November elsején, mindenszentek napján déli tizenkettőkor a pozsonyi magyar katolikus közösség Molnár Tamás atya, a közösség lelkipásztora vezetésével és kezdeményezésére immár hagyományosan gyertyagyújtással és rövid ájtatossággal emlékezett a pozsony-óvárosi Szent András temető központi feszületénél.
A mintegy négy tucat megemlékező között voltak a ferences templomba Ligetfaluból is rendszeresen bejáró hívek, fiatalok és idősek egyaránt, de ugyanúgy megjelentek a vereknyei, főrévi, szúnyogdi, pozsonypüspöki, virágvölgyi templomot látogató magyar hívek is.
Kezdésképpen elénekelték az Adj irgalmat, adj nyugalmat… kezdetű éneket. Ezt követően rövid elmélkedés következett; Vician Tamás ministráns, egyetemista olvasta fel a hívek könyörgését, melyben imádkoztak a jelenlévők elhunyt hozzátartozóiért, a meghalt lelkiatyákért, a háborúkban elesett áldozatokért, hősökért, az ismeretlen katonákért, s azok örök lelki nyugalmáért. Elimádkozták ugyancsak az Úr imáját, az Üdvözlégy Máriát a megholt hívek lelki nyugalmáért, de imát mondtak a Szentatya szándékára is. Végezetül gyertyát gyújtottak a központi feszület előtt minden elhunyt hívő örök mennyei boldogságáért.
Ahogy Krisztus Urunk nagypénteki halálát húsvétvasárnapi feltámadása követte, befejezésül elénekelték a Dicsőség, szent áldás, tisztesség… kezdetű feltámadási éneket.
Ezt követően az emlékezők egy csoportja átvonult Bikszárdy Vince mártír sírjához, akinek az életrajzát Zilizi Tihamér idézte fel.
A magyar munkásság mártírja 1894. június 2-án született koronázóvárosunkban. 1913-ban a tengerészeti kadétiskolába vonult be. Az első világháború során több csatában helytállt, amit elismerésképpen három magas kitüntetéssel jutalmaztak. A szerencsétlen sorsú Szent István csatahajó katasztrófájakor lélekjelenlétével mentette meg több tengerészbajtársa életét.
A pozsonyi Atlon moziban operatőrként dolgozott. Az egykori Kutik utcában, a mai Szabadság tér közelében lakott családjával. Az 1938-as pozsonyi községi választásokon a Magyar Párt listájának 3. helyén indult, megválasztása után a munkások képviselője lett. Az első bécsi döntés után Bikszárdy azon egyéniségek közé tartozott, akik derekasan kivették a részüket a magyar szervező- és alkotómunkából, melyben élete legutolsó pillanatáig helytállt.
Az Egyesült Magyar Párt saját halottjának nyilvánította Bikszárdy Vincét, akit a munka frontjáról szólított el a kegyetlen sors.
„Gyászunk jeléül egy héten át tartózkodjunk minden vigasságtól és szenteljük emlékezetünket hálatelt szívvel a mindösszesen 45 éves korában eltávozott magyar testvérünknek” – ezekkel a szavakkal zárult Bikszárdy Vince gyászjelentése.
Megemlítendő még az itt nyugvó híres magyar személyiségek közül – a teljesség igénye nélkül – Albrecht Sándor, Batka János, Feigler Ignác, Kovács György, Ortvay Tivadar, Riegele Alajos is. Emlékezzünk rájuk is méltóképpen, s égjen a gyertya lángja az emlékükre.
November másodikán, halottak napján délután három órai kezdettel magyar nyelven is megemlékeztek a vereknyei egyházközség hívei a Kamélia úti régi vereknyei temető központi feszületénél az elhunytakról, Kroslák Marek helybéli plébános, erkölcsteológus vezetésével. Közreműködött Fedász Tamás ministráns, egyházfi, valamint Schwartz Zsuzsanna képviselőnő, aki magyarul olvasta fel a hívek könyörgését.
