A zempléni Telekházán október 1-én bensőséges ünnepséget tartottak. A településhez tartozik Csicsvaalja, Szőlőske és Vereskóc is. A falu fölötti dombon áll Csicsva vára, melynek falai között egykor vidám élet zajlott. Itt írták a Csicsvári Krónikát, melyben a nemesi közgyűléseket követő borozások alkalmával egyre-másra születő tréfákat és ugratásokat jegyezték le. 1726 és 1792 között hangzottak el a mulatozó nemes urak lódításai. Első lejegyzője Szirmay Tamás (1688-1743), a híres hadvezér volt, aki Amberg alatt halt hősi halált.
Az ünnepségre az adott okot, hogy Szapáry György, a Nemzetközi Valutaalap főosztályvezetője, Magyarország volt washingtoni nagykövete, a Magyar Jegybank volt alelnöke felújíttatta nagyapja, gróf Hadik Béla (1870–1912) és rokonai sírját. Ő Zemplén vármegye főispánja, a Főrendiház örökös tagja és a Magyar Földhitelintézet igazgatója volt. Tőle balra a család néhány tagja pihen.
De haladjunk sorjában! Béla nagyszülei, szalai gr. Barkóczy János (1798–1872) feleségével, tolnai gr. Festetics Antóniával (1808–1886) és leányukkal, szalai gr. Hadik-Barkóczy Ilonával (1833–1887) egy sírban pihennek Telekházán. Ilona, aki Kassán született és itt is halt meg, 1860-ban férjhez ment gr. Hadik Béla (1822–1885) császári ellentengernagyhoz. Hét gyermekük született. Endre (1862–1931), János (1863–1933), aki 1918. október 29-én 17 órán át kijelölt miniszterelnök volt, de az őszirózsás forradalom kitörése miatt, nem tudott kormányt alakítani. Ő Seregélyesen nyugszik. Sándor (1865–1911) anyjától nem messze alussza örök álmát. Amália (1866–1941) a következő, őt követi Miksa (1868–1921), aki mexikói magyar nagykövet volt. Sorban Béla következik, akiről már szó esett. Utolsó gyermekük Karolina (1873–1933) volt.
Két kiskorú testvér gr. Hadik Ilona (1895–1898) és gr. Hadik János (1897–1898) egy sírban pihen. Egy napon hunytak el gombamérgezésben. A családfán sehol sem szerepelnek. Nincs kizárva, hogy a hét fivér valamelyike fogadta örökbe a gyerekeket. Ez tehát további kutatásokat igényel. Az itt nyugvók leghíresebb családtagját szinte mindenki ismeri. A felsorolt hét testvér ükapja Hadik András (1710–1790) tábornagy 1757 októberében elfoglalta és megsarcolta Berlint.
Az ünnepség a temetőben zajlott, néhol szemerkélő eső közepette. Ezért a polgármester bánatára kevesebben jöttek el a vártnál. Ugyanis a településen ezen a napon zajlott volna a „Felmászás Szlovákia 101 várára és kastélyára”, mely azonban a rossz időjárás miatt nemcsak itt maradt el. Ezzel a rendezvénnyel kapcsolták volna össze ezt az ünnepet.
Matej Sabol polgármester üdvözölte az egybegyűlteket, a vendégeket és Szapáry Györgyöt. A kassai magyar főkonzulátust dr. Barta Zsófia Zsuzsanna konzul képviselte. Jelen volt Róbert Čalfa, a varannói Járási Hivatal elöljárója, akit nagyon érdekel a történelem. Az ünnepségen részt vett Mária Sabolová, korábbi polgármester, akinek a fia áll most a település élén és azok is, akik résztvevői voltak a helyreállításnak.
Szapáry beszédét szlovákul kezdte, amit a helybéliek nagy elismeréssel fogadtak. Elmondta, nagy örömére szolgál, hogy ezt a családi sírhelyet rendbe tudta hozatni, miután hosszú évtizedeken keresztül nem volt tudomása róla.
Szüleit főnemesi származásuk miatt 1950-ben a magyarországi kommunista rendszer bebörtönözte. Mindenüket elvették, őket, mint gyerekeket kitelepítették. Nem látva érvényesülési lehetőséget Magyarországon, az 1956-os forradalom leverése után gimnazistaként elhagyta az országot és nyugatra távozott. Ausztrián, Belgiumon keresztül az Egyesült Államokba jutott, ahol az IMF-nél dolgozott. 1990-ben a kommunista rendszer bukása után tért haza Magyarországra.
Akkor már a szülei és felmenői nem éltek, így nem volt tudomása róla, hogy a nagyapja hol van eltemetve. Nem volt kit megkérdeznie. Annyit tudott a történelemkönyvekből, hogy anyai felmenőinek birtokai Pálócon és Tavarnán voltak. Ezért az 1990-es évek vége felé ellátogatott e két településre és hazafelé tartva megpillantotta az útról itt, a vár alatti temetőben a megrongálódott sírhelyet. Meglepetésére szembesült a ténnyel, hogy a nagyapja van itt eltemetve. Ennek bizonyítékát aztán később megtalálta a könyvtárakban. Már akkor eldöntötte, hogy ezt a sírhelyet kötelessége a családja iránti tiszteletből rendbe hozatni. Végre erre sor került!
Végül hálás köszönetét fejezte ki Sabol polgármesternek, aki aktívan támogatta ezt a tervet, továbbá azoknak, akik ebben részt vettek: Rastislav Krajník sírkőkészítőnek, Tokár Lóránt kovácsmesternek, Marianna Bošková műépítésznek, Pavol Kaňuch helyi menedzsernek, és végül de nem utolsósorban Reiter Flóra vezető projektmenedzsernek, akinek aktív segítsége nélkülözhetetlennek bizonyult. Szolgáljon ez a sírhely – a történelem e kis szelete – az itt élőknek és az ide látogatóknak örömére! – fejezte be beszédét Szapáry.
Ezt követően felmentünk a közeli kriptához, mely kuriózum a maga nemében. Ugyanis ezt a sírboltot sohasem használták. Üresen állt, majd volt burgonyaraktár és táncmulatságokat is tartottak benne! Most a helyreállítását végzik és egy multimediális helytörténeti múzeumot kívánnak benne kialakítani.
Szapáry a polgármesternek átadta édesanyja verseskötetét. Hadik Etelka (1909–1972) Az eső mesél (Orpheusz Kiadó, Bp. 2021) című kötetének első része a már egyszer a békeidőkben magánkiadásban megjelent verseket tartalmazza, majd a börtönben írt költemények következnek, melyeket ismerőseinek küldött el. Koncepciós perben tíz évre ítélték. A kötet harmadik részét a madridi emigrációban született versek alkotják, melyeket szintén családtagoknak, barátoknak postázott. Ezeket azután idegenek juttatták el Szapáry Györgyhöz. A Levél című vers egyik sora a kötet címadója.
A polgármester biztosította Szapáryt, hogy ez az ajándék is a leendő helytörténeti múzeumba kerül. Annak is örül, hogy eddig hat műemléket tartottak számon, most a helyreállított sírok jóvoltából ezek száma eggyel bővülni fog.
A rendezvény díszebéddel zárult.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)