Bob Dylan slágere a Blowin In The Wind jutott eszembe akkor, amikor elolvastam az Európa Tanács főtitkárának hozzám intézett gondolatait. A főtitkár asszonyhoz küldött levelemet a Felvidék.ma tette közzé, ezért úgy illik, hogy beszámoljak az azóta történtekről.
Azért kerestem meg a főtitkárt, mert az Emberi Jogok Európai Bírósága mellett működő European Centre for Law and Justice intézett kutatásai azt bizonyítják, hogy a strasbourgi bíróságon az elmúlt években számos ügyben elfogult, külső tényezők által befolyásolt bíró ítélkezett. A dolog annyiban érint, hogy Tamás Ilonka néni és jogfosztott társai felkértek arra, hogy nemzetközi fórumok előtt képviseljem őket.
Annak ellenére, hogy a szlovák jogszabályok nem biztosítottak jogorvoslatot, a panaszainkat elutasították. Utaltam arra is, hogy az Európai Unió illetékes szervei nekünk adtak igazat, az Európai Unió Bírósága kimondta, az állampolgársághoz fűződő jogok elvonása esetén biztosítani kell a jogorvoslati jogot. Az Európai Bizottság felszólította Szlovákiát, hogy módosítsa az ellentörvényt.
A főtitkár asszony udvarias, de rövid válaszban megköszönte a tájékoztatást és rámutatott, hogy nem tehet semmit, mivel az emberi jogi bíróság függetlenül fejti ki jogszolgáltató tevékenységét.
Levelet csak akkor írok, ha feltétlenül szükséges, most mégis úgy éreztem, hogy válaszolnom kell. Felhívtam főtitkár asszony figyelmét arra, hogy több mint négy évtizede ítélkezem, sőt Párizsban az unió főbírói szervezetének alelnökévé is választottak, így tisztában vagyok azzal, hogy az emberi jogi bíróság ítélkező tevékenysége független kellene, hogy legyen.
A tanulmány ugyanakkor azt igazolja, hogy 100 vizsgált bíróból 22 politikai vagy gazdasági befolyás alatt állhatott. Rámutattam, hogy „ha az Emberi Jogok Európai Bírósága eljárása során alapvető jogi elveket sértett meg, az nem maradhat következmények nélkül és ez már nem csupán a bíróság, hanem az Európa Tanács problémája is, amelynek Ön a főtitkára”. A bíróság ugyanis az Európa Tanács intézménye.
A tanulmány megállapításait meggyőzően igazolja az a tény, hogy a felvidéki jogfosztottak ügyeiben az a bíró járt el, aki jelenleg a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke.
A levelet a főtitkár asszony szeptember 10-én kapta meg. Az előző levelemre egy napon belül jött a válasz, az utóbbi levélre nem jött válasz, úgy tűnik a választ elfújta a szél.
Az ellentörvény elfogadásakor a szlovák kormányfő világosan beszélt, elismerte, hogy a felvidéki magyarokra mint nemzetbiztonsági kockázatra tekint a szlovák állam.
Ilyen körülmények között fontos lehetett, hogy ne derüljön ki, miként bántak a hatóságok azokkal, akik nyíltan elismerték, hogy felvették a magyar állampolgárságot. A szlovák külügyér jelentette be, hogy Szlovákia győzött Strasbourgban Tamás Ilonka néni és jogfosztott társai ellen. Minket csak hetekkel, hónapokkal később értesítettek írásban.
Azért halkan megkérdezem, hogy fából készült kard legyőzheti-e az acélból készült kardot, biztosította-e az emberi jogi bíróság a fegyveregyenlőséget, amelyre oly sok határozatukban hivatkoztak. Aligha. Ki bízik egy olyan döntésben, ahol Szlovákia az egyik fél és a vitában szlovák bíró ítél…
