A Kármelhegyi Boldogasszony-búcsú Kistapolcsányban a zoboraljai magyarság több évszázados búcsújáróhelye. Nagyszüleink, szüleink tudatában él még a huszadik század ötvenes-hatvanas éveiben a kistapolcsányi búcsúba vonattal, majd az aranyosmaróti állomástól gyalogosan zarándokló zoboraljai falvak magyarságának emléke. A vízmegiek, a hegymegi magyarok, úgy mint a bédi és menyhei hívek akkoriban nagy számban, lobogókkal, zarándokkereszttel vonultak a kistapolcsányi búcsúba.
Mára e falvak magyarsága szinte teljesen asszimilálódott. Igaz, a hetvenes évek elején több faluban a magyar iskolák önkényes bezárását vitte végbe az akkori hatalom. Zoboralja távolabbi falvaiból érkező magyar hívek búcsújárásának ellehetetlenítése érdekében pedig vonatjáratokat szüntetett meg.
(Fotó: Jancsó Badacs Károly)
A hitélet és az anyanyelven való tanulás lehetőségének néhány évtizedig tartó megcsonkítása nemcsak az említett, de a régió további falvaiban is szinte visszafordíthatatlan hanyatlást okozott. A valaha legendásnak nevezhető kistapolcsányi Kármelhegyi Boldogasszony-búcsú a zoboraljai hívek számára az ezredfordulóra csak a magyar szentmisére szorítkozott.
Ezen hivatott változtatni a Nyitracsehiből származó Patay Péter a Via Mariae – Mária-út Polgári Társulás tagjaként, aki 2015-től évente zoboralji gyalogos zarándoklatot szervez Kistapolcsányba a Kármelhegyi Boldogasszony búcsújáróhelyre, mely a kilenc kilométerre lévő hrussói vártól indul festői erdőség által ölelt úton a kegytemplomhoz.
Jómagam a zarándokcsoporthoz a kistapolcsányi kastélyparkban csatlakoztam. A Rákócziak néhai kastélya melletti parkban vártam a csoportra és Stróbl Alajos park díszét képező Kimúló szarvas című, méltóságteljes, bronzba öntött vadászjelenetét csodáltam, amikor a távolból felhallatszott a Boldogasszony anyánk egyházi himnuszunk. Ebben a színszlovák kisvárosban – ezen a néhai Rákóczi-, majd Habsburg-birtokon, mely az első Csehszlovák Köztársaság elnökének nyári rezidenciája lett – megrendítő élmény egyházi himnuszunk dallamát hallani a zarándokok ajkáról.
(Fotó: Jancsó Badacs Károly)
Harmincan lehettek. Csatlakoztam a menethez. A kastélyparkban pihenőt tartottak, majd énekelve vonult tovább a csoport a kegytemplomhoz, ahol az ódon hársfák árnyékában végigjártuk a templom melletti keresztutat. Eddigre majd százötvenre emelkedett a résztvevők száma. A keresztút és a szentmise között Patay Pétert, a zoboralji gyalogos zarándoklat szervezőjét kérdeztem a zarándoklatról és a hitélet terén zajló munkásságáról.
„Ez a hetedik évad. 2015-től szervezzük évente, és elmondhatjuk, hogy ezen évek alatt a zarándoklat változatos volt. Volt, amikor a járvány miatt el kellett halasztani, de volt alkalom, amikor több mint százan vettünk részt a zarándoklaton. A résztvevők száma sok mindentől függ, például az időjárástól. Most ennyien jöttünk össze.
(Fotó: Jancsó Badacs Károly)
Ma 34-en zarándokoltunk gyalogosan a hrussói vártól. De először a zsitvaújfalusi kegyhelyhez mentünk. Ott litánián vettünk részt, majd onnan mentünk a várhoz. Lelki vezetőnk kezdetektől fogva Csámpai Norbert atya, aki a Győri Egyházmegyében működik. Ő kísért végig a mai napon is. Akik részt vettek, testi-lelki feltöltődésen mentek keresztül. Nagyon reméljük, hogy ezt meg fogjuk tudni valósítani a következő években is, mert úgy látom, hogy van rá igény, habár a fiatalabb generáció nehezen tudná elképzelni a gyaloglást.
