A Felső-Gömörben végzett gyűjtés célja a tájegységre jellemző táncokkal, a táncélettel kapcsolatos szokások, néphagyományok rögzítése volt.
Indításként, helyzetrajzként Máté László Sziliceföld, Sziliceföld című könyvéből idézek: „Vasárnap délután a lányok csoportokban, kart karba fonva járták a falut, s közben énekeltek/…/Nagyanyám – Mamácska – Zsebik Julianna – erről így beszélt Czine Mihálynak: „Este, itthon hol énekeltünk, hol meg daloltunk”. A tanár úr megértette, hogy az éneklés egyházi éneket: zsoltárok és dicséretek éneklését jelentette, a dalolás pedig népdalok dalolását, megszólaltatását. Mamácska mindjárt példával is szolgált, mert elénekelte a 276-os dicséretet…”Egyedüli reményem…”, majd egy szerelmes dalt ”Halálmadár szállott a ház falára…”
Adatközlők: Figur János prímás (1907) Berzéte, Máté Géza (1922), id. Mezei Sándor (1910), id. Mezei Sándorné (1912), ifj. Mezei Sándor (1933), Kovács Imre (1927), Kovács János (1922), Vincze Béláné (1902), Zs. Bodnár László (1910) szilicei születésű helyi lakos.
M.L. folytatja a visszaemlékezést: „Gömöri gyűjtőútján Kodály Zoltán is eljutott a községbe és Nagy János lelkész barátjánál lakott. A Mester visszaemlékezéseiben azt is leírja, hogy vidám szánkózáson vett részt a templomdombon. Háry János daljátékában több népdalt is felhasznált a Szilicén gyűjtöttek közül. Ág Tibor jeles népzenekutatónk szerint a Felszántom a császár udvarát című dal zenéjét a Sajó völgyében, Szalócon jegyezte le, a dal szövegét pedig itt Szilicén: Felszántom a császár udvarát,//Belévetem hazám bú-baját.//Hadd tudja meg császár felsége,//Mi terem a magyar szívében. 2. vers: Bánat terem abban, búvetés,//A magyar élete szenvedés.//Áldd meg Isten, császár felségét,//Ne sanyargassa magyar népét.”
( Máté László pedagógus, később kultúrdiplomata, Szilice falu szülöttje, jelenleg Kassán él, az idézett értékes falutörténeti könyvével adózott szeretett szülőfalujának.)
x X x
Karikázó, karéjozó női tánc
Előbb már említették, hogy az asszonyok a bálokban, a mulatságokban és a lakodalmakon is a szünetekben táncoltak. Mit táncoltak ilyenkor az asszonyok, illetve a lányok?
Karikázót, mi úgy hívtuk, hogy karéjba. Kört alkottunk, megfogtuk egymás kezét és körben táncoltunk, daloltunk. A kör is táncolt, meg egy-két pár a körön belül is.
Ebbe a karéjba a lányok is beálltak?
A lányok is, asszonyok, sőt még a férfiak is. Mindenki, akinek kedve volt.
A legények is beálltak, ők milyen nótákra táncoltak?
Ők is, akinek kedve volt, az mind beállt. Jó ropogós nótákra táncoltunk.
Milyen volt az a jó ropogós nóta?
Hát például ez:
Zöld búzában terem a mérges kígyó, Sok szép lányból van a legénycsábító. Látod babám, mégis jobb volt, ki csúnya, Szeretője szívét nem szomorítja.
Vagy ez:
Szilicei zöld erdőbe kimentem sétálni, Hallottam egy kakukkmadárt hármat kiáltani. Szólj még egyet kakukkmadár, a többit nem bánom, Csalfa lett a kis angyalom, el kell tőle válnom.
Szilicei zöld erdőbe kimentem sétálni, Láttam ott egy barna kislányt gyöngyvirágot szedni. Megkérdeztem, szeret-e hát engemet igazán, De ő arra azt felelte, semmi közöd hozzám.
Ki szeretett nagyon karéjozni, tudnának valakit név szerint említeni?
