A zenekedvelő képzőművészek, főleg a festők a hangszereknek is nagy teret szentelnek alkotásaikon. Se szeri, se száma a hegedűknek, a mandolinoknak, az orgonáknak, melyeknek precíz kidolgozására is nagy figyelmet fordítottak. Ennek fényében e festmények a régi zene kedvelőit is fellelkesítik, hiszen a műveken ritka, manapság kevésbé ismert instrumentumok is láthatók. Karácsony idején azokból a képekből válogathattunk, melyeken a gyermek Jézus is megjelenik, ne adj’ Isten hangszert is ragad.
A Felső-rajnai Mester a XV. században festette meg a Paradicsomkert című képét. A szimbólumokból bőven merítő alkotáson megfigyelhetjük az életet adó vizet, a liliomot, a falakkal körülvett –, az Énekek énekére utaló kertet. A középpontban a virágok közt csücsül a joviális, kerek fejű Kisjézus, s nagy igyekezettel penget egy pszaltériont, a görögök kedves, a hárfára emlékeztető húros hangszerét. A felügyeletet Alexandriai Szent Katalin vállalta, aki aggódó szeretettel figyeli Jézuskát, míg Szűz Mária a háttérben egy könyvbe temetkezik.
Kölnben látható a szintén a XV. században alkotó Stefan Lochner festménye, a Madonna a rózsalugasban. Ezúttal Mária ül a pázsiton, ölében a Kisdeddel. Aranyos háttér és felfutó rózsák teszik különlegessé ezt a kis idillt. Nyugalmukra angyalok vigyáznak, néhányuk hangszerrel a kezében szórakoztatja őket. A „kvartettben” két lant, egy hárfa és egy hordozható orgona, portatív szerepel.
Caravaggio: Az Egyiptomba menekülő Szent Család pihenője (Róma Doria-Pamphili Galéria)
A hangszerek kavalkádját álmodta meg Geertgen Tot Sint Jans, a feljebb említettekkel kortárs németalföldi festő a Mária gyermekével és angyalokkal című mesterművén. Ezúttal a Jelenések könyve volt az alap: a Jézust tartó Mária fején korona, lábánál a legyőzött sárkány hever. Egy fényes körben pedig több tucatnyi hangszeren játszó angyalok forognak: a szemlélő a kor szinte minden hangszerével megismerkedhet. Katalógust lehetne a látottakból készíteni: lant, viola, trombita, dob, kürt, duda, sípok, fújtatós orgona szerepelhet a leltárban.
Talán a legérdekesebb számomra egyik kedves festőm, a XVII. században alkotó Caravaggio első nagyszabású alkotása, Az Egyiptomba menekülő Szent Család pihenője. Az Istenanya a háttérben ringatja gyermekét, az előtérben egy hegedűn játszó angyal látható kissé lenge öltözékben.
Szárnyait hátravetette, hogy ne zavarják az átszellemült, a család nyugodt pihenését szolgáló játékában. Előtte ül Szent József kottával a kezében, s mélyen a játékos szemébe néz. Ami egyedi a festményen, az a plasztikus partitúra: minden hangjegy kivehető. A hozzáértők megállapítása szerint az (időutazó) angyal a XVI. században alkotó Noël Bauldeweyn flamand zeneszerző motettáját adja elő.
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
