Molnár Imre Esterházy-kutató szerkesztésében idén jelent meg az Isten szolgája gróf Esterházy Jánosról szóló harmadik emlékkönyv. A felvidéki mártírpolitikus születésének 120. évfordulója alkalmából a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) kiadásában látott napvilágot a kiadvány.
Az előző emlékkönyvekhez képest a kötetet terjedelmesebb formában adták ki. Ennek egyik oka, hogy a boldoggá avatási eljárás során igyekeznek összegyűjteni az Esterházy János életére vonatkozó legfontosabb információkat, melyek segíteni tudják a boldoggá avatási eljárás különböző bizottságainak a munkáját – jelezte Molnár Imre, az emlékkönyv szerkesztője.
„Bár a most megjelenő emlékkönyvnek több mint nyolcvan szerzője van, mégsem állíthatjuk azt, hogy a kötet tartalma nagymértékben képes lefedni Esterházy János életének minden részletét (…) Aki kézbe veszi és átlapozza a kötetet, s megismeri annak sokrétű, gazdag tartalmát, az talán közelebb kerül Esterházy János lelkiségéhez, s ráismer annak máig ható aktuális üzenetére”
– jegyzi meg az Esterházy-kutató.
Mint Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár az ajánlásában megfogalmazta: „Esterházy az embert próbáló időkben is következetesen ragaszkodott gyökereihez és felvidéki nemzettársaihoz, még akkor is, amikor a csehszlovák állam intézkedései nyomán egzisztenciális helyzete nehézre fordult.”
Amint hangsúlyozta: a felvidéki magyarságot ért jogfosztottság jelképe mellett a külhoni magyar jogvédelem példaképévé vált, aki öntudatos jellemét, hitét még a legnehezebb időkben sem adta fel.
„Esterházy János minden körülmények között példát mutatott a nemzeti összetartozásra, a nemzettársaink melletti kiállásra és a szülőföldön való megmaradásra. Hagyatéka arra buzdít mindnyájunkat, hogy kiálljunk értékeink és közösségeink mellett” – fogalmaz végezetül a kötet ajánlásában az államtitkár.
Bevezető gondolatként Habsburg–Lotharingiai Eduárd a nemzetek testvériségének előmozdítójaként szól a felvidéki mártír sorsú politikusról. A kötet bevezetőjében közli Marek Jedraszewski érsek, krakkói metropolita levelét, Cebula Pawel OFM Conv. Minorita eszmefuttatását, valamint Esterházy–Malfatti Alice gondolatait. Mint visszaemlékezik: „Az apám élete a szeretetre épült, ez a szeretet az édesanyjától kapott örökségként első fokon lengyelekre terjedt ki (…) Szerette és tisztelte a szlovák népet is, hisz e nép gyermekivel együtt nőt fel Újlakon, megtanulva tőlük a szép szlovák nyelvet (…) Szerette a saját népét is.”
A közel 450 oldalas emlékkönyv számos tematika mentén foglalkozik Esterházy János életével, munkásságával, sorsával, illetve hagyatékával.
A szövegek első csokra a családi köteléket és az emlékeket idézi fel nagyrészt a családi levelezések és a családtagok visszaemlékezései mentén.
A következő írások Isten szolgája Esterházy János életét és ennek üzenetét veszi górcső alá. Prokopp Mária a következőképpen vall a mártírpolitikusról:
„Ő a 20. század hős végvári vitéze, aki emberségből példát, vitézségből formát ad a ma emberének, aki a kereszténységnek viseli a pajzsát.”
Ismert és elismert lelki vezetők is megosztják az Esterházy hagyatékán épülő hitet mélyítő gondolataikat. Többek között Böjte Csaba, Gábor Bertalan, Márfi Gyula, Pawel Cebula, Erdélyi Géza, illetve Balga Zoltán elmélkedéseit, homíliáit közli az emlékkönyv. A prágai magyar hívek lelki gondozásával megbízott Balga Zoltán atya a következőket mondja: „Fontos lenne meghallani, megérteni életének üzenetét: életünket felajánlani egymásért, népünkért, nemzetünkért!”
Tanulmányoknak és elemzéseknek is helyet ad kötet. Popély Gyula, Csonka Ákos, Karaffa János, Kovács Gergely és mások mellett Duray Miklós tanulmányát is közreadják. „Esterházy a közéletnek azon ritka személyiségei közé sorolható, aki érintetlen maradt a politika sodrásának szinte elkerülhetetlen szennyező hordalékától” – kezdi Esterházy János elítélésének jogi és politikai körülményei című elemzésében a Szövetség a Közös Célokért tiszteletbeli elnöke.
Az emlékkönyv foglalkozik a boldoggá avatási perrel, az ehhez szükséges tanúságtételekkel. Ebben a fejezetben olvasható mások mellett František Lízna SJ. tanúságtétele is.
A könyv utolsó fejezetében a mártírpolitikusról szóló beszédeket gyűjtötték össze. A portálunkon is publikáló Dániel Erzsébet, Papp Sándor, Hrubík Béla mellett Martényi Árpád, Csáky Pál, ifj. Csámpai Ottó, Tőzsér Árpád és sokan mások osztják meg gondolataikat.
„Esterházy János élete valódi kincsesláda. Annyi ékszer meríthető belőle, hogy azzal egy egész nemzetrész sorsa bearanyozható (…) Személyében nemcsak a felvidéki magyarság szenvedő Krisztusát kapjuk meg, hanem a társadalomépítő Széchényijét is. Pont ez az az életerő, amire ma szükségünk van”
– fogalmazott Gubík László, az Esterházy Akadémia igazgatója, a Szövetség a Közös Célokért elnöke.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
