Kampány van. Még a vízcsapból is ígéretek, választási programok folynak. A szlovákiai magyar választó a 2020-as választásokon bő kínálatból válogathat. A kampány rendkívül fontos szegmense a képviselőjelöltek médiahasználata. Országos rádiós és televíziós szereplések tucatjai érhetők el hetente, ahol feszített tempóban kell elmondani a lehető legjobban a legtöbbet.
Bárdos Gyula, az MKÖ listavezetője interjúról interjúra siet. Van köztük rádiós, nyomtatott, vagy épp online sajtóinterjú, illetve több televíziós felkérés. Amikor sikerült elérnünk, s arról kérdeztük, hogyan készül egy-egy ilyen megmérettetésre, őszintén örült a megkeresésnek és hosszan beszélt a műfaji sajátosságokról, mert ő is úgy érzi, hogy helye van az ilyen „kis színes” híreknek. Mint mondja, a közszerepléseknek súlya van.
„Nemcsak egy párt, egy csoport, hanem egy közösség, a magyar közösség nevében szeretnék beszélni, s ami ennél több, a velünk élő dél-szlovákiaiak nevében is beszélni akarok”
– hangsúlyozta. Szereti a kihívásokat, ám az adott beszélgetések nem kizárólag kihívást jelentenek számára, lehetőséget is.
Bárdos azzal kezdte, minden meghívás esetében arra összpontosít, hogy ki a célközönség. „Egy regionális sajtóorgánumnak nyilatkozva teljesen egyértelmű, hogy abból a régióból, abból a kérdéskörből kell felkészülni, illetve arra kell a hangsúlyt helyezni – az általánosan érvényes dolgok mellett –, ami az ott élőket, az ottani olvasókat érinti, érdekli” – kezdte.
A műfaj és a közeg miatt teljesen máshogy készül egy rádiós, vagy egy televíziós interjúra. Bevallása szerint a rádiós műfajt szereti a legjobban. „Főleg az élő adást szeretem, mert azt nem lehet manipulálni. Az ember tisztában van azzal, hogy mit mond, és az milyen következményekkel jár. Saját magam felelek azért, amit mondok. Pontosan tudom, mit akarok mondani és hogyan” – hangsúlyozta. Azért is kedveli jobban a rádiós interjúkat, mert ott elengedheti magát, nem kell figyelnie a testbeszédre.
„A televíziós szerepléseknél ügyelni kell a megjelenésre, gesztikulációra, mimikára. Gyakran követem el azt a hibát, hogy amikor valaki beszél, akkor az arckifejezésemmel is reagálok. Ezen próbálok javítani, a mostani beszélgetéseim során igyekeztem uralkodni magamon, hogy ne ragadjon el a hév” – vallotta be. Bárdos szerint a kézmozdulatok, a gesztikuláció, a jegyzetelés még belefér a televíziós szereplésekbe.
A felkészülések során mentor segítségét is igénybe veszi, munkatársai segítségét, ötleteit is szívesen fogadja, hiszen csapatjátékosként határozza meg magát. Arra a kérdésünkre, hogy a komoly televíziós tapasztalattal rendelkező feleségének a tanácsait is figyelembe veszi-e, nevetve válaszol. „Ő a legnagyobb kritikusom, a legjobb szakmai tanácsokat tőle kapom”. Azt is elárulta, hogy melyek ezek a tanácsok. „Lassabban beszélni, kevesebb indulattal, a tartalomra összpontosítva” – sorolta.
Bárdos Gyula szerint az élő adásoknak diszkrét bája van. „Vállalom, ha valamit rosszul mondok is, mert ez természetes. Sokkal jobban szeretem ezt a műfajt, mint az előre elkészített „konzervriportokat”, mert az ember személyiségét jobban tükrözi, és azt is, mennyire van otthon az adott témában” – jegyezte meg.
Mint mondta, előfordul az is, amikor a riporter olyasmit kérdez, amire nincs felkészülve, vagy nem lehet felkészülni. „Olyankor is meg kell próbálni a témába vágóan válaszolni és igyekezni, hogy nagy hülyeséget azért ne mondjunk” – összegezte. Bárdos azt is beismerte, hogy minden szakterületnek nem lehet ismerője. Attól függően nyilatkozik, kinek, hol és milyen témában keresik meg. Ez sem egyszerű, hiszen a televíziós vitáknak is több válfajuk van. „Van olyan, amikor megadott témákról kérdeznek, de előfordul az is, hogy nincs konkrét témafelvetés. Ilyenkor a beszélgetés apropóját például az adja, hogy listavezető valaki. Aztán olyan is akad, amikor az aktuális belpolitikától kezdve a nemzetközi politikán át kérdeznek gazdaságról, egészségügyről, oktatásügyről, igazságügyről” – mondja, majd nevetve hozzáteszi, hogy az élet értelméről is kérdezhetnék akár.
