Beszámoló az erdélyi focitornáról, amelyen a minap vettek részt felvidékiek. Székelyföld autonómiájáért fociztak, de sokkal több volt ez egy tornánal.
Egészet? – kérdezte a csapos és már nyúlt is a pálinkás kancsóért. Bizony, Székelyföldön minden kissé más, őszintébb, szebb s egészebb. Úgy, ahogy a finom székely hazai pálinka egésze egy decit jelent, a Kárpátok ezen része egy erős egységet képvisel, amelyet egy közös cél kovácsolt össze – az autonómia.
Felvidékiként, az ember kissé meghökkentve, irigykedve csodálkozik rá a székely emberek magabiztos, gerinces kiállására, nézeteire. „Ez bizony magyar föld” – hangzik el oly sokszor, oly sok ember szájából. És a sokszor ismételt hazugság a végén igazsággá válik, mondhatnák a rosszmájúak. Jogosan merül fel a kérdés: vajon hazugság- e ez?! Hát nem! Tudja ezt itt mindenki, de ellentétben velünk, Felvidékeikkel itt ezt őszintén megvallják és hiszik is.
Teszi ezt a kis Sebestyén Rita is, a tornát megnyitó saját költeményében is, és kiszökik szemünkből a könnycsepp. Kézdivásárhelyen, 1000 kilométerre szülőföldünktől, otthon érezzük magunkat, mintha nem is szeltük volna át két állam határát kalandos utunk során. Az említett húszcsapatos focitornán egyébként az ötödik helyen végeztünk, de ez valójában lényegtelen. Az igazán említenivaló az a sok szeretet, amit kaptunk, az őszinte kézfogások és az említett sziklaszilárd hit a szebb jövőben. Az a láng, amely bennünk felvidékiekben már rég kialudt. Amelyet újra kellene gyújtani és táplálni, mert csak ilyen magabiztossággal megáldva érhetünk el sikereket úgy a magánéletünkben, mint a közösségünk életében.
E gondolatokban elmerülve, bizakodva, tele megújult reménnyel és hittel megöntöm poharam egy „egésszel”, és emelem azt Székelyföldre és az ott élő igaz magyar emberekre!
Ezúton szeretném megköszönni a teljesség igénye nélkül: László Lajosnak a torna megszervezését és a meghívást; Gubík Lászlónak, a Via Nova – ICS elnökének az említett meghívás tolmácsolását és segítségét; Varga Péternek a Szabad Újság laptulajdonosának, illetve JUDr. Nagy Tibor ügyvédnek, hogy lehetővé tették utaztatásunkat; sofőr úrnak a türelmét; csapattársaimnak a részvételt; és mindenkinek aki gondolt ránk, szorított nekünk és imádkozott érettünk.
Nagy Dávid, Felvidék.ma
