Január 28-án Százhalombattán, a Barátság Művelődési Házban adta elő a Bánk Bán operát a Teátrum színház. Az egyik néző a darab hatására elküldte a Felvidék.ma-nak a véleményét. Alább ezt közöljük.
Utoljára a nagyszerű magyar filmen (2002) láttam Erkel művét, és így abban a tudatban mentem el az előadásra, hogy a legszebb megvalósításon már túl vagyok. De – végül is egy különleges élményben lett részem. Ezért érzem úgy, hogy ezt a tapasztalatot másokkal is meg kell osztanom.
Fantasztikus előadás volt. Voltak, akiknek könny volt a szemében, és voltunk sokan, akik legszívesebben visszafogtuk volna a függönyt, hogy még ne ereszkedjen le. Ilyen forró hangulatban játszhatták el a darabot 1848. március 15-én.
A Teátrum Polgári Társulás felvidéki művészeiben egy szerencsés pillanatban az a gondolat ébredt, hogy milyen nagyszerű volna összehozniuk a Bánk bánt. Vad gondolat egy a Felvidéken elszórtan, különböző munkahelyi kötöttségekben élő művészek csapatától. Mégis – ebből a szikrából produkció született: előkerítették a legtehetségesebb énekeseket a főszerepekre, a legjobb hangú férfiakat a kórusba, egy evangélikus templomi leánykórust, dunaszerdahelyi táncosokat, és Dráfi Mátyás, aki a társulás szíve-lelke, lelkes és segítőkész csapatával a többit már előteremtette.
Nem kis dolog egy operát színre vinni, mozgó társulattal, amelynek színfalakat, jelmezeket az utolsó tiszai farönkig helységről helységbe szállítania kell. És így minőséget adni.
De talán pont ettől a nem mindennapi felelősségvállalástól, az összefogás, a vállalkozás erejéből, abból, hogy ez csak így együtt, magukat túlszárnyalva lehet jó, ettől fénylett fel ennyire ez az előadás. Tehetséges és képzett művészek kaptak itt lehetőséget, hogy ezúttal megmutassák, mi lehet még bennük.
Még az is keveset vont le a produkció értékéből, hogy a Bánkot megformáló énekes beteg volt, és a megszokottnál halványabban teljesített. Akinek füle van az énekléshez, kihallhatott finom árnyálatokat énekéből most is. Melinda szárnyaló áriái, Tiborc és sok más énekes, a kórus (különösen a férfikar) énekes-sztároktól sem hangzik szebben.
És így igazi operaelőadás született: egészen más, mint ugyanez filmen. Itt az énekessel, a férfiasan felzengő kórussal, a dallamokat halkan vagy erőteljesen előcsaló zenészekkel együtt lélegzett a közönség. Vagyis a régi értelemben vett igazi színházban volt részünk.
Ha Erkel lelke ott lebegett a teremben, örülhetett.
T. Bíró Magda, Felvidék.ma
A Bánk bán jeleneteinek fényképeit a Képgalériánkban tekinthetik meg.
{iarelatednews articleid=”30250,30773,30317″}