A beszélgetőpartnerektől is sok függ, a stúdióban kialakult helyzettől – mondja. Mindig történik olyasmi, amire előre nem lehet felkészülni. „Nem szabad hagyni, hogy mások tematizáljanak.
Amikor a riporterek össztűz alá vesznek, nem hagyom magam kizökkenteni. Nyugodtan, zavartalanul azt kommunikálom, amit akarok.
Higgadtan, intelligensen próbálom a beszélgetést abba a mederbe terelni, amelybe én szeretném. Mindig azt mondom, amit én akarok, nem azt, amit mások hallani szeretnének.” Bárdos szerint ez egy fontos alapelve a közszerepléseknek.
„Nagyon őszintén mondom: nem szeretem azokat a riportereket, akik alákérdeznek, segíteni akarják az interjúalanyt. A riporter dolga, hogy feltegye a kérdéseit, még ha azok kellemetlenek is. A válaszadónak meg az a dolga, hogy meghallgassa és józan belátása szerint úgy válaszoljon, ahogy a legjobbnak, legcélszerűbbnek tartja, mellébeszélések nélkül” – jelentette ki. Árnyalni, cizelláltabbá tenni a mondanivalót természetesen lehet, és az sem mindegy, milyen jelzőket használunk, milyen hangsúllyal, mennyire vehemensen beszélünk – jegyezte meg.
Arra a kérdésünkre, hogy nem nehezedik-e súlyként, teherként rá, hogy több százezer itt élő magyar képviseletében szólal meg, nagyon határozottan válaszolt. „Aki fél, ne menjen az erdőbe! Aki ilyen közéleti szerepet vállal és műsorokban vesz részt, annak ezzel számolnia kell. Ez nem súly, de felelősség” – tette hozzá. „Tudatosítom, hogy szószólója vagyok azoknak a személyeknek, akiket képviselek. Nemcsak egy párt, nemcsak egy csoport, de egy közösség, a magyar közösség nevében akarok beszélni, sőt, a velünk élő dél-szlovákiaiak nevében is beszélni akarok” – hangsúlyozta.
Épp a napokban volt egy olyan tévés beszélgetésen másodmagával, ahol – elmondása szerint – a lehető legkellemetlenebb kérdéseket kapta. „Élveztem, két órán keresztül a lehető legélesebb kérdésekre kellett válaszolni. Szeretem a kihívásokat, és ezek a beszélgetések nem kizárólag kihívást jelentenek, de lehetőséget is adnak a számomra. Mert ez egy soha vissza nem térő alkalom és lehetőség, amit ki kell használni. Bárdos derekasan bevallja azt is, hogy mellé is lehet nyúlni a dolgoknak és bizony lehet negatív következménye is egy megnyilvánulásnak. „Jöttem már ki én is úgy stúdióból, hogy éreztem, ez most nem volt jó” – fogalmazott.
Elárulta, azt a riportert kedveli, aki nem fél a kellemetlen, kényelmetlen kérdésektől, akinél nincs tabutéma, és a lehető legtöbbet kihozza a riportalanyból, a témából. Vallja, hogy a tendenciózus szerkesztői kérdéseket is el kell tudni viselni.
A szlovák nyelv használata soha nem okozott neki gondot. Bár magyar iskolákat végzett, Szencen jelentős szlovák közegben, jó tanároknak köszönhetően megtanulta a nyelvet. Több évtizedes politikai szereplése által pedig kellő tapasztalatot is szerzett.
Bárdos Gyula 2014-ben már egyszer bizonyított: első magyar köztársaságielnök-jelöltként közel százezer szavazatot gyűjtött. Akkor is sokat jelentett a kampányban, hogy állta a sarat a televíziós viták során szlovák nyelvi környezetben is. Higgadtan, céltudatosan száll be most is a szócsatákba, több alkalommal bizonyítva már, hogy megállja a helyét az országos politikában.
