Alsószeliben, a szerző szülőfalujában mutatták be Szomolai Tibor legújabb kötetét, A klánt, melynek alcíme a beszédes Maffia és politika a Felvidéken. Szomolai Tibor legújabb könyvének is a Felvidék adta a témát, de ezúttal a kilencvenes évek sötét korszakába, a Csallóköz szívébe viszi el olvasóit, miközben azt is érzékelteti, mennyire támogatta az alvilágot a kilencvenes években a politikai hatalom.
A Csemadok Alsószeli Alapszervezete által február 1-jére szervezett író-olvasó találkozó volt egyben a könyv ősbemutatója, amelyen Zsalkovics Ildikó, az alapszervezet elnöke köszöntötte az érdeklődőket.
„Megírtam a Felvidéki Ságát, amelyben összefoglaltam a felvidéki magyarság történetét. A felvidéki magyarságról a Trianon utáni időktől lehet beszélni. Az első könyvnek éppen Alsószeli az egyik helyszíne, Királyrév a másik, egy családregény formájában bemutattam, hogyan is éltek az egyszerű falusi emberek a múltban és a jelenben” – mondta Szomolai Tibor, aki felhívta a figyelmet arra, könyvéből kiderül, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük az itteni magyaroknak, de az is, hogy a magyarság mindig igyekezett talpra állni, emberhez méltó életet teremteni.
„A második könyvemben, a Fáklyavivőben próbáltam megoldási lehetőségeket is felvillantani. Azt vizsgáltam, hogy mit tehet értünk az Úr, milyen segítséget adhat a vallás, az egyház, a papjaink. Milyenek vagyunk mi, hívek? És főként azt, hogy milyeneknek kellene lennünk. Meg vagyok róla győződve, hogy sokkal többet kellene Istennel foglalkoznunk. Sokkal inkább az ő útján kellene járnunk, akkor jóval kevesebb bajunk lenne. Főleg akkor, ha az ő egyszerű utasításai, intelmei, útmutatásai szerint járnánk el. Ahányszor letértünk erről az útról, mindig baj lett, annak isszuk a levét bőségesen. Így történt ez akkor is, amikor elérkezett az az időszak, amelyről A klán című könyvem szól, a rendszerváltás időszaka” – fejtette ki a szerző a bemutatón.
Szomolai Tibor új könyvével (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Az emberek örültek a változásnak, a demokráciának, de az elvárások nem teljesültek. Éppen azért, mert nem úgy viselkedett az ország népe, ahogyan az Úr kívánta volna. A rendszerváltásnak mindenki a győztese lehetett volna, de sajnos nem ez történt, csak néhányan jártak sikerrel, és az ő boldogságuk sem tartott örökké. „Ritka kivétel, aki a megszerzett gazdagságot boldogan és gondtalanul élvezheti” – jelentette ki Szomolai Tibor.
Szomolai Tibor úgy véli, az országnak meg kellene adnia a lehetőséget, hogy a polgárai boldoguljanak, jól éljenek. Ha egy ember felemelkedik, akkor a közösségnek, a népnek is javul a helyzete. De a kilencvenes években Szlovákiában csak egy szűk csoport került olyan helyzetbe, hogy vagyonhoz jusson. Az egyik csoport politizálni kezdett, ők gyorsan rájöttek, hogy nemcsak a demokratikus eszmékről, a népről és a szólamokról van szó, hanem közel lehet férkőzni az anyagi javakhoz is. A másik csoport tagjai a köreinkből, a Csallóközből származtak. Ők a könnyebb utat keresték, ez pedig mindig is jellemző volt az emberre, de egy egészséges nép határt tud szabni. Hiszen lehet keresni a könnyebb utat, de nem szabad azt mások kárára tenni – mondta az író. Így sokan gátlástalansággal jutottak vagyonhoz. Mindkét csoport ténykedésének gyászos következményei lettek. Ahol megfelelően működik az ország, ott a bűnözést csírájában fojtják el. Szlovákiában nem ez történt, az alvilágnak nem állták útját.
Ha a kilencvenes évek elején a privatizáció jogszerűen történt volna, ma talán tényleg Svájc szintjén lehetnénk, de sajnos néhány hét után a spekulánsok és a verőlegények egymásra találtak. A politikusok pedig nem tettek semmit annak érdekében, hogy az állami vagyont tisztességesen, az állam szempontjából is megfelelő áron adják el.
A mečiarizmus sötét korszaka megfertőzte az országot, és a népet is – véli a regény írója. Hagyta szerveződni az alvilágot, a maffiát, mi több, a szolgáltatásaikat a hatalom is igénybe vette. Erről az időszakról szól a kötet, ezen belül is a dunaszerdahelyi, a csallóközi alvilági életről. A maffiózók erősen kötődtek a politikusokhoz, Mečiar bukása után egy évvel ők is megbuktak. Nagy részük a föld alá, egy részük börtönbe került. A történetnek egy brutális tömeges leszámolás vetett véget.
„Ez a téma megtalált engem. Emlékszem a dátumra, mikor történt Szerdahelyen a Fontána bárban lezajlott véres leszámolás, 1999. március 25-én. Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert március 24-én, egy nappal előtte született a fiam, Bálint. 24-én délelőtt a dunaszerdahelyi vágóhídon voltam, egyezkedtem az ottani igazgatóval egy szállítmány ügyében. Megszólalt a telefonom, közölték, hogy megszületett fiam, egészséges. Az igazgató gratulált, ittunk egyet a jó hírre és be is fejeztük a tárgyalást, annyira örültem. A két kollégának mondtam, hogy befejeztük a munkát, megyünk ünnepelni. Megkérdeztük a helyieket, hol főznek a legjobban. Ők a Fontána éttermet ajánlották, oda indultunk. Lent nem volt hely, így felmentünk az emeletre. Annál az asztalnál ebédeltünk, ahol másnap halomra lőtték a társaságot. A sors valahogy nekem szánta ezt a témát” – indokolta a témaválasztást Szomolai Tibor.
A felvidéki magyarságról kívánt írni, ehhez pedig hozzátartozik a Pápay-klán, a fóliázás és a dunaszerdahelyi foci is – véli az író. A tanulság, hogy a könnyebb út bizony sehova sem vezet.
Az ember akaratlanul is párhuzamot von Mečiar és a mai politikusok között. Mečiart mindig jól kinéző tanácsadónők vették körül, a mostani miniszterelnök mellett is van egy jól kinéző tanácsadó. Mečiar alatt megverték a ferencvárosi, Fico alatt a dunaszerdahelyi szurkolókat. Mečiar ideje alatt Remiáš „felrobbantotta magát”, Fico alatt Malina Hedvig „megverte saját magát”. És folytathatnánk a sort.
Dedikálás az új könyv első bemutatóján Alsószeliben (Fotó: Felvidék.ma)
Szomolai szerint a magyarság érdemes a jobb sorsra. Bízik abban, hogy a múltból és mások kárából tanulni tudunk. Nem szabad hagyni, hogy mások irányítsanak. Nem szabad hagyni, hogy a hatalom által rossz irányba fejlődjön a sorsunk.
Az író azt is elmondta, nagyjából hatvan könyvbemutatót tart tavasszal, több olyan településen is találkozik az olvasókkal, ahol még nem tartott előadást. Első könyvéből, a Felvidéki Ságából – a könyvbemutatóknak is köszönhetően – már tizenegyezer példány fogyott el.
