Az alábbiakban Ádám Zita gondolatait olvashatják a magyar iskola fontosságáról, az egészséges nemzettudat és az anyanyelv fontosságáról.
Drága Gyermekem!
…Életem, életed egyik legfontosabb döntése előtt állunk mindketten. Szeptemberben elsőosztályos leszel. Az iskolák igazgató nénijei és bácsijai már fogalmazzák a felhívást az iskolába való beiratkozásra. A családban egy pillanatig sem volt kétséges, hogy milyen nyelvű iskolába írassunk majd be. Magyarok vagyunk, magyar nyelvű iskolába mégy. Tudom, soha nem fogod kétségbe vonni döntésünk helyességét.
Hadd mondjam el mégis a töprengő anyukáknak és apukáknak, hogy a magyar ajkú gyerekeknek miért is van helye magyar iskolában, hadd mondjam el Neked is, miért tanulsz majd anyanyelveden és magyar kisgyerek létedre nem más nyelven, ahogyan ezren mások.
Talán ott kellene kezdeni valahol az őssejtnél, az őshazánál, a legősibb ősöknél. A kódolás Illyés szavával így szól: „Magyarnak lenni nem származás, de vállalás dolga.” Így vállaltuk tehát kisebbségi létünket is, nem tagadva meg eleink hitét és identitását.
Gyermekem!
Fogantatásod pillanatától kezdve hallottad azokat a becéző szavakat, amit egyetlennek, éppen ezért anyanyelvnek és édesnek neveznek. Életre ébredésedtől mostanáig édes anyanyelved tündérvárként kísér reggeltől az édes álomig. Féltőn gondoskodtam, hogy gondolataid televénye, képzeleted kertje megfoganja, gazdaggá tegye legnagyobb kincsedet. Bölcsöd fölött anyanyelved csodás szavaiból szőttem színes, édes álmot, a gondos mindennapokban magyarul tanultuk megismerni a világot. Első szavam, első szavad, a felejthetetlen, más nem lehetett, csak a magyar.
Emlékszel még az első mesére, a sok-sok játékos versikére? Mind-mind anyanyelved tündérvilága. Csipke-szép volt a dal, a legtisztább vérrokon, amit csak tiszta forrásból merítettem Neked.
Anyám nyelvét bízták rám a századok, s ezt a nyelvet adtam tovább Neked, gyermekem, megőrzésül és hittel, hogy ahogyan kaptad: tisztán, gazdagon megtartod és továbbadod. Ez kötelességed.
Gyermekem!
Nagy-nagy élmény vár az iskolában. Megtanulod, hogy Álmos, Árpád, Szent István, Korvin Mátyás, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth nem csak névsor, de történelem, ezeréves és fényes. A Halotti Beszéd 700 éves magyar patinás szavai ma is vigasztalnak. Nekünk Károli Gáspár nyelvén beszélt az isten. Balassi költőként és magyarként lett európai, Zrínyi magyarul vezényelte a törökre eleink. A kies Rodostóban az íródeák ezen a nyelven vigasztalta a nagy fejedelmet, Berzsenyi nyelvén zengett az ég, Kazinczy életét tette anyanyelve ápolására, Kölcsey Himnuszt írt nekünk.
Gyermekem!
Szabadságod joga Petőfi szavával erősödik meg Benned, Arany Toldijában nyelvünk erdőzúgását hallod. Adyval sírni tanulsz, szárnyalni és zuhanni, később József Attila szavával mondd majd a legszebb földi érzést. Illyés nyelve ércbe öntött emberi hitvallásodban erősít.
A kenyér, föld, só, otthon, ember, öröm, szeretet, születés és vég csak anyanyelveden érthető mélyen, csak ezen a nyelven hatolnak a gyökerekig, csak így lesz döbbenet a halál, mennyei érzés a szerelem. Hogy ki volt nekünk Bartók, Kodály, Szent-Györgyi? Megtanulod!
Tudd azt, mi által lettek nagyok: tudás, műveltség anyanyelvükön itatódott beléjük. Tudd: az anyanyelv emel emberré!
Tudd a Füst Milán-idézetet: „Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok/ S azt meg kell védened.”
Ezt a levelet vidd hát útravalóul, Gyermekem!
Édesanyád
Ádám Zita
Felvidék Ma
