutott Revistye várát egy 1331-ből származó oklevélben Ricse” várának említették. 1391-ben, oly sok várbirtokhoz hasonlóan ezt is magánföldesúrnak adományozta el a magyar trónra jutó Luxemburgi Zsigmond, így Revistyét Sárói László temesi ispán szerezte meg. A királyi Kamara 1466-ban zálogba adta a revistyei váruradalmat Vitéz János esztergomi érseknek, de az érsek 1472-ben kénytelen volt visszaszolgáltatni. 1477-ben Hunyadi Mátyás király a házasságkötése után feleségének, Aragóniai Beatrix királynénak adományozta.
A 16-17. század folyamán a Garam folyó völgyét ellenőrzése alatt tartó Revistye földesurai mindvégig a Nagylucsei Dóczy főnemesi család tagjai voltak. Az ágyúkkal vívott hadviselés idején sem alakították át a kicsiny belsőtornyos erődítményüket, így az megmaradt harmadrendű magánvárnak. A Habsburg császári ház önkényuralma elleni hadjáratok idején kardcsapás nélkül kaput nyitottak a folyó völgyében felvonuló hadaknak, így 1605 végén Bocskai István hajdúcsapatainak, 1619-1623 között Bethlen Gábor erdélyi fejedelem seregének, majd 1644-ben I. Rákóczi Györgynek. Korabeli forrás szerint 1647 tavaszán egy portyázó török sereg a Garam folyó völgyében dúlva-fosztogatva megrohanta és elfoglalta Revistye várát.
Mivel még ebben az esztendőben férfiágon kihalt a dúsgazdag Nagylucsei Dóczy família, minden vagyonuk a selmecbányai kincstári bányakamaráé lett.
Az 1703-1711 között lezajló II. Rákóczi Ferenc által vezetett Habsburg császári ház elleni szabadságharc idején nem
játszott semmiféle katonai szerepet a kicsiny erődítmény. 1711 után sem rongálták meg falait, laktak benne, bár fokozatosan romlott az állapota. Korabeli feljegyzés szerint 1792 körül az utolsó lakosai is kiköltöztek a roskadozó vár falai közül.
MJ, Felvidék.ma
