1569. október 12-én a törvényes magyar király, I. Miksa parancsára börtönbe vetették az egri hőst, Dobó Istvánt és egy másik felső-magyarországi földbirtokost, Balassa Jánost, a költő Balassi Bálint édesapját. Erre az eseményre emlékeztek pozsonyi magyarok kedden a pozsonyi vár főbejárata előtt.
Hóvári Jánosnak, a Labirintus sorozatban 1987-ben megjelent A hűtlen Dobó (Helikon Kiadó) című könyvéből megtudjuk, hogy a vád szerint e két felvidéki főúr összejátszott János Zsigmond erdélyi fejedelemmel, hogy Habsburg-ellenes lázadást szítsanak a királyi Magyarországon. A vádlottak tagadtak, s a közvélemény nekik hitt. Országszerte nagy felháborodás volt, az országgyűlés követelte Dobó és Balassa szabadon bocsátását. Mint arra a per során fény derült, a vádlók által felhozott kompromittáló levelek hamisítványok voltak.
Emlékezők a pozsonyi vár előtt (Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Elfogásuk a magyar törvények megsértését jelentette, ugyanis előbb perbe kellett volna idézni őket, s megadni nekik a szabadlábon való védekezés lehetőségét, amíg bűnösségük be nem igazolódik. Fogva tartásukról Dobó Zay Ferenchez írt 1569. november 13-án kelt levelében olvashatunk részletesebben. „Az mi állapotunk pedig Balassa János urammal az, hogy külön házban vagyunk egymástól. Ennünk igaz eleget adnak, ami az mindennapi étel módja, de borunk bizony alávaló vagyon. Szabadságunk ennyi vagyon, hogy az én szolgáim őkegyelmék szabadon járnak ide hozzám. Az, ki egyéb ember be akar jönni, hírrel bebocsátják.”
Kettejüket nem a várbörtönben, hanem a királyi lakosztályban őrizték. Az élelmezéssel kapcsolatosan a számadáskönyvből elmondható: napi 5-6 forintba került a két főúr és kísérete ellátása.
A pozsonyi vár előtt (Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Vádjuk súlyosságának megfelelően a foglyok idegenekkel csak az őrség kapitányának jelenlétében beszélhettek. Gyakran tartottak ellenőrzést szobáikban, nehogy olyan tárgyakat tartsanak maguknál, melyek szökésüket segítenék elő. Őrizetükkel és a vádirat elkészítésével Radéczy István egri püspököt és Kharling udvari tanácsost bízta meg az uralkodó.
A töredékesen ránk maradt vádirat a következő évben készült el. A vád tehát a hűtlenség bűntette volt. A bizonyítási eljáráshoz nagyszabású nyomozás kellett, mivel a vádlottak eskü alatt tagadtak, és az eskünek perdöntő szerepe volt. Az uralkodó titkos nyomozás lefolytatására utasította Radéczyt, mivel a király – a Kúriához hasonlóan – a legfőbb igazságszolgáltató szerv beleegyezésével rendelhette el a nyomozást. A titkos bizottság működése nem volt zavaroktól mentes. Félő volt, hogy a tárgyalások során a vádlottak tisztázni tudják magukat. Dobó és Balassa ügyesen eltüntetett minden ellene szóló dokumentumot, szolgáik és beavatott barátaik pedig hallgattak. A jogszerű ítélethez azonban, mivel a vádlottak nem vallották magukat bűnösnek, megtámadhatatlan bizonyítékokra lett volna szükség.
