2011. március 2-án hunyt el Miskolcon Dr. Mádai Gyula tanár. A trianoni határok még élnek a fejekben, mert barátait, ismerőseit a határon túlról senki sem tartotta érdemesnek értesíteni. Ezt keserű szájízzel vesszük tudomásul, mert mindannyiunk Gyuszi bácsija megérdemelte volna, hogy elkísérjük utolsó útjára. Véletlenszerűen szereztünk tudomást távozásáról, amikor Borsiban, a fejedelem születésnapjának évfordulóján nevét említették.
A közönség soraiban tartózkodó miskolciak közölték, a meghívásnak már nem tehetett eleget.
“Gyökereim Miskolchoz és Felső-Magyarországhoz kötnek.” Kevesen tartják számon, de Miskolc Felső-Magyarország része volt, hiszen ez az elnevezés eleinte az ország keleti, majd a török megjelenése után észak-keleti részét jelentette. „Édesapám felmenői miskolci római katolikus – és egy szálon evangélikus – iparospolgárok. (…) Édesanyám felmenői a Zsigmond királytól kapott Sáros vármegyei Kapi várában tulajdonos család tagjai voltak. Közvetlen ősei az abaúji ághoz tartozók. Kapy András nagyapám körjegyző volt, az ő nagyapja földbirtokos, 1848-ban nemzetőr főhadnagy, később lefokozták az önkényuralom idején, besorozták egy évtizedre a császári hadseregbe.
A híres, neves bibliás községben Vizsolyban születtem” 1932. június 27-én „és nőttem fel, az akkori Abaúj-Torna vármegyében. Az 1920-ban elszakított, 1938-ban visszacsatolt majd ismét elszakított megyeszékhelyen, Kassán a Hunfalvyban kezdtem a gimnáziumot. A Trianonban kettészakított Sátoraljaújhelyen a piarista kollégiumban folytattam, s ugyanabban az épületben az államosított, s Kossuth Lajosról elnevezett gimnáziumban fejeztem be. Római katolikus hitben nőttem fel. A munkálkodó emberek és a történelem tisztelete, szeretete természetes része volt családi életünknek. A másképp imádkozók és gondolkodók iránti megértésre nevelt édesanyám, 9 község egészségéért dolgozó körorvos apám és református nagyapám közelsége.
A debreceni egyetemi évek hála kiváló történész és néprajzos professzoraimnak és világnézetünket fejlesztő másképp gondolkodóknak – megvédtek a sztálinista kincstári ideológia befogadásától. 1955-tol dolgozom Miskolcon.” Majd 1960-tól a Földes Ferenc Gimnáziumban dolgozott 1992. december 1-ig, 32 éven át. Zömmel történelmet, de tanított művészettörténetet, francia nyelvet és irodalmat is. Szakköri foglalkozásokon, fakultációs órákon és a kísérleti órákon gyakran végeztek gyakorlati gyűjtő- és kutatómunkát. A nehéz időkben igyekezett becsempészni a tananyagba mindazt, ami értéket jelent. Úgy a történelmi személyiségek üzenetét, mint a kereszténység szellemi, művelődéstörténeti, szociális értékeit, jelentőségét. Arra törekedett, diákjai felismerjék, egy népnél sem vagyunk alábbvalóak. “Torz képet akart bevésni diákjaink tudatába a hivatalos oktatáspolitika a mindenkori magyar társadalomról. (…) Minden haladó, ami szovjet, vagy orosz vélemény. törekvés állítás.” Írja visszaemlékezéseiben. “Egy példa a «minket mindenki legyőz» szocialista sugallatra. Muhi és Mohács minden tankönyvben részletesen megvan. Miért hiányzik viszont egyebek között a második tatárjárás, azért mert akkor 1285-ben győztünk. Vert hadaik maradványait végül Erdélyben zúztuk szét, kiszabadítva sok foglyot.” “Elhallgatják Nagy Lajos két balkáni török ellenes győztes csatáját. Különösen az 1377. évit, pedig ennek a máig látható emléke a győztes király adományából épült máriacelli templom. IdesoroIhatók a törökök balkáni hűbéreseivel folytatott küzdelmei is.”
“Rendszerint közösen elemeztük a Trianonhoz és Párizshoz vezető utat. «Az utolsó csatlós» szégyenbélyegét sohasem vállaltuk. Még akkor sem, amikor sejtettük, hogy Sztálin és Rákosi bélyegezte meg ezzel népünket.”
Óráin tudatosan használta a helytörténeti, művelődéstörténeti néprajzi kiadványokat. Az érettségi témák közé fölvette a helytörténeti és iskoIatörténeti témákat, valamint a tanulmányi kirándulásokat. De nemcsak a hazai tájakat járták be, hanem fölkeresték Kassát, Eperjest, Lőcsét, Késmárkot és Zakopánéban kaptak emlékezetesen szép leckét a lengyel-magyar barátságról 1968-ban.
