A Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című közéleti magazin műsorában Haják Szabó Mária készítetett interjút Gubík Lászlóval, az Esterházy Akadémia igazgatójával az Esterházy János születésének 120. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév kapcsán. Esterházy politikai és közéleti szerepvállalásának időszerűségéről és az Esterházy-faktor jelentőségéről szólva elhangzott, intézmény- és közösségszervezőként Esterházy ma is követendő példa, a róla elnevezett akadémia hallgatóinak iránytűje.
A felvidéki mártírpolitikus öröksége továbbvitelének egyik letéteményese az Esterházy Akadémia, és akár súlyos teher is lehet a mai fiatalok számára a gróf példájának követése – fogalmazott a beszélgetés során a Kossuth Rádió szlovákiai tudósítója. Az akadémia zászlajára tűzött Esterházy-jelmondatról kérdezte Gubík Lászlót, amely a gróf egész életművét tömöríti egy mondatba, miszerint „hivatásunk magyar, küldetésünk európai”.
„Ez egy 21. századi üzenet és sok mondanivalója van a mai ember számára is. Esterházy genetikailag is visegrádi ember volt, aki magyarnak vallotta magát, de mind tevékenységével, mind keresztény értékrendjével egy teljes régiót, Közép-Európát képviselte a magánéletében és a politikai tevékenysége során is” – fogalmazott.
Kiemelte, Esterházyban nemcsak a mártírt kell látni, annak ellenére sem, hogy az önfeláldozása és helytállása tette őt híressé. „Én a fiataloknak elsősorban a politikust, az életszerető, a közösséget képviselő, szolgáló embert szeretném bemutatni. Páratlan diplomáciai érzékkel rendelkező, több nyelven beszélő, lehengerlő szónok – ezeket a képességeket sajátítsák el a hallgatók, mert ezek rendkívül hasznosak az élet bármely területén. Ha mindez egy olyan értékrenddel párosul, ami Esterházy sajátja – úgy, mint a visegrádi egység gondolata, az egészséges európai öntudat, a keresztény tanítás vállalása a közéletben –, akkor értékes és kész embereket nevelünk a közélet számára, és erre nagy szükség van a Felvidéken. Ez a célja az akadémiának” – hangsúlyozta.
Elmondta, Esterházy mindig határozott elképzeléssel rendelkezett – évekkel, évtizedekkel előre tudta, hogy mi a jó közössége számára, és ezt programszerűen igyekezett megvalósítani.
„Ilyen volt az első Csehszlovák Köztársaság idején a széttöredezett magyarság egységesítése egy magyar pártba, amelynek később ügyvezető elnöke lett. Ilyen volt egy kül- és belpolitikai program megvalósítása, amelyet a Magyar Népszövetségi Liga akkori elnökeként fogalmazott meg, illetve egy autonómiakoncepciót is adott a felvidéki magyar közösség számára. Sőt, támogatta a többi nemzetiség, a ruszinok, a szlovákok autonómiatörekvéseit is” – mutatott rá.
„Későbbi politikai pályáján a Tiso-féle klerofasiszta szlovák bábállamban az ott rekedt 60-70 ezer magyar képviseletét vállalta, gyakorlatilag teljesen lehetetlen körülmények között” – jegyezte meg, hozzátéve, mindezért feladta a budapesti bársonyszéket, ahol kormánytag is lehetett volna. „Ő mégis a nehezebb utat választotta, mert példát akart mutatni azzal, hogy a szülőföldjén maradt” – mondta.
Esterházy intézmények köré szervezte a maradék magyarság életét: újjászervezte és újraalapította a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesületet, amely a Csemadok jogelődje volt. Megalapította a Madách Könyvesházat, létrehozta a Pozsonyi Takarékpénztárat, amely nemcsak egy bankszerű intézmény volt, de egy gazdasági érdekvédelmi szervezet is. Újraszervezett lapokat, létrehozta az újságírói szövetség magyar osztályát. Egyik legfontosabb társadalmi programja a Magyar Család és Magyar Házak Program volt, amelynek következtében olyan helyeken, városokban, ahol már igen kevés magyar élt (a Tátra környékén, Ólublón, Késmárkon, Liptószentmiklóson) magyar házakat építtetett, amelyek kultúrházként, művelődési otthonként működtek, valamint ellátták az ottani magyarság politikai érdekképviseletét is.
„Tehát Esterházy mindig programban és intézményekben gondolkodott, mert pontosan tisztában volt vele, hogy ez képes összetartani a közösséget” – mutatott rá Gubík.
„Meg kell ragadnunk minden egyes lehetőséget, minden esélyt arra, hogy a társadalom szöveteit összetartsuk és olyan kezdeményezéseket, programokat kell indítanunk, vagy olyan intézményeket alapítanunk, amelyek a közösségünket összetartják. Az Esterházy Akadémián erre kívánjuk felhívni a figyelmet, erre akarjuk megtanítani a fiatalokat, hogy hozzanak létre olyan intézményeket, kis szigeteket, ahol aztán az Esterházy-faktort meg tudják valósítani. Esterházy azért csodálatos példakép, mert azokat a tulajdonságokat, azt az értékrendet, amit képviselt, a közélet és a magánélet minden területén alkalmazni lehet, mert ez fogja összetartani a felvidéki magyar közösséget” – vélekedett.
Az Esterházy-faktor a keresztény tanítás vállalását, a társadalmi mérnökösködés és a szélsőséges ideológiák elutasítását jelenti – magyarázta az akadémia igazgatója. „Azt is jelenti, hogy családként tekintsünk a saját közösségünkre, a felvidéki magyarságra, hogy egyetemes nemzetben, tehát a Kárpát-medencei magyarságban gondolkodjunk. Jelenti azt is, hogy annak dacára, hogy sokszor nem fenékig tejfel a szomszédos országokkal kapcsolatos viszonyunk, testvérként tekintsünk például a szlovákságra. Igen, ezeket az üzeneteket nemcsak a politikában, de az élet minden területén lehet képviselni és kell is! Ez az Esterházy-faktor” – nyomatékosította.
Arra reagálva pedig, hogy súlyos teher lehet-e a mai fiatalok számára Esterházy példáját követni, Gubík elmondta, azzal a keresztény derűvel kell hozzáállni ehhez a feladathoz is, amellyel Esterházy állt a megpróbáltatásokhoz.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
