Hanyas vagy? Felvidéki 64-es? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Ugyanazt az életet éltük, nem igaz?
Rémlik még?
Két fénykép az óvoda ablakában, Dubček, Svoboda
És mi négyévesen boldogan skandáltuk: Duttek, Toboda!
Dereng még?
Remeg az ablak éjszaka, aztán nappal az a sok szép zöldponyvás teherautó a falun át…
Aztán kicserélték a fényképeket az iskola ablakaiban, egy szemüvegesre, meg egy nagyon csúnyára.
Emlékszel még?
Új tanító bácsi jött a faluba és kétfelé osztották az iskolát.
A szünetben együtt játszottunk magyarul, de az ovis barátod már az új tanítóhoz szaladt csengetés után.
Hanyas vagy? Felvidéki 64-es?
Nekünk nem meséltek a nagyapa katonaéveiről. Nem tudták volna elmondani könnyek nélkül.
Nekünk nem mondta el anyánk, hogy miért Csehországban járt iskolába.
Nálunk a csend beszélt.
Nagyapánk a Csárdás királynőt nézte a tévében. Te rongyos élet, bolondos élet!
Apánk estig a fóliában görnyedt, éjjel meg a rádiónál.
A mikrofonnál és a lemezjátszónál Cseke László…
Nyeh zsije prví máj! Te is utáltad?
Órákig álltunk a téren, nem tudtuk minek, és éljeneztük a nagyon csúnya arcút.
64-es vagy? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást.
Azt mondod: Omega
Azt mondom: Piramis
Emlékszel? Három őrs volt az osztályban! Omega, Piramis meg Kaktusz őrs. Az volt a csajoké.
Nem tudom a neved, hogy segítsek neked, hogy megtalálj, ha keresnél!
Eredj haladj, hogy le ne maradj, és ne engedd, hogy megállítson bármi.
Égni kell, égni kell, annak, aki gyújtani akar!
Mi tizenévesen őszintén akartunk élni.
Mi tizenévesen kínai tornacipőt hordtunk, meg csőnadrágot, de arra magunk varrtunk foltokat.
Azt mondom Trapper farmer, azt mondod Salgótarján, vagy Győr, vagy Esztergom.
Azt mondod csehszlovák Prekon nadrág, azt mondom… nem tudok semmit mondani a nevetéstől!
Hanyas vagy? Felvidéki 64-es?
Akkor kassai iparista vagy!
Akkor losonci „kágés” vagy!
Akkor Duna utcai gimis vagy!
Mi még szerelmes leveleket írtunk esténként kézzel és meg sem vártuk a választ, írtuk a következőt.
Mi még veszekedtünk apánkkal a hosszú hajunk miatt.
Minket már nem érdekelt a dögszürke szocializmus, mi már a pesti butiksorok színeiben merültünk el.
64-es vagy? Akkor neked még volt regruta bálod!
Cheb, Ostrava, Pezinok, Prága, Olomouc, Opava. Tankok, rakéták, radarok. Védtük a szocializmust.
Te még láttál két héttel a bevonulás után ereit felvágó kiskatonát, akinek megírta az örök szerelme, hogy már a szomszéd fiú az örök szerelme.
Aztán eltelt a két hosszú év és reménnyel telve értél haza, ahol semmi nem változott, csak a vörös csillagot festették le minden évben a nem létező szovjet hősök emlékművén.
Tudom, 64-es vagy. Mi fél szavakból is megértjük egymást.
Azt mondom: Nyilasi.
Azt mondod: Törő.
Azt mondom: Hofi.
Azt mondod: Kabos.
A csitári hegyek alatt, régen leesett a hó…
Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a szép muzsikaszó…
Préselt farostlemez a díszteremben, titkár elvtárs izzadt keze.
Aztán virágok az oltáron, stóla a kezeiteken.
Azt mondod: igen.
Azt mondja: igen.
Örök hűség, emeletes torta égetett mézből, eladó a menyasszony, szerelemvonat, négy mixer ajándékba.
Hanyas vagy? Felvidéki 64-es?
Azt mondom: Magyarország, Panoráma, Chrudinák, Parabola, Sugár András.
Már éreztük, hogy ezeknek a rendszereknek dőlnie kell.
Azt mondod: Csehszlovákia, Zväzarm, SZNF, politikai tízpercesek, Pravda.
Mi már csak röhögtünk ezeken.
Csehszlovák Szocialista Köztársaság.
Ebben az országban mindenki hazudott.
Ötéves tervet, hűséget a kommunista eszmékhez, örök időket.
Ebben az országban mindenki lopott.
WC-papírt, cementet, méterárut, benzint, kötszert, szerszámot, búzát, munkaruhát, konyhabútort, betont. Csak szegény pedagógusoknak nem jutott semmi…
Felvidéki 64-es vagy? Akkor a te gyermeked még a szocializmusban fogant.
Aztán utolsó dominóként eldőlt Husák is, meg Jakeš is, és mi kint álltunk a téren, gömbölydeden, tele reménnyel.
Felvidéki magyar vagy? Akkor osztódással szaporodsz. Vagy inkább szapora osztódással csökkensz.
FMK-s vagy?
MKDM-es vagy?
Együttéléses vagy?
Szabadság van! Szabadság!!! Szabad a gazda, szabad a nép, szabad a magyar, vagy ő még fél?
Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni.
Bennünket nagyanyánk féltett, mert nem hitte el a szabadságot.
Bennünket nagyapánk biztatott, mert elhitte a szabadságot.
Felvidéki 64-es vagy? Akkor a te gyermeked már a szabadságban született.
Ők az első szabad generáció.
Azóta eltelt harminc év.
Van már unokád?
Itthon vannak a gyerekeid? Londonban? Akkor szkájpon beszélitek meg a Fradi – Újpest meccset.
Hanyas vagy? Felvidéki 64-es?
Elmaradt az érettségi találkozótok? Igen, igen, ő is beteg, remélem, meggyógyul.
Rohadt dolog ez, mindenre van már gyógyszer csak éppen erre nincs?!
Már visszeres a lábad, már májfoltos az alkarod. 64–es vagy, ne csodálkozz ezen.
Őszintén akarok élni, énekelitek a barátokkal a májusi gulyáskondér fölött, de már csak megszokásból.
Lesz még Felvidék Magyarországé! Ez már a házipálinka hatása.
Hanyas vagy? 64-es?
Te még hiszed?
Én még hiszem.
2020.
Ennek a rendszernek dőlnie kell. Elég volt belőlük.
Mi, 64-esek tudjuk. Mi már bedöntöttünk egy rendszert.
Égni kell, égni kell, annak, aki gyújtani akar!