Sosnkowski-emléknap az Esterházy János Zarándokközpontban

A Reconciliato Esterházy János Egyesület, a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete és az Esterházy János Zarándokközpont október 28-án közösen szervezett megemlékezést Kazimierz Sosnkowski tábornok születésének 140. évfordulója alkalmából az Esterházy János Zarándokközpontban Alsóbodokon.

A Zarándokközpont nagy étkezőjében délután két órakor kezdődő megemlékezésen tiszteletét tette dr. Latorcai János, a magyar Országgyűlés alelnöke, Ján Fígeľ, a szlovák parlament volt alelnöke, Marek Kuchcińsky, a lengyel Szejm volt elnöke, a lengyel Szejm és a magyar Országgyűlés képviselői, dr. Balogh Csaba, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott pozsonyi nagykövete, Mariusz Gitler, a Lengyel Köztársaság vicekonzulja, Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke és Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke.

Molnár Imre történész nyitóbeszédében ismertette, hogy a megemlékezés a lengyel Szejm által Kazimierz Sosnkowski tábornok születésének 140. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév kapcsán jött létre.

Beszédében kiemelte:

„Ennek az emlékévnek keretében szeretnénk megemlékezni közép-európai történelmünk nagyjairól. Szeretnénk leróni kegyeletünket Kazimierz Sosnkowski és Rudolf Viest tábornok emléke előtt, illetve a mindkettőjüknek segítségére siető Isten szolgája Esterházy János, a nyitrai föld szülötte előtt, akinek határokat és börtönfalakat átlépő felebaráti szeretete összegyűjtött itt bennünket ma.“

Paulisz Marián, Alsóbodok polgármestere és az Esterházy János Szülőföldje Egyesület elnöke köszöntötte a vendégeket, egybegyűlteket.

Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke beszédében a lengyel–magyar kapcsolatok tekintetében kiemelte: „Ismerjük a mondást – I do szklanki, i do szabli. A Felvidéken különösen büszkék vagyunk arra, hogy ennek a hagyománynak őrzői lehetünk. Él és munkálkodik Esterházy János szellemi öröksége, azé az emberé, aki a legnehezebb időkben is az emberség, a hit és a nemzetek közötti megbékélés szolgálatát választotta, akár az élete árán is. Esterházy János a második világháború idején segítő kezét nyújtotta a lengyel menekülteknek is. Kiállt a szolidaritás mellett, amikor a körülmények erre a legkevésbé voltak kedvezők.“

Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke beszédében Esterházy János szavait idézve kiemelte:

„A mi jelünk a kereszt, nem a horogkereszt, nem a vörös csillag és nem is ennek 21. századi megfelelője, hanem csakis a kereszt. És a kereszt alatt most nemcsak szakrális dolgot értek, bár ez Esterházy János életében jelen volt, hanem a józan ész, a természetes emberi kapcsolatok, az ezen értékek mentén történő politizálás és társadalmi építkezés parancsát.“

Piotr Babinetz, a lengyel Szejm képviselője és a Sosnkowski-emlékév ötletadója előadásában ismertette Kazimierz Sosnkowski életútját, a lengyel történelemben betöltött szerepét. Előadásából a megemlékezés résztvevői megtudhatták, hogy Sosnkowski a cári Oroszország fennhatósága alatt lévő lengyel területen élt, ahol részt vett a cári hatalom elleni harcban, ami miatt az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alatt lévő Lembergbe kényszerült menekülni. A lembergi egyetemen egy titkos szervezetet hozott létre Lengyel Hadiszervezet néven, ami tulajdonképpen gyökerévé vált a későbbi lengyel fegyveres erőknek. Lengyelország 1920-as függetlenségének elnyerése után elvitathatatlan érdemei voltak a lengyel haderő kiépítésében. Hadügyminiszteri helyettesi pozíciót töltött be, amikor 1939-ben a német és a szovjet hadsereg Lengyelországra támadt. Piotr Babinetz  előadásában a lengyel–magyar kapcsolatok jeles mozzanatát is kiemelte:

„Átverekedte magát a harcok befejezése után Magyarországra a Kárpátokon keresztül Eszterházy János hathatós segítségével, és akkor találkozott, egyébként nem először életében, Horthy Miklós kormányzóval már magyar területen.“

Ifj. Csámpai Ottó, az Esterházy János Zarándokközpont igazgatója előadásában ismertette Esterházy János segítségét Rudolf Viest tábornok 1939-ben, a második világháború kitörése után Londonba történt emigrációja kapcsán. Rudolf Viest tábornok, aki a későbbiekben a szlovák nemzeti felkelés hadosztálytábornokává lett, 1939-ben Magyarországon keresztül menekült az ideiglenes nyugati emigrációba. Ifj. Csámpai Ottó kutatásaiban az Esterházy János ellen megindított büntetőper védőügyvédi anyagából a következő még további kutatásokat kívánó idézetet emelte ki:

„Milan Janota, a prágai információs minisztérium főszerkesztője dr. Jiří Křížík kihallgatása arról, hogy a vádlott számos fontos tisztviselőnek és illegális munkatársnak, különösen Viest tábornoknak segített abban, hogy Magyarországon keresztül külföldre meneküljenek.“

Ezt a Nemzeti Bíróság nem vette figyelembe, és Esterházy Jánost két órán át tartó tárgyalás után halálra ítélte.

Marek Kuchcińsky, a lengyel Szejm volt elnöke beszédében kiemelte:

„Az elhangzott előadásokban, referátumokban nem lehet arra nem gondolni, hogy mennyire összefűződött ezeknek az országoknak, ezeknek a népeknek a gyökérzete. Ennek a gyökérzetnek a feldolgozása, értelmezése csak egyet tud sugalmazni a jövőt illetően számunkra, hogy együttműködjünk, szolidaritást vállalva egymással.“

Dr. Latorcai János, a magyar Országgyűlés alelnöke beszédében kiemelte:

„Az ilyen találkozás különleges erő, mert ilyenkor a vélt és valós sérelmeken túllépve, őszinte szívvel tudunk egymás szemébe nézni, hogy elinduljunk azon az úton, amelyik valóban jövőt jelent a közép-európai fordulat megvalósulásában.”

Ján Fígeľ (balra)

Esterházy János, Kazimierz Sosnkowski és Rudolf Viest életútját és azok üzenetét Ján Fígeľ, a szlovák parlament volt alelnöke is méltatta beszédében.

A megemlékezés után szentmise zajlott Esterházy János boldoggá avatásáért és Közép-Európa mártírjainak lelki üdvéért. Másnap, azaz szerdán délelőtt az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont emlékparkjában Kazimierz Sosnkowski és Rudolf Viest tábornokok emlékére ünnepélyes keretek között tölgyfákat ültettek.

Csáky Mátyás felvételei

Jancsó Badacs Károly/Felvidék.ma