A nagyböjt a keresztény közösségekben a húsvét előtti 40 napos előkészületi, bűnbánati időszak. Lényege a húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére való felkészülés, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás révén. A vallásos gyakorlat középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll, kifejezve az ember Isten iránti szeretetét. A nagyböjt lelkületének része az ima és a szegények megsegítése is.
A nagyböjt időtartama 40 nap, ami a Szentírásban és a keresztény hagyományban az események jelentőségét aláhúzó szám. A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá; a 7. században alakult ki a szerdai kezdőnap.
A böjtölés a civil világban egyre inkább elterjed, főleg azok körében, akik egészségügyi szempontból tartják be a böjtölést. A természetgyógyászok egyik legelterjedtebb és legelfogadottabb „intelme” az egészségvédelem érdekében az évi egy, vagy kétszeri böjt betartása.
Az „igazi böjtben” arról is szó van, hogy mintegy „bűnbánati megtisztulás” lenne ez a léleknek, de erre az egyszerű halandó ember már nem nagyon fordít figyelmet. Önmagunkkal szembenézni, másokkal bűnbocsánatot gyakorolni, alázatot és hálát kifejezni, már nem tartozik az ember böjti receptjébe.
Egy évvel ezelőtt teljesen váratlanul, minden előzmény nélkül kapott az emberiség egy kívülről jövő, nem éppen lelket építő, erősítő, de ránk erőszakolt másfajta böjti időszakot, ami már sajnos csaknem tízszer negyven napot jelent az emberiség számára.
Ez a böjt nem az, amit az egyház, vagy akár az orvos ajánl. Nem önként vállalt böjt, s ez benne az ártalmas, amikor erőszakkal, már-már brutális eljárások formájában mindenkire korosztálytól és egészségtől függetlenül ráerőszakolják.
Ez az idegen eredetű és mérgező jellegű böjt nem a megtisztulásról szól, nem Jézus keresztre feszítésének, a bűnbánatnak az időszakához kötődik. Ellenkezőleg: az emberi lelket félelemben tartó, pánikot kiváltó, elidegenítő hatást okozott. Az állítólagos világjárvány nem a testet sújtotta inkább, hanem az ember érzelmi, lelki világát, állapotát rombolta, amelynek fizikai áldozatai napról napra gyarapodnak. Mindemellett az egészségünk védelméről szól a média, holott az emberek annál inkább félelemben élnek.
S persze még az egészségünkre és lelki állapotunkra jótékony hatású egyházi böjt is kevésbé valósul meg, mert az egyéves bezártság még a „kényszerevés” állapotát is hozza magával. S nincs társadalmi mozgás, szórakozás, kikapcsolódás, nem volt farsangi mulatozás, dorbézolás, ahol a fölösleges kalóriák az ember szervezetéből kiszabadulnak.
A hívő embernek marad az ima, a fohász, a bűnbánati böjt, s a remény a krisztusi feltámadásban.
Ebben a hitben tudja magát elhelyezni, s igyekszik olyan rezgésszintre, dimenzióba kerülni, amely segíti őt az emberi gyarlóságok, gonoszságok, sátáni elméletek alól felszabadítani, és a szeretet erejét kiterjeszteni.
S ebben segítenek a bibliai, hitbéli idézetek, nemcsak nagyböjti napokra:
„Térjetek meg és böjtöljetek. Mert bizony mondom néktek, hogy a Sátánt és annak összes csapásait csak böjttel és imával tudjátok kiűzni magatokból. Böjtölés nélkül soha nem szabadultok meg a Sátán hatalmából és minden betegségtől, amelyek tőle erednek”
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
