A Nemzetpolitikai Kutatóintézet Magyarság Házában tartott rendezvényének a megnyitóján Potápi Árpád elmondta, a kezdeményezés Erdélyből, egészen pontosan Böjte Csaba atyától származik, aki azt javasolta, hogy Bethlen Gábor születésnapját nyilvánítsák a Magyar Szórvány Napjává.
Egy november elején elfogadott országgyűlési határozat nyomán először tartották meg hivatalos formában a Magyar Szórvány Napját az egész Kárpát-medencében – hangsúlyozta Potápi Árpád Budapesten. A Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára azt is elmondta, hogy a határon túli magyarság igen jelentős, milliósnál nagyobb számú része szórványban, vagyis olyan településen él, ahol a magyarok nincsenek többségben.
Egyébként a legjelentősebb erdélyi fejedelmünk, Bethlen Gábor 1580-ban nemcsak ezen a napon született, hanem élete végén ugyanezen a napon, november 15-én halt meg 1629-ben.
Böjte atya javaslatát előbb az RMDSZ, majd a magyar parlament karolta fel. A magyar kormány nemcsak e nappal, hanem különböző programokkal kívánja segíteni a Kárpát-medencében szórványhelyzetben élő magyarság megmaradását, amelynek fogyása az utóbbi két évtizedben igen jelentősen felgyorsult.
Az államtitkár a szórványban élő magyarokat segítő programok között említette a Petőfi Sándor Programot, amelynek keretében 50 ösztöndíjas segíti a szórványközösségek művelődését és oktatását. Potápi Árpád arra is felhívta a figyelmet, hogy a Határtalanul program keretében magyarországi, illetve határon túli iskolások látogatják meg egymást, illetve a Szakképzés éves program nyomán 128 határon túli diák tölthetett immár egy hónapos szakmai gyakorlatot Magyarországon.
Az államtitkár – ezen kívül – fontosnak nevezte, hogy gazdasági eszközökkel is támogassa Magyarország a szórványban élő magyarság helyben maradását, hiszen ha elhagyják szülőföldjüket, elveszíthetik kultúrájukat, identitásukat is – hívta fel a jelenségre a figyelmet Potápi Árpád.
A „Magyarok szórványban: esélyek, lehetőségek, kihívás” című rendezvényen, amelyet a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szervezett, az intézmény igazgatója először arról beszélt, hogy a szórvány ugyanúgy nehezen meghatározható kategória, mint a kisebbség. Kántor Zoltán azt is elmondta, hogy nehéz egy mindenki által elfogadható definíciót találni, így az inkább nemzetpolitikai, semmint tudományos kategória. Viszont az tény, hogy a 2011-es népszámlálási adatok alapján a határon túli magyarok csupán 60 százaléka él magyar többségű településen, 40 százalékuk viszont kisebbségben. E 40 százalékon belül pedig ötödük él olyan településen, amelyben a magyarok lélekszáma nem éri el a különböző kisebbségi jogokhoz általában szükséges 20 százalékot. Ezek azok a falvak-városok– mondta Kántor Zoltán –, ahol a magyarság fogyása tíz év alatt 25 százalékos volt, míg a tömbben élő magyaroké csak 6-8 százalékos, tehát az asszimiláció leginkább a szórványban élőket sújtja.
A külhoni szórványszakemberek közül csak Erdély képviseltette magát, hiszen Bodó Barna a Szórvány Alapítvány elnökeként „Szórvány-stratégia-közpolitika” címmel, Kerekes Zoltán, a Bástya Egyesület elnöke pedig „Bástya a végeken” címmel tartott előadást. Rajtuk kívül magyar tudományos szakemberek foglalkoztak a szórvány fogalmával, illetve tulajdonságaival. Tátrai Patrik a szórvány településszerkezetéről, Papp Z.Attila a szórványoktatásról tartott előadást– mindketten a Magyar Tudományos Akadémia különböző intézeteinek vezető munkatársai.
Fazekas Anna, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának programkoordinátora viszont kormánytisztviselő, aki a Petőfi Program szórványmagyarságot érintő részét ismertette.
A Magyar Szórvány Napja a Magyarság Házában című program keretében játékos vetélkedőkön, illetve tájjellegű kóstolókon is részt lehetett venni ezen a vasárnapi napon. A Táncos bárány mesejátékot a Csillagocska Néptáncegyüttes mutatta be délután, az este 5 órakor kezdődő gálát pedig Petrás Mária két csángó dal eléneklésével nyitotta meg, a délvidéki Hertelendyfalváról Varga Erzsébet székely meséje után az est fénypontjaként a Kassa melletti Nagyidáról, az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes két különböző régióhoz tartozó felvidéki táncrendet mutatott be. (A felvidéki Nagyida, amelyet a Kárpát-medencében többnyire Arany János Nagyidai cigányok c. művéből ismer az emberek többsége – tipikus szórványtelepülés, ahol a falufelszámolása is szóba került néhány évtizede. Az egyesület művészeti vezetőjével erről is szól az interjú, amelyet hamarosan megosztunk a Felvidék.Ma olvasóival!)
Bemutatkoztak a Kárpátaljai Magyar Népművészeti és Hagyományőrző Egyesület táncosai, hallhattuk a Muravidékről Pál Pétert elszavalni a Psalmus Hungaricust, a mezőségieket, továbbá egy horvátországi magyar asszonykórust pedig énekelni. A zenét eközben a ma már inkább a magyar fővárosban muzsikáló, kárpátaljai illetőségű Pál István Szalonna és zenekara szolgáltatta.
További képek az eseményről fotógalériánkban tekinthetőek meg ITT>>.
Gecse Géza, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57380,57432″}
