„Így szerettek ők…” – rimaszombati találkozás Nyáry Krisztiánnal

Érdekes egy óra elébe néztek azok a szerencsések, akik befértek a rimaszombati Matej Hrebenda Könyvtár emeleti előadótermébe. A nagy érdeklődés kiváltója Nyáry Krisztián író, könyvkiadó, kommunikációs szakember és irodalomtörténész volt, akivel „Így szerettek ők…” című könyvsorozata kapcsán Nyitrai Nóra, a Pátria Rádió munkatársa beszélgetett. 

Az író-olvasó találkozót eredetileg a földszinti közösségi helyiségbe tervezték, de annyi érdeklődő érkezett, hogy gyorsan egy nagyobb termet kellett találni.

Nyáry Krisztián Budapesten született. Néhány évig művészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, s bár a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, hobbija az irodalom- és művelődéstörténet maradt. Vezetett PR-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs vezetője, majd a Magvető és az Athenaeum könyvkiadók igazgatója. Jelenleg a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója és a Magvető Café irodalmi kávéház művészeti vezetője. Posztjait a Facebookon ma már tízezrek követik.

Nyáry Krisztián (Fotó: Gecse Attila/Felvidék.ma)

Az első poszt

„2012 januárjában a síelésről kerestem fotót az interneten, amikor hirtelen felbukkant Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni síruhás képe. Fiatalok voltak, szépek, mintha csak a kortársaink lennének. Egy szimpatikus szerelmespár a sípályáról, akiket szívesen megszólítanánk, de közben nem tudunk megfeledkezni a rájuk váró jövőről. Úgy éreztem, a fotót barátaimnak is látniuk kell, ezért feltettem a Facebook oldalamra.

Néhány órán belül több százan osztották meg a képet, Radnóti-idézetekkel egészítették ki, kommentálták. Meglepett, hogy egy irodalmi tárgyú fotónak ekkora hatása van. Pontosabban azon lepődtem meg, hogy másra is ilyen erős hatást gyakorol, nem csak rám” – írja Nyáry Krisztián az „Így szerettek ők – Magyar irodalmi szerelmes könyv” című első könyvében.

Majd így folytatja: „Innentől kezdve mindennap feltettem valamit a barátaim szórakoztatására: egy régi fotót és pár magyarázó mondatot. Néhány hét múlva azon vettem észre magam, hogy ismeretlenek osztják meg a történeteimet, sokan pedig levélben javasolják, hogy kiről írjak legközelebb. Idővel a magyarázó szövegek is hosszabbak lettek, és egyre többen egészítették ki a bejegyzéseket saját információkkal.”

Hogy mi tette olyan vonzóvá ezeket a könyveket?

Talán az, hogy olyan emberekről írt, akiket mindannyiunk ismer. Bár azért olyanok is akadnak, mint például Vay Sándor (aki egyébként Vay Saroltának született, grófi családba), akiket csak igazi irodalmi rajongók és búvárok ismernek. Sokszor méltatlanul.

A könyvekben szereplő írókat, költőket általában ismerjük, rajtuk nőttünk fel, az ő műveiket sulykolták belénk a tanáraink. Talán ezért is vagyunk kíváncsiak rájuk. Ezek a történetek az ő párkapcsolataikról szólnak. Hogyan lettek szerelmesek, miért lettek hűtlenek vagy éppen hogyan maradtak hűségesek. Ezek a kísértések a mi életünkben jelen vannak, ezért kíváncsiak vagyunk, más hogyan követi el ugyanazokat a hibákat, mint mi magunk.

A rimaszombati előadás délelőtt gimnazistáknak (Fotó: MH Könyvtár)

Irodalmi bulvár?

„Irodalmi bulvár, – szokták mondani a történeteimről” – írja előszavában Nyáry.

„Amennyiben a rövid, gyorsan elolvasható, szórakoztató életmeséket bulvárnak tekintjük, akkor vállalom a jelzőt. Ezekért a kis írásokért azokat a valódi irodalomtörténészeket illeti a köszönet, akik elsőként feltárták egy-egy szerző életét. Én csak figyelmesen elolvastam az ő írásaikat, és kiemeltem belőlük azokat a részeket, amelyeket érdekesnek találtam” – véli.

A három kötetben szereplő sok-sok kis történet igazából csupán kedvcsináló. Ki-ki ízlése szerint dönthet, hogy elolvassa-e a forrásul szolgáló tanulmányokat vagy szakkönyveket, még inkább az egyes művészek verseit vagy regényeit.

A szerző célja a szórakoztatáson kívül az volt, hogy az olvasók fedezzék fel újra és újra a könyvekben szereplő szerzők műveit. Ezt sikeresen el is érte.

Ezért az első „Így szerettek ők…” kötet olvasás népszerűsítő hatása miatt 2013-ban elnyerte a Magyar Könyvtárosok Egyesülete által adományozott Fitz József-könyvdíjat és a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál irodalomtanárokból álló zsűrijének Budai-díját.

Még valami…

A beszélgetés során Nyáry Krisztián elmondta, hogy még egy célja volt ezekkel a könyvekkel: hogy legyünk kíváncsiak, merjünk kételkedni.

Nyitrai Nóra, Nyáry Krisztián, Herczeg Rita (Fotó: MH Könyvtár)

Az iskolában tanult szerzői életrajzok egy részét hosszú évtizedek, olykor évszázadok alatt csiszolta simává az oktatás, az írókat és költőket egyfajta piedesztálra állítja, ha szerelmi életüket meg is említi a tananyag, akkor is csak eléggé szemérmesen, szinte szégyellve, hogy ők is hús-vér emberek voltak egykor. Pedig ők is szerettek, csalódtak, néha hűségesek voltak vagy hűtlenek, akadtak köztük nőcsábászok és férfifalók, de olyanok is, akik egy életen át ugyanazt az embert szerették.

Felmerülhet a kérdés, hogy van-e jogunk firtatni a magánéletüket, kutatni a titkaikat? Olyan dilemma ez, amelyre ha nemmel válaszolnánk, akkor például nem olvashatnánk József Attilától a Szabad ötletek jegyzékét, vagy Csáth Géza és Móricz Zsigmond zseniális naplóját sem.

Vannak olyan művészek, akiknek a magánélete ma is ismert, minden ötödikes tudja, hogy Szendrey Júlia méltatlan lett Petőfi emlékéhez, később újra férjhez ment. Vajon nem érdemeljük-e meg, hogy megtudjuk, miért döntött így?

Másrészt Petőfi is kis híján másik nőt vett feleségül, pedig már jegyben járt Szendrey Júliával, de erről többet majd a könyvben olvashatnak.

Nyáry Krisztián (Fotó: Gecse Attila/Felvidék.ma)

A 2023. október 17-i esemény a Művészeti Alap (FPU) támogatásával jött létre.

Nyáry Krisztián legújabb könyve október 25-én jelenik meg Így ettek ők – magyar írók és ételeik címmel. És végül egy rövid vers a már említett Vay Sándor/Saroltától:

JUTOK-E NÉHA…
Jutok-e néha- mond- eszedbe
S nem fáj-e szíved kedvesem?
Midőn a kósza esti szellő
Füledbe suttogja nevem

Nem fáj-e tudni, hogy szétdúltad
Lelkemben a reményt-hitet-
Nem fáj-e neked,-? Nem- nem óh! jaj mert
Szép angyalom- nincsen szíved.

(Csipai István, Gömöri Hírlap/Felvidék.ma)