Talán jogosan kacag fel most bárki, hogy hát mégis, ki vagyok én, aki egy pici nógrádi falucskából akarja megmondani, hogy mi legyen Európában. Erre csak annyi a válaszom, mindenki annyit ér, amennyit hozzátesz a saját életéből a közösség életéhez, mellesleg Európa 32 országával van élő, szakmai kapcsolata az általam vezetett Pro Kalondiensis egyesületnek, és az elmúlt években számtalan nemzetközi konferencián védtük a felvidéki magyar álláspontunkat a migráció, az euroszkepticizmus vagy akár az európai sokszínűség és a kisebbségi jogok területein, nem egyszer a liberális túlerővel szemben.
Igen, Messinától Santiago de Compostelán, és Székelykeresztúron át egészen Malmöig vannak kapcsolataink és nemcsak nekünk, hanem általunk több tucat felvidéki önkormányzatnak, civil egyesületnek. Mindez öntömjénezésnek is tűnhet, holott csak a száraz tényeket soroltam fel, amelyek mögött több ezer emberi kapcsolat áll, amelynek lényege, hogy egész Európában megértessük a magyarok álláspontját (igen, a NER álláspontját!), és tettük ezt örömmel a legkisebb szicíliai falu kocsmájától a galíciai parlamenten át a svédországi egyházközösségig, mindenhol.
Most tehát a lényeg. A fentebb leírtakból adódik, hogy nemcsak a sajtó cikkeiből értesülünk az egyes európai országban zajló társadalmi eseményekről, hanem konkrét személyektől, azaz tudjuk, mit gondol a nép Forza d Agróban, Schöngerg in Stubialban, vagy éppen Helsinki kertvárosában, egy a lényeg:
a nép nem buta, a nép látja és tudja, hogy egy nagy átverés része, és a nép csak arra vár, hogy tömegesen kifejezhesse a tiltakozását, mert a Facebookon való mérgelődés csak amolyan gőzkieresztés, mindenféle hatékonyság nélkül.
Mindenkiben ott buzog a tenni akarás, amelyet első körben egy méretes tömegdemonstrációval lehetne kifejezni. Igen, zajlanak már nyugaton több városban tiltakozó megmozdulások, amelyekről vagy beszámol a média, vagy inkább nem, de ezek az események még nem remegtették meg a brüsszeli elefántcsonttorony alapjait, ezért több kell.
Critcal mass, azaz a kritikus tömeg, ez a politika egyik alapelve, ha magad mögött tudod azt a tömeget, amely képes alakítani a történéseket (normális esetben választások útján), akkor nyert ügyed van, minden más esetben csak a vizet gereblyézed…
Kell egy európai békemenet, egy időben, koordináltan, a lehető legtöbb európai fővárosban, nagyvárosban, hogy az emberek együtt, egyszerre mondák ki: ELÉG!
Elég volt a ránk kényszerített háborúból, a nagy átverésből, amelynek a lényege, hogy a pénzvilág megint le akarja rombolni a felépített világunkat, hogy aztán a romjaiból újraépíttesse azt velünk, mint modern kori rabszolgákkal.
Elég abból, hogy a legaljasabb módon ehhez háborút kreál, és nem számít ennek a sátáni hatalomnak a legdrágább dolog, az emberélet sem.
Európai békemenet kell, de olyan, hogy beleremegjen a kontinensünk, és ez a „békecunami” New York partjain vessen hatalmas hullámokat, mert „ezek” másból nem értenek, csak az erőből. Legyünk hát akkor mi a nyugodt, tekintélyt parancsoló erő, vagyunk hozzá pár tízmillióan Európában.
Tudom, ez egy vágyvezérelt gondolatsor, de a remény pici szikrája ott van a sorok között, abban a reményben, hogy talán azok lobbantják valóssággá, akiknek ehhez pénz, paripa, és pozíció áll a rendelkezésükre.
Magyarok, és Európa többi nemzete, merünk nagyot tenni?
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
