Huszonkét évvel ezelőtt emelte a boldogok sorába II. János Pál pápa Batthyány-Strattmann Lászlót. A körmendi szemorvos, a példás családapa élete és műve így újra a figyelem középpontjába került.
„A szegények orvosa volt, aki ingyen gyógyította betegeit. Kicsit hihetetlenül is hangzik, első hallásra kicsit szokatlan is, hogy valakit, akit eddig emberként tartottunk számon, ezentúl az egész világ szentként tiszteli. Élete igen szép példa lehet valamennyiünk számára” – írta Penkófer János, kárpátaljai író a boldoggá avatás alkalmából.
Batthyány-Strattmann László császári és királyi kamarás, az Aranygyapjas rend lovagja, Vas vármegye örökös főispánja, a honfoglalás koráig visszanyúló magyar főnemesi család sarja. 1870. október 28-án született Dunakilitiben. A családból több egyházfejedelem, törökverő hős, államférfi és politikus vált híressé. Tízéves korától a jezsuiták kalksburgi, majd kalocsai intézetében nevelkedett. 1890-ben érettségizett, utána a bécsi Gazdasági Akadémián, majd a Rudolphiana Tudományegyetem kémia szakán tanult. 1896-ban bölcsészdoktorrá, az orvosi kar elvégzése után, 1900-ban orvosdoktorrá avatták. Orvosi pályáját sebészként kezdte, miközben 1898. november 14-én feleségül vette Coreth Mária Teréziát.
Festmény a „szegények orvosáról” (Fotó: szentimre.plébánia.hu)
1901-ben az atyjától kapott köpcsényi uradalom kastélya mellett húsz, – később harmincágyas kórházat rendezett be szegény betegek számára, és kora legmodernebb gyógyászati eszközeivel szerelte föl. Maga is készített ilyen eszközöket. Kórházaiban sebészként főleg szemműtéteket végzett. A szegényeket ingyen kezelte és látta el orvossággal, a nincsteleneket pedig ruhával és pénzzel is támogatta. Receptjeit, a felírt szemüveget a gyógyszerészek és a látszerészek ingyen beváltották, hiszen László doktor minden hónap végén egy összegben rendezte a számlát. Vagyonának nagy részét a szegények gyógyítására áldozta.
Három vármegye betegei keresték föl, naponta 60-100 beteg érkezett, így a MÁV különvonatot indított a kis nyugat-magyarországi faluba.
Batthyány-Strattmann László szobra a körmendi kastély előtt (Fotó:Wikipédia)
Mindig a legelhagyatottabbakkal kezdte, a gazdagokat lehetőleg más orvoshoz küldte. 1921-től évenként általában ötezer beteget látott el a körmendi kórházban, életében mintegy 30.000 szemműtétet végzett. A saját költségén segítőtársakat, orvosokat, ápolónőket fogadott föl. Mindez fölemésztette vagyona nagy részét, az állam mégis a teljes vagyona után vetette ki az adót, amit ő meg is fizetett, mivel az utánajárásra nem volt ideje.
Az első világháború alatt a bevonult köpcsényi orvos teendőit is ellátta. Legfőbb segítsége a felesége volt. Tizenegy gyermekük közül a szent életű Ödönt 21 éves korában elveszítették.
Batthyány-Strattmann László és felesége felnőtt gyermekeivel (Fotó: Wikipédia)
A trianoni békediktátum következtében Köpcsényt Ausztriához csatolták (mai neve: Kittsee). A szegények orvosa ekkor körmendi kastélyába költözött népes családjával. Mivel birtokainak nagy része a határokon túl rekedt, kórházépítésbe már nem kezdhetett, így kastélyában rendezte be új kórházát a szembetegek számára.
1907-től haláláig naponta elimádkozta latinul Szűz Mária kis zsolozsmáját, családjával együtt szentmisét hallgatott, este rózsafüzért imádkozott. 1916-ban feleségével, Ödön fiával s sógornőjével (Coreth Lilivel, aki később bencés apáca lett) belépett a ferences harmadrendbe. Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, s gondoskodott betegei lelki gondozásáról is. Távozásukkor egy-egy vallásos kiadványt vagy legalább egy szentképre nyomtatott imádságot adott a kezükbe.
A különleges esetekről és műtétekről orvosi lapokban számolt be, és évi jelentéseit kinyomatta. Több magas kitüntetést kapott, de legkedvesebb kincse a Mária kongregációs érme volt, melyet halálos ágyán László fiára bízott.
Dombormű a körmendi szobor talapzatán, Lesenyei Márta alkotása (Fotó: szoboralap.hu)
A korán jött betegség, őt, az orvost sem kímélte. 1929 végén hólyagrákot diagnosztizáltak nála. A bécsi klinikán ápolták, ám segíteni nem tudtak rajta. Hosszú, alázattal és türelemmel viselt szenvedés után 1931-ben, alig hatvanegy esztendősen távozott az élők sorából.
Németújváron temették el a ferences templom alatti családi sírboltban, az oltár mellett. Boldoggá avatásáért a bécsi és a szombathelyi egyházmegye fáradozott.
Már másfél évtizeddel a halála után elindították boldoggá avatási ügyét, amely a következő évtizedek politikai helyzete miatt hosszú időre megtorpant. A perújrafelvétel és az azt követő eljárás végül 2003-ban eredményes volt, Batthyány-Strattmann Lászlót – aki „orvos volt a hercegek között, és herceg az orvosok között” – II. János Pál oltárra emelte.
Boldog László földi maradványai a németújvári ferences kolostor-templomában (Fotó: Wikipédia)
Azóta, Beatus Ladislaus, azaz Boldog László földi maradványait immár a németújvári ferences kolostor-templom oldalkápolnájában őrzik.
A „szegények orvosa” napi imáját versformában fogalmazta meg, ma a világ legszebb imái közé sorolják:
„Imádlak, végtelen Fönség,
aki nekem az orvosi hivatást jelölted ki,
s megadod a lehetőséget ahhoz is,
hogy kórházat tartsak fenn
a testvéri szeretet gyakorlására.
Mennyei Atyám,
áldj meg minden hozzám forduló
és kórházamban fekvő beteget.
Végtelen jóságodban add meg lelküknek
az örök életet és az irántad való
igaz szeretetet,
valamint testi bajaik gyógyulását,
amelyhez gyönge erőm segítségét kérik.
A te mindenhatóságod
és szereteted pótolja mindazt,
amit én emberi gyöngeségem miatt
nem tudok megtenni.
Jöjj, Szentlélek,
világosíts meg mindabban,
ami hivatásom teljesítéséhez szükséges!
Szűzanyám és Szent Erzsébet,
ajánljátok kérésemet
Üdvözítő Istenünk oltalmába!”
A Szombathelyi Egyházmegye 2018-ban orvosi díjat alapított, melynek „A test és a lélek orvosa – Boldog Batthyány László-díj” elnevezést adták. A díjat január 22-én Körmenden adják át az arra érdemeseknek.
1992-ben a Magyar Köztársaság kormánya megalapította a Batthyány-Strattmann László-díjat, amelyet évente két alkalommal az egészségügyi miniszter előterjesztése alapján azoknak ítélik oda, akik egészségügyi és szociális téren kiemelkedő szakmai vagy közszolgálati munkát végeztek.
Forrás: Diós István: A szentek élete, Wikipédia
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
