Nagyboldogasszony, vagy Mária mennybevétele, latinul: Assumptio Beatae Mariae Virginis, a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, melyet augusztus 15-én tartanak, ami egyúttal Magyarország védőszentjének emléknapja.
Gellért püspök volt a Szűz Mária-tisztelet elindítója Magyarországon. A Boldogasszony-kultuszt Szent István király a keresztény hit terjesztésével párhuzamosan honosította meg. Fia, Szent Imre herceg halála miatt – őt túlélő fiúörököse nem lévén – a hagyomány szerint Mária-Boldogasszonynak ajánlotta fel örökségül az országot.
A Nagyboldogasszony elnevezés magyar sajátosság, mely Szűz Máriát Boldogasszony néven illeti. Mária mennybevételének dogmája szerint Jézus anyja a földi létből elszenderült és testben-lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott, melyről így olvashatunk az Újszövetség Jelenések Könyve 12, 1 versében: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona.”
Cigléd, Mária-kegyhely (Fotó: Berényi Kornélia)
A Kárpát-hazában számtalan templom viseli a nevét, vagyis ezen a napon, Nagyboldogasszony-napján van a templom búcsúja.
Eleink ezen a napon Mária-virrasztást tartottak, abban a reményben, hogy a hajnali napfelkeltében meglátják a Napba öltözött Boldogasszonyt. Ilyenkor keresik fel a Mária-kegyhelyeket, zarándoklatokat, körmeneteket, búcsújárást szerveznek, számos helyen szabadtéri szentmisét, imaórákat tartanak.
Ilyen kegyhely a párkányi régióban a Kürt melletti Cigléd, ahol a keresztút és a kápolna három falu, Kürt, Szőgyén és Nagyölved adományából épült a két világháború között. Ezen a helyen a Mária-ünnepek tiszteletére a mai napig virrasztanak és imádkoznak a hívek a Boldogasszony-kápolnában és gyakorta sor kerül szentmisére is. Az Alsó-Garam mente kistájon, a Bényi-kutacska néven ismert kegyhelyen minden Nagyboldogasszony-ünnepen szabadtéri szentmisét mutatnak be az atyák, ahová elzarándokol a térség hívő közössége.
Szűz Mária haláláról (Mária elszenderülése, latinul: dormitio (elalvás) pausatio (elpihenés) Mariae az Újszövetség nem ír, így a hagyományokra és más írásos emlékekre vagyunk utalva.
Tiziano: Mária mennybevétele, Santa Maria Gloriosa dei Frari-bazilika Velence (Fotó: Wikipédia)
Emmerich Katalin (1774-1824) Ágoston-rendi apáca (aki magán viselte a stigmákat)) látomásai szerint Mária Efezusba költözött János apostollal, de honvágya támadt évek múltán és visszatért Jeruzsálembe, ahol szent fia szenvedésének útvonalát végigjárta, amely annyira legyengítette, hogy már kiválasztották sírját is. Mégis felépült és visszatért Efezusba és másfél év után ott halt meg.
A látnoknő szerint Damaszkuszi János volt az, aki elterjesztette jeruzsálemi halálát (8. század). Valóban Damaszkuszi Szent János három homiliája szól Szűz Mária elszenderedéséről. Leginkább jeruzsálemi temetésének körülményeiről szól az egyik, ami nem jelent egyet halálának helyszínével. Az egyik pápa jóváhagyta jeruzsálemi halálát, azonban feltűnő, hogy már három pápa is meglátogatta a törökországi kegyhelyet, Szűz Mária feltételezett házát, Efezus mellett.
Az ünnepet Jeruzsálemben már az 5. században megülték. Legrégebbi latin elnevezése a dormito vagy pausatio (elalvás vagy elpihenés), vagyis Mária elszenderülésének (halálának) a napja. A 6. században már egész Keleten elterjedt, a 7. században pedig Róma is átvette, ahol a 8. századtól Assumptiobeatae Mariae, a Boldogságos Szűz mennybevétele néven tartják számon.
Szentkúti Nagyboldogasszony-bazilika, nemzeti kegyhely (Fotó: Wikipédia)
A történelmi Magyarországon augusztus 15-ét Szent István avatta ünneppé. Élete végén ezen a napon ajánlotta fel országát Szűz Máriának, ami megalapozta a Regnum Marianum eszméjét, amely szerint Magyarország Mária országa. Az ünnep elnevezéseként a Boldogasszony szón alapuló Nagyboldogasszony elnevezés honosodott meg.
Magyarországnak a 19. századig nem volt törvényes himnusza. A néphimnusz a Boldogasszony, Anyánk című ének volt, mely valószínűleg a 18. század elején keletkezett. A legkorábbi lejegyzett szövegét a pannonhalmi bencések 1715-ös énekeskönyvéből ismerhetjük.
Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról.
(Boldogasszony, Anyánk, részlet)
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