1957 óta vezetett honismereti, néprajzi szakkört. Ennek keretében foglalkoztak palóckutatással 64 településen, saját készítésű kérdőív és módszertani levél alapján gyűjtötték a Rákóczi fejedelemhez és a szabadságharchoz fűződő történeti mondákat és mondatöredékeket, 1976. március 27-én, a Nagyságos Fejedelem születése 300. évfordulóján részben ebből összeállított műsort mutatott be az iskolai diákszínpad és énekkar. Majd diákjai Miskolcon és 4 környékbeli községben 1815 földrajzi nevet jegyeztek föl. Így nemzeti értékeinket mentették.
Diákjaival együtt 1979-ben kezdeményezte a néprajz mint tantárgy bevezetését a gimnáziumokba. 1980-tól két tanéven át oktatta is. Majd az 1989/90. tanévet követően a magyar népismeretet kezdte tanítani. Nyertes innovációs pályázata eredményeként gazdag technikai felszerelést is vehettek, ezért a videózás és a tévézés szerves részévé vált programuknak.
Mádai Gyula a tudós gimnázium tanár prototípusa volt. Olyan pedagógus, akiből egyre kevesebbet találunk. Kazinczyval vallotta: Jót s jól! S ezt meg is valósította. Megírta A miskolci katolikus fiúgimnázium történetét. Diákjaival együtt foglalkozott Fráter György történelmi jelentőségével. Azzal a korszakával, amikor még Sajóládon pálos kispap volt, majd elöljáró, mielőtt l. János király haláláig hű hívévé lett volna. 1990-ben megírta szülőfaluja történetét, melyet jóval kibővítve 2001-ben újra kiadott Vizsoly (Fejezetek a község történetéből) címmel a Bíbor Kiadó. Répáshutáról, erről a felerészben szlovákok lakta településről, erdőnéprajzi tanulmányt írt. 1991-ben franciául közreadta – Michelle Moreau–Ricaud-val közösen – Ferenczi Sándor: A líceumi évek /1882 -1890/” c. munkáját. A miskolci születésű Ferenczy (1873–1933) Sigmund Freud egyik legközelebbi munkatársa és barátja volt.
A 80-as évek végén felpörgött a történelem. A rendszerváltáskor korát meghazudtoló eréllyel látott neki közéleti tevékenységének. Elmondta nekem, elmerenghetett volna rajta, miért nem jött a változás hamarább. De az meddő időpocsékolás lenne, inkább munkához látott. 1989-től a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) pedagógus tagozatának elnöke volt. 1989-ben egyik alapítója, majd évekig elnöke lett a Kereszténydemokrata Néppárt miskolci szervezetének. Négy éven át a miskolci közgyűlés tagjaként dolgozott (1990-94). 1992-től az Észak-Magyarországi Tankerületi Oktatásügyi Központ igazgatójaként és főtanácsosaként segítette a határon túli magyarokat. Tudatosan szerette volna ezt az intézményt úgy fejleszteni, hogy a határon túli magyar iskolákat segíthessék. 1995. december 15-én nyugdíjba vonult. 1996-tól országos közoktatási szakértőként és vizsgáztatóként tevékenykedett.
1993-ban Mádai Gyulát a művelődési és közoktatási miniszter Pedagógus Szakszolgálat Emlékérmével tüntette ki.
Tagja volt a Rákóczi Szövetségnek, a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak és a Keresztény Pedagógus Társaságnak.
1991-ben a Borsiban alakult ll. Rákóczi Ferenc Emléktársaság alelnökévé választotta. Itt ismerkedtem meg vele és dolgoztunk együtt éveken át. Humora, bölcsessége, nagy műveltsége és higgadtsága okán, gyorsan kerültünk közel egymáshoz, így miskolci otthonában gyakorta fölkerestem és töltöttünk el együtt derűs, baráti órákat a Kossuth Lajos utcai ódon házban, majd a Selyemréten. Ezeknek az óráknak fájdalmamra most vége szakadt. Amikor fenti sorait lejegyezte, még úgy vélte: “Bízom benne, hogy a részletes, teljes pályakép megrajzolása még nem időszerű.” Sajnos, az lett.
2011. március 8-án kedden 17 órakor a selyemréti római katolikus templomban tartottak misét Gyuszi bácsi lelki üdvéért. Temetésére 2011. március 10-én, csütörtökön 14 órakor a mindszenti temetőben került sor.
Pihenj békében, emléked továbbra is szívet melegítő példa számunkra! Köszönjük barátságodat!
Balassa Zoltán
