Gróf Széchenyi István születésének 227. évfordulója alkalmából rendeztek összejövetelt Budapesten. A koszorúzással egybekötött megemlékezésen sor került a Széchenyi Társaság díjainak kiosztására is, melyet posztumusz Pogány Erzsébet is megkapott.
A budapesti Széchenyi téren emelt emlékműnél több százan gyűltek össze és emlékeztek meg a legnagyobb magyarról, Széchenyi Istvánról. Ünnepi köszöntőt mondott Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára, aki kiemelte Széchenyi múltjának fontosságát.
A résztvevők a koszorúzási ünnepség alatt a Weiner Leó Zeneiskola, az Alapfokú Művészeti Iskola és a Zeneművészeti Gimnázium Fúvószenekara előadását hallhatták, Sztán István vezényletével. A továbbiakban közreműködtek a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium és a Széchenyi István Általános Iskola növendékei.
A koszorúzást követően került sor az emlékülésre a Magyar Tudományos Akadémia impozáns épületében.
Az emlékkonferencián dr. Fónagy Zoltán történész előadásában bemutatta Széchenyi István múltját, felelevenítette a családi életét, a szerető apát és a mostohaapát. Mint mostohaapa gondolt a fogadott gyermekei jövőjére is és vagyoni alapot helyezett el mindnyájuk részére. Mondhatjuk, hogy a kor viszonyaihoz képest bensőségesebb volt ez a családi élet. A hátrahagyott naplókivonatokból, levelekből tudjuk, mennyire fontos szerepet játszott a gróf életében a család és az atyai oltalom. „Nyilvános tevékenységében és nevelési gyakorlatában kiváló munkát végzett” – hangsúlyozta előadásában.
A rendezvényen részt vett Hideghéthy Andrea, a SZAKC megbízott ügyvezetője, mivel a Széchenyi Társulás a Szövetség a Közös Célokért Társulás tagszervezete.
A „Nagy családrúl kell gondoskodnom” címmel fémjelzett emlékkonferencián sor került a Széchenyi Társaság díjainak átadására.
Díjat kapott Benyus Sándor és felesége, akik 10 gyermekes és 38 unokás családot tudhatnak maguk mögött. A házaspárt Rubovszky András főtitkár méltatta.
A második díjat egy csoportnak ítélték, amelyet Hölvényi György, Böjte Csaba, Sajgó Szabolcs alkot. Ők a Siklósi Beatrix csatornaigazgató és Marossy Géza operatőr közös alkotásáért, az „Övék a Mennyek országa” produkcióért kapták a díjat. Körösiné dr. Merkl Hilda laudációjában az elkészült művet méltatta. Ezek a dokumentumfilmek tanítanak a hitre, hűségre és a megbocsátásra. Az életek tanúságot tesznek az igaz üzenetről, a reményről és az üldözött keresztények helytállásáról.
Idén egy posztumusz díj átadására is sor került. A díjat Pogány Erzsébetnek ítélték, amit a családja vett át – férje Tibor, lányai Eszter és Erzsike.
Dr. Cserháti László Gábor laudációjában elmondta: Erzsébet egész életében József Attila idézetek hangulatának megfelelve élt és készült a nemzet egyesítésére. Politikai tevékenységét elismerték a Felvidéken és Magyarországon is.
„Mindvégig ott volt, ahol a legnagyobb szükség volt rá. 2001-től vezette a SZAKC civil polgári társulást, amely a felvidéki magyarság szellemi és lelki gazdagítását tűzte ki célul. 2005-ben elindította az első felvidéki magyar hírportált. Az eredményes évek erősítették őt és a köz érdekét egyaránt. Könyvek és kiadványok fémjelzik tevékenységét” – mondta.
Pogány Tibor így köszönte meg a díjat: „Munkáját háttéremberként tette, ha tudott segített. Ez volt a jelmondata. Egészségét nem kímélve dolgozott közösségünkért.”
A negyedik díjazott Sutarski Konrad lengyel író volt, aki nem tudott jelen lenni. A jelképesen átadott díjat a lengyel és magyar közös történelem és kultúra hiteles bemutatásáért,a közéleti munkájáért és a kerszténység hiteles képvideletéért kapta. Az írót dr. Körösi Mária méltatta.