(Fotó: Jancsó Badacs Károly)
Én a Mária-út Polgári Társulásban munkálkodom. Mindenki a saját régiójában próbál tenni a zarándokutak szervezése terén.
Itt ebben a régióban ez nem volt, és úgy éreztem, hogy van potenciál, hogy valamilyen formában megtartsuk itt a magyarságot ezen a vonalon is, mert sajnos tudjuk jól, hogy ebben a régióban az iskolák megszűnnek.
Ez kezdetben nem volt egyszerű, mert meg kellett magyarázni az embereknek, miről is szól ez. Mindenki mondta, hogy hallotta a nagyszülőktől, hogy valamikor hogyan zarándokoltak a hívek Kistapolcsányba.
(Fotó: Jancsó Badacs Károly)
Amikor aztán megvalósult az első, majd a második és harmadik zarándoklat, már könnyebben csatlakoztak az emberek. Vannak, akik évente részt vesznek a zarándoklaton. Lelki vezetőnek felkértem Csámpai Norbi atyát. Ő azt mondta, hogy nagyon szívesen vállalja. Szülei is szintén idejártak zarándokolni egykor. Az atya eljött az elsőre, majd a másodikra és azóta is részt vesz a zarándoklaton.
Mi tehát a gyalogos zarándoklásra fektetjük a hangsúlyt, de volt már olyan zarándoklatunk is, ahol busszal jártuk végig Zoboralja legismertebb kegyhelyeit.
Úgy volt, hogy tavaly ősszel is lesz ilyen zarándoklat, de le kellett fújni a járvány miatt. Idén ősszel újra tervezzük megtartani. Természetesen ezeknek a zarándoklatoknak a spirituális oldala is erős. Van litánia, keresztút, van rózsafüzér és általában mindig szentmisével végződik, zarándokmisével.
(Fotó: Jancsó Badacs Károly)
Idén már ötödik alkalommal fogjuk megszervezni az 1Úton zarándokutat, amely négy falu, Nyitracsehi, Nagycétény, Berencs és Nagykér zarándoklata. Ez úgynevezett csillagzarándoklat. Mind a négy falu elindul a saját templomától és a nagycétényi hídig zarándokol. Ott egyesülve aztán minden alkalommal más faluba megyünk.
Először Nagycétényben voltunk, másodsor Nyitracsehin, azután a nyitrai Boldogasszony-búcsúba mentünk. Tavaly Berencsen voltunk és az idén szeptember elsején Nagykérre indulunk. Ennek a zarándoklatnak híre kelt és most nagyon sokan vesznek rajta részt.
(Fotó: Jancsó Badacs Károly)
Idén tervezzük a második Esterházy gyalogos zarándoklatot Bábindalról Alsóbodokra. Szeptember 17-én lesz az Esterházy János temetésének az évfordulója. Most már ez egy nagy kétnapos rendezvény és tavaly beindítottuk a gyalogos zarándoklatot, amely a bábindali templomtól indul az Esterházy János Zarándokközpontba.
Erre szintén jön velünk egy atya. Tavaly Hegyi Péter volt velünk, nagyon remélem, hogy az idén is eljön. És ott is a Zarándokközpont kapujában csatlakoznak azok, akik nem voltak gyalogosan, majd énekszóval bevonulunk és ott zajlanak a további programok.
(Fotó: Jancsó Badacs Károly)
Minden egyes eseménynek megvan a sajátossága. Sok függ attól, hogy ki a lelki vezető, és hogyan tud felkészülni. Hegyi Péter atya nagyon jól felkészül.
Egyedüli fájdalmam az, hogy nehezebben tudom Gímest, Lédecet megszólítani. A koloniakat már a múltkor megszólítottam. Jöttek volna, de sajnos a járvány miatt nem tudtak csatlakozni. Zséréről vannak, Pogrányból is lennének, de vannak további falvak, melyekből még meg szeretném szólítani a híveket.“
(Fotó: Jancsó Badacs Károly)
(Jancsó Badacs Károly/Felvidék.ma)
