Életünk során gyakran adódnak olyan találkozások, akár emberekkel, akár tájakkal, melynek során felidéződnek gyermekkorunk kedves emlékei. Régi utak, emberek, emlékek, élmények köszönnek vissza örök hűséggel, szeretettel…
Amikor Zsolt atya tavasszal a zarándokösvény megtisztítására invitálta híveit, nem gondoltam, hogy ennyien akadnak még közöttünk, akikben él a tisztelet és ilyen sokan jönnek segíteni. Ahogy az egyik „szépkorú” barátom csillogó szemmel megjegyezte: „Tudod Lacikám, ez nekünk szent kötelességünk…”
Szép gondolat. Mert ott, ahol él a múlt tisztelete és „öregjeink” szeretete, érdemes, sőt, kötelesség járni és járhatóvá tenni zarándokútjainkat, melyeken mindig reménnyel, hittel jártak eleink, szeretteink.
Szeretnék hát köszönetet mondani mindazoknak, akik tették a dolgukat és segítettek a Mária-út tanösvényének felújításában, illetve létrehozásában. Legyen ez az út, mely közelebb visz egymáshoz és Istenhez….
Akik tették a dolgukat: Androvics Ervin, Svajcer István, Gábris László, Mánya László, Menyhárt Imre, Varga József, Menyhárt Csaba, Haszterman László, Kunyik Imre, Méri Béla, Béres Károly, Komzsík László, Varga Zoltán, ifj. Androvics Gábor, Kovács Péter, Simonka Zsolt, Dukony Magdolna, valamint Nothart Judit. Köszönet neki érte.
Emeljük tehát tekintetünket a keresztre, amely üdvösséget szerzett nekünk és erős, kitartó hittel merjük vállalni életutunk során Isten szeretetét, hogy zarándokútjaink lelkierőt adjanak vinni a Szent Keresztet, hittel és reménnyel….!