Mindenki, általában mindenki: Vincze Béláné, Szabó Lászlóné, id. Mezei Sándorné, mindenki, a fiatalok is.
Volt olyan karéjozás is, amikor csak a lányok, illetve a menyecskék táncoltak?
Mindenhogy volt. Néha összement az összes legény, lány, néha meg csak az asszonyok meg a lányok.
Amikor csak a nők táncolták a karéjt, a karéj akkor is felbomlott párokra és átcsaptak csárdásba?
Az attól függött, hogy a cigány, a zene bekapcsolódott-e a táncba. Ha igen, akkor csárdással folytattuk. A régi kultúrházban csak lócák voltak körben a fal mellett, és az asszonyok, mint nézők ott ültek többnyire. Bizony, voltak jó kedélyű asszonyok, akik eljöttek a lányaikat, fiaikat megnézni, és amikor ment ez a körtánc, a lócákról felugrott pár asszony, a fiatalok közé állt, és azokat is fellendítette. Így néha összeforrt a sok asszony, és táncoltak fiúkkal, lányokkal. A karéjtánc egy ütemmel lassúbb volt, mint a csárdás. Azt más ütemre táncolták, nem volt olyan ropogós, mint a csárdás.
A karéjnak pihentető funkciója is volt?
Igen, ebben olyankor, ha pihenni akartak, csak lépegettek, vagy éneklés nélkül körben forogtak.
A karéjhoz a bálban zenekar játszott, vagy csak úgy énekre táncolták?
Csak nótaszóra ment. Addig a zenekar pihent, vacsorázott. Csak később kapcsolódtak be.
Milyen nótákat szerettek a karéjozás közben énekelni?
Amelyiknek jó ritmusa volt, például ezt:
Annyit adok a babámra, Mint a surcom madzagjára. Még arra is többet adok, Ha leszakad, újat varrok.
Fáj a lábam, mert feltörte a csizma, Mert ott jártam, ahol nem kellett volna. Úgy kellett hát ennek a betyárnak, hadd fájjon! Más faluba lányok után ne járjon.
Ez meg igen nagyon kedvenc nótánk volt:
Kovács pengeti a vasat, sűrűn kocogtatja. Szeretőmet a faluban más legény csalogatja. Ne csalogasd a szeretőmet, azt a kutya mindenedet, Hej, nem illik a leány szívét, legénynek szomorítani.
(A dalokra kétlépéses csárdáslépéssel indítanak. A dallam közepétől vagy az új dallam kezdetétől forognak. A dallam végét dobogós lépéssel zárják, majd új nóta következik.)
Figur Jancsi hegedűje miből van? Talán bizony szomorúfűzfából van.
A szememből a könnyet is kicsalja, Valamennyi barna kislány mind csalfa.
Nyitva van a százados úr ablaka, Barna kislány sírva sétál alatta. Ne sírj kislány, érted dobog a szívem, Nem tagadom, hogy igazán szeretem.
(Ezekre a dalokra a táncolást felgyorsítják. A dobogós lépések erőteljesebbekké válnak. A táncosok néha-néha belekurjantanak, hogy „Sej, haj, sose halunk meg” vagy „ujujujuúúj”)
Szilicébe két úton kell bemenni,
De szeretnék a rózsámmal beszélni. Télen, nyáron virágos az ablaka, Jaj, de sokat áztam, fáztam alatta.
Édesanyám ne menjen el hozzájok, Kötény nélkül hozza ki a ruhámot. Karcsú nekem a rózsaszín ruhám is, Árva vagyok, elhagyott a babám is.
ifj. Mezei Sándor: A második versszakra, vagy ha más nótát énekelnek, a végére felgyorsítják a táncot. A körtáncot gyakran úgy fejezik be, hogy a gyors tánc után kettes csoportokra szakad a kör és egy lendületes párost táncolnak, akkor is, ha csak nők voltak a körben. A bálban ilyenkor a férfiak elkapják a párjukat és páros csárdással folytatják a táncolást, illetve ezzel veszi kezdetét egy újabb táncciklus, mai szóval mondva, táncrend.
Takács András, az MMA köztestületi tagja
(Folytatjuk)
