Hat hete a kormány bejelentette az első gazdaságélénkítő csomagját, amellyel a koronavírus-járvány gazdaságra nehezedő súlyos következményeit próbálta enyhíteni 1,5 milliárd eurós kerettel. Máig, azaz április végéig ilyen címen a terepre, a vállalkozók, a kereskedők és az iparosok rendelkezésére 12 milliót juttattak, ami a beígért összeg kevesebb mint 1 százaléka.
Napnál is világosabb, hogy vagy a forrásokkal, vagy a lassúsággal, az adminisztráció súlyos terhével van baj. Szlovákiában ez nem újdonság, ám most fájóbb, hiszen szükségállapotban vannak azok, akiknek a gyorssegélyt beígérték. Emiatt lesznek sokan, akik lehúzzák a rolót. Hogy végleg, vagy sem, az majd kiderül. Hat hét sem volt elegendő idő arra, hogy az illetékesek teljesítsék az ígéretüket.
Az elmúlt hetekben számos olyan polgártársunk, aki külföldön, a Lajtán túl vállalt munkát, hazajött. Egyéni, majd később csoportos karanténba vonult. Sokan voltak olyanok, akik egészségesen érkeztek haza, majd a csoportos karanténban betegedtek meg, valamelyik állami intézmény szálláshelyén, mivel többükkel megtörtént, hogy az egészségesek a fertőzöttekkel voltak egy csoportba zárva.
Az állami hatóság szigorát, könyörtelenségét igazolja, hogy a koronavírus-járvány máig sem gyűrűzött be erőteljesen. Ennél még súlyosabb következmény, hogy az eddig külföldön, a Lajtán túl dolgozók bizonytalanságban vannak, nem tudják, vajon visszatérhetnek-e korábbi munkahelyükre. Csupán akkor kerülnek a kinti szociális hálóba, akkor kaphatnak külföldi munkanélküli segélyt, ha ott ledolgoztak legalább 24 hónapot.
Nem hittük, ám mégis: a súlyos járványnak lehet üdvözítő hatása is, főleg a hazai munkaerőpiacra.
Tavalyig szinte lehetetlen volt iparost, szakmunkást vagy mezőgazdasági dolgozót találni a munkaerőpiacon. Mára alaposan megváltozott a helyzet. Így, tavasz kezdetén elsősorban a mezőgazdák örülnek az új helyzetnek, majd sorba jönnek az építkezési vállalkozók és vállalatok. Végre helyükre kerülnek a dolgok.
Ám mindannak, ami ma történik, súlyos hatása lehet az iparra, elsősorban a gépkocsigyártásra, az elektronikai iparra és minden olyan nagyipari (globális) vállalatra, amelynek termelése gyártószalagnál zajlik és tulajdonosai képesek, hajlandók lesznek az új kihívásnak megfelelni. A járvány felgyorsíthatja az Ipar 4.0 elnevezésű ipari forradalom vívmányainak átültetését a gyakorlatba. Sokkal korábban, mint azt eddig hittük, akár néhány éven belül. Ez annyit jelent, hogy a gyártósoroknál az élő embert, a kétkezi munkást teljes egészében felváltják az ipari robotok.
Attól tartok, hogy a válságot követő könyörtelen konkurenciaharc következtében, aki talpon akar maradni, annak jelentősen le kell majd csökkentenie az üzemi költségeket. Át fogja állítani termelését az Ipar 4.0 követelményrendszerére, a gyártósoroktól kiiktatja majd az emberi tényezőt.
Ennek következtében az Európai Unióban munkahelyek tízmilliói szűnhetnek meg, jelentősen megnőhet idehaza is a munkanélküliség. Hiszen Szlovákia iparának gerincét a gépkocsigyártás képezi, beleértve a beszállítóipart, valamint a számos beszállító KKV-t.
Kérdés persze, hogy az előttünk álló gazdasági válság idején, önmagában is mennyire tud majd felfutni a gépkocsigyártás. Mert ha jelentősen gyengül a kereslet, nem lesz kinek termelni. Ugyanis a gazdaság alapvetően emberi, lélektani tényezőktől függ, megvan-e a jövőbe vetett bizalom, vagy nincs…
Hiába lesz az embereknek pénzük, a jövőtől tartani fognak, és félelmükben korántsem fogják megvásárolni a drága termékeket annyian, mint eddig.
További nagy kérdés a kishatárforgalom keretében zajló munkaerő-vándorlás, amely régióink lakosságának jelentős részét és családjaikat élteti. Azonban figyelemre méltó és rendkívül fontos, hogy a mostani szigorú határzár idején is a munkahelyre való ingázásuk megoldódott. Kisebb-nagyobb fennakadásokkal, de működik. Reméljük, hogy akárhogyan is alakul a jövő, a gazdasági és munkaerő-gazdálkodási megfontolások miatt ez tartósan fennmaradhat.
Azonban, ami a járvány és a gazdaság megtorpanásának kedvező következménye lehet régióink, szülőföldünk számára, az az élelmiszer-önellátás jelentős megnövelésének lehetősége.
Ellentétben az elmúlt években megélt, megtapasztalt tendenciákkal. Kormányprogramba is iktatták az ilyen irányú igyekezetet, amely számos konfliktust gerjeszthet az agráriumban, ahol komoly érdekek sérülhetnek. Ám ha a kormány magas fokú társadalmi támogatottságának tudatában valóban élére áll annak, hogy az eddigi folyamatokat alaposan megváltoztassa, a sűrűn vetettekkel való extenzív gazdálkodás helyett a hangsúlyt a speciális növénytermesztésre, vagyis a gyümölcs, a zöldség, a szőlő termesztésére, emellett az állattenyésztésre helyezze, annak régióink, az általunk lakott déli járások is nyertesei lehetnek, hiszen mindehhez a legjobb adottságokkal rendelkeznek.
A felsorolt, újra felfedezett mezőgazdasági aktivitások jóval több munkaerőt igényelnek, mint az eddig előtérbe helyezett sűrűn vetettekkel való gazdálkodás, ami jó hír a régióinkban élők számára.
Azon túl, hogy az országhatárok újjáéledése jelentősen bonyolíthatja a logisztikát, feltehető, hogy az élelmiszereket alapvetően nem behozott terményekből és húsból kívánják előállítani, ezeket itthon kell megtermelni. A régióinkban élő gazdák ismerjék fel ennek jelentőségét és éljenek vele!
A szerző az MKP Ügyvivő Elnökségének tagja
