Ezúttal egy, a balassagyarmati sajtóban (merthogy a városnak ekkor, 1873-ban két újságja is volt, az Ipoly és a Nógrádi Lapok) lezajlott perlekedést elevenítünk fel. A fiatal Mikszáth Kálmán pedig úgy került bele ebbe a vitába, mint Pilátus a Crédóba – azaz a Hiszekegybe. Jobban mondva mégsem…
De kezdjük az elején: a Csalomjai írói álnév alatt író Pajor István, aki ekkor Nógrád megye tiszti ügyésze volt, Mikszáth atyai barátai sorába tartozott, amit Kálmán nagyra értékelt. Mikszáth 1873-ban úgy vélekedett Csalomjai irodalmi munkásságáról, hogy „az ember azt hitte volna, hogy nagy poéta lesz belőle. Aki fiatalkori munkáit olvassa, azt megragadja az azokon elömlő melegség, irálycsín…”
Az ügy másik (harmadik) szereplője Gáspár Imre, aki ekkor az Ipoly munkatársa volt és költő, akit Csalomjai egy kritikájában „afféle első szárnypróbálgatásait tevő töklinc-madárnak nevezte, megjegyezvén zárójelben, hogy a nép így mondja a stieglicet”.
Erre a gunyoros hangvételű cikkre írt Gáspár Imre, Szliács-fürdőről keltezve, sértődött hangú panaszos levelet az Ipoly szerkesztőjének, amit a lap augusztus 24-i számában le is közöltek. Ebben sejteti, hogy az őt töklincnek nevező cikk írója Csalomjai, amin már csak azért is csodálkozik, mert Pajor egyik rokona neki is kedves rokona és éppen a házánál vendégeskedik. „Ki hát ama szeretetre méltó kritikus?”
Ez az a pont, ahol Mikszáth is beszáll a vitába, mégpedig Csalomjai védelmében, egy sértő riposzttal: „Ha Gáspár Imréről akarok beszélni, mint íróról, akkor az én feladatom az, hogy hallgassak róla. De mivel, ha hallgatnék róla, üresen maradna a Nógrádi Lapokból három hasáb, hát mégis szükséges róla írnom. … Semmi sem kívánatosabb, mint az ilyen embereket minő ez a Gáspár, kigyomlálni az irodalom kertjéből, bármiféle eszközzel”.
Időközben azonban a Gáspár Imrénél vendégeskedő Pajor-rokon kibékítette őt Csalomjaival, aki a Nógrádi Lapok következő, szeptember 24-i számában egy fiktív szliácsi találkozást írt le kettőjük között. Ebben, a Nógrádi Lapok szerkesztőjéhez intézett levélben nemcsak igen elismerőleg szólt Gáspár Imréről, de még Mikszáthot is cserbenhagyta: Gáspár Imre „ritka míveltségű fiatalember, amit szívesen beismerek, minélfogva Mikszáth Kálmán barátunknak ellene legújabban intézett huszárvágásai is túl drasztikusak”.
Hát ennyi volna ennek a perpatvarnak a története, amit csupán érdekességként idézünk meg, hogy milyen is volt egy 19 századi, kisvárosi „sajtóháború”.
