Száz esztendeje, 1925. október 4-én született Gyomán – ma Békés vármegye, Gyomaendrőd városre – Kállai Ferenc (született Krampner), a magyar színjátszás egyik legnagyobb formátumú művésze. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész pályája több mint fél évszázadon átívelve vált a magyar kulturális élet meghatározó részévé.
Érdemes és kiváló művészként, rendezőként, főiskolai és egyetemi tanárként is maradandót alkotott. Művészi nagyságát és emberi tartását a szakma és a közönség egyaránt elismerte: a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjaként a magyar színházi örökség egyik örök mércéjévé vált.
Iskoláit szülővárosában kezdte, majd tizenkét éves korában – a körülmények kényszere miatt – családjával Budapestre költözött, az erzsébetvárosi Elemér utcába. Középiskolai tanulmányait a Wesselényi utcai Rákóczi Felsőkereskedelmi Iskolában folytatta, ahol érettségit is szerzett.
1944-ben jelentkezett a Színművészeti Akadémia felvételijére, ám a vizsgára késve érkezett. A bizottság előtt – amelynek elnöke Kiss Ferenc, a korszak nagyhatalmú színésze és politikai befolyással bíró alakja volt, mellette pedig Makay Margit foglalt helyet – Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én című versét adta elő.
Máthé Erzsi és Kállai Ferenc egy 1963-ban készült fényképen (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)
A vizsgáztató, Kiss Ferenc javaslatára változtatta meg a nevét Krampnnerről Kállaira. Évfolyamtársai között olyan nevek szerepeltek, mint például a szintén száz esztendeje született Darvas Iván. Tanulmányait azonban a háború következtében néhány hónap elteltével félbe kellett szakítania. 1945 őszén ugyan ismét megpróbálta folytatni a főiskolát, ám sikeres, szerződtetett színészként hamarosan le kellett mondania a diplomaszerzésről.
1945 tavaszán Both Béla, a Szabad Színház igazgatója figyelt rá, aki azonnal szerződtette a fiatal színészt, ám még ugyanazon a napon Bárdos Artúr, a Belvárosi Színház rendezője – dupla fizetést ígérve – átcsábította Kállait, ám az ifjú Ferenc a rövidéletű társulat csupán egy (azaz egyetlen) bemutatójában szerepelt. Bertolt Brecht Koldusoperájában Filch szerepét játszotta.
Első színpadi bemutatkozására a Belvárosi Színházban 1946. március 23-án került sor, ahol René Fauchois Vigyázat, mázolva! című darabjában lépett közönség elé. Pályája azonban már ezt megelőzően is elindult: kisebb szerepeket kapott a Magyar Színházban (Néma levente) és a Madách Színházban (Ludas Matyi).
Kállai Ferenc és Psota Irén (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)
1948-ban a Major Tamás irányítása alatt álló Nemzeti Színház szerződtette. Major sajátos módszerekkel formálta a fiatal színészt: előfordult, hogy megvonta tőle a már kiosztott szerepet, majd később visszaadta azt.
A szigorú nevelés ellenére – vagy éppen annak köszönhetően – Kállai hamarosan a legendás társulat első vonalába került.
A Színházi Adattár feljegyzései szerint első nemzeti színházi bemutatója 1949. december 2-án volt: ekkor Gorkij Ellenségek című darabjában alakította Grekovot. Alig három héttel később már egy ideológiailag vonalas szovjet műben, a Boldogság című darabban is színpadra lépett. A Színházi Adattár összesítése szerint pályafutása során 130 bemutatója köthető a Nemzeti Színházhoz.
Kállai mindvégig hűségesen kitartott a társulat mellett, amely később a Pesti Magyar Színház néven működött tovább.
Pályafutásának utolsó bemutatójára is ebben a társulatban került sor: 2005. december 11-én Schwajda György Rejtő Jenő-adaptációjában, A néma revolverek városa című darabban lépett színpadra.
-
- A Budapest folyóirat 1980. év májusi számában, Csigó László felvétele (Fotó Wikipédia)
-
- Róla készült alkotás a Nemzeti Színháznál (Fotó: Wikipédia)
A színház mellett a filmvilágban és a magyar televíziózás univerzumában is maradandót alkotott. Legendás szerepeinek egyike volt az 1969-ben bemutatott A tanú című filmben Pelikán, a gátőr, de emlékezetes alakítást nyújtott mások mellett a Katonazene, a Megszállottak és az Iszony című mozgóképekben is. Kállai a rádiózás világában is megvillogtatta a tehetségét, hiszen foglalkoztatott művésze volt a Magyar Rádiónak is. A rádiójátékok mellett a kabarékban is vállalt szerepeket.
Statisztikai adatok szerint Kállai Ferenc több mint fél évszázados pályafutása alatt 173 színházi premierben játszott. Mozifilmes szerepeinek száma elérte a 96-ot, televíziós fellépéseinek száma szintén kiemelkedően magas volt.
Rádiós munkássága pedig szinte számbavehetetlen: előfordult, hogy egyetlen év során szinte minden héten bemutatták egy-egy új rádiófelvételét.
A nagy tekintélyű művész az 1980-as években közéleti szerepet is vállalt. 1981 és 1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke volt, 1985 és 1989 között pedig országgyűlési képviselőként a kulturális bizottságot is vezette.
Az ezredforduló évében, 2000-ben az elsők között kapta meg a Nemzet