Minden nap arról hallani, hogy hamarosan már nem leszek szlovák állampolgár, mert elveszik tőlem azt, amit sose kértem. Ez felemás érzéseket vált ki belőlem. Mert nem kérdés, hogy az elsők között leszek, aki igényelni fogja a magyar állampolgárságot!
Ez nekem természetes dolog és nem felejthetem el dédapámat, nagyapámat, akiktől a magyar vették el, és rájuk kényszerítették a csehszlovákot. Dühös vagyok, mert ilyenkor döbben rá az ember, mennyire gyűlölnek minket a szlovák politikusok, és soha nem tekintettek minket egyenrangú partnernek.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy egyetlen szlovák politikus sem állt az oldalunkra. 90 éve olyan szorításban élünk a Felvidéken, ami szinte már kibírhatatlan. Az utóbbi 4 év azonban szerintem mindenen túltesz és kezd emlékeztetni a szégyenteljes Beneš-i korszakra.
Mert mi történt az elmúlt 4 évben? Kezdődött egy magyar diáklány megverésével és meghurcolásával, majd iskoláinkra, tankönyveinkre támadtak, a szerdahelyi szurkolóverést sem felejthetjük el, majd jött az anyanyelvünk elleni támadás és most az állampolgárságunktól akarnak megfosztani! Mi jöhet még ezek után? Az életünket akarják netán elvenni? Na, ezt nagyon gyorsan felejtsék el, mert ez sose hagyjuk!
Ebben a nagyon nehéz időszakban azonban még a sajátjaink is elárultak bennünket! Kis magyar közösségünk érdekeit félredobva, saját vállalkozásba kezdtek, egy olyan vállalkozásba, amely hosszútávon a megmaradásunkat veszélyeztetné. Ezek az emberek arra vállalkoztak Fico és barátai pénzén, hogy eltűnjenek a felvidéki magyarok és átalakuljanak magyarul alig beszélő délszlovákokká!
A tavalyi megyei választásokon azonban csatát vesztettek, és a magyar emberek többsége jó döntést hozott. Most azonban mindent egy lapra tettek fel, hatalmas pénzeket mozgósítanak a kampány során, és próbálják meggyőzni a magyar embereket, hogy ők lesznek a megváltók. Azonban ha belegondolunk, hogy ezt a rengeteg pénzt az iskoláinkra, kultúránkra, az egészségügyre fordították volna, akkor most nem itt tartanánk biztosan.
A magyarokra oly jellemző széthúzás ismét testet öltött. Azonban úgy érzem, elértük azt a pontot, amikor az emberek már látják és érzik, itt csak együtt és egységesen lehet ennek megálljt parancsolni. Mindig is lesznek megosztók, árulók, de a történelem ezek neveit sose jegyzi meg.
Én látom az emberek szemében a hitet és az elszántságot, és biztos vagyok benne, hogy június 12.-e nem lesz a felvidéki magyarság Trianonja, és erős képviselettel ott leszünk a szlovák parlamentben, és ha kell, anyanyelvünkön szólalva kell ott elmondanunk, a világ számára is érthetően, hogy Szlovákia nem csak a szlovákoké! Mert a mi színünk a piros, a fehér és a zöld! Ez itt a szülőföldünk és ezt senki sem veheti el tőlünk. Őseink a vérüket adták ezért a földért, és mi tartozunk nekik annyival, hogy megvédjük és óvjuk, amíg világ a világ!
Ha valakinek esetleg még mindig vannak félelmei, hát akkor ne féljen tovább, mert Magyarország címerét két angyal tartja, és ez a két angyal vigyázni fog ránk, a magyar nemzetre, és ugyebár ez nem kis dolog! Ezért nem nehéz a választás, legyen szó akár június 12.-ről, akár a magyar állampolgárság igényléséről! Hajrá magyarok, hajrá Felvidék!
Halász Béla, az MKP 24. számú képviselőjelöltje
