É. Kovács László festőművész, néprajzkutató, a Magyar Kultúra Lovagja, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje, Magyar Örökség Díjas alkotó a történelmi Gömör és Tompa Mihály kutatója volt. Megalapította a Tompa Mihály Emlékbizottságot, alkotó tagja volt a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesületnek.
Gömörszőlősön született 1923. március 21-én. Elemi iskoláit helyben végezte. Ekkoriban már rajzolgatott, és próbálkozott a festészettel is. Faragó Gábor tanító és Ablonczy László református lelkész támogatásával 17 évesen került a Sárospataki Népfőiskolába, amely időszak – a Szatmári és Bakony-Balatonvidéki Népfőiskolákkal együtt – egész életre szóló benyomást tett rá.
Alkotótevékenysége is jelentős részben az apró, határ menti községhez kötődött. Gazdálkodó család sarja, gyermekként megismerte a földműves munkát, a népi kultúrát, amely meghatározó útravalóként végigkísérte sok évtizedes aktív munkássága során.
A néprajz iránti elkötelezettségét dr. Újszászi Kálmán faluszemináriumának és a Gömört kedvelő Muharay Elemér ráhatásának köszönheti. Ekkoriban már rajzolgatott, és próbálkozott a festészettel is. Ott látta át igazán, hogy a falunak nemzetfenntartó szerepe van.
Közben három és fél évig hadifogságban volt, majd az ’50-es években megvalósult nagy álma: 1959-ben megalakult a Tompa Mihály Emlékbizottság, amely aztán kiemelkedő szerepet játszott a gömöri térség kulturális életében. Később fontos szerepe volt a putnoki Gömöri Múzeum létrehozásában – amelyet egy éven át irányított – és a gömörszőlősi állandó néprajzi kiállítások, tárlatok életre keltésében.
Hihetetlen energiával működtette az általa vezetett köröket, családjának neve régóta összefonódik Gömörszőlőssel.
A honismereti és művészeti értékek gyűjtése mellett fogott a kezébe ecsetet, hogy a festővásznon is megörökítse Gömörszőlős természeti és építészeti szépségeit. Máskor grafikákon tette ugyanezt. Gyermekkorától ragaszkodik a száz lelket számláló kistelepüléshez, annak zárt világához, ami kimeríthetetlen tára gyűjtéseinek. A rendszerváltozás után 1990-ben megválasztották a falu polgármesterének, ezt a tisztséget négy éven át töltötte be. Nyugdíjazásig az ózdi vasgyárban dolgozott.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés Rákóczi-lánc kitüntetést adományozott neki.
Gömör kulturális és művészeti életének megkerülhetetlen személyisége volt. Művészetében, pasztell- és akvarellképein visszatérő téma szülőfaluja és a gömöri táj, a népi életmód mozzanatai. Feleségét és lányát is „megfertőzte”. Neje, Éva és leányuk, Judit szintén a hagyományőrzés és a művészet elkötelezettje. Lánya 2010-től Gömörszőlős polgármestereként tevékenykedik.
É. Kovács László életének századik esztendejében hunyt el július 23-án. Temetése 2022. július 26-án volt Gömörszőlősön. A gyászistentiszteleten Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese is búcsúzott tőle, az életutat B. Kovács István méltatta.
(HE, Felvidék.ma)
