29
Mindig ott volt, ahol tenni kellett, ahol lyukas volt a gát, ahol hiányzott egy ember, ahol a magyarok mellett kellett kiállni, ahol emberséget és tisztességet kellett védeni, ahol fejbe vertek érte, ahol nem fizettek érte…
már a hatvanas években is a Nyári Ifjúsági Táborokban, de aztán Őrsújfaluban a művelődési táborokban, Komáromban a Jókai- napokon, a Csemadok-irodában, és legtöbbet kint az emberek között, akik kilencedik évtizede kérdik, hogy miért lettünk mi mostohagyerekek, elszakítottak, elűzöttek, leköpöttek, deportáltak, mindig csak másod- meg harmadrendűek itthon, a szülőföldünkön. Az emberek választ vártak, s Miska éltette a reményt, gyógyírt keresett a túléléshez, hitet a megmaradáshoz, verset, zenét és erőt a Nagy Magyar Harmónia visszaállításához…. de a gyertya ellobbant, megállt az a nagy szíve, amit szétosztott…s akinek jutott belőle, az most gyújtson egy gyertyát, emlékezzen rá, s éltesse tovább ezt a reményt, hitet és erőt, amiért Miska is élt. Mindössze 65 évet.
(mihályi molnár lászló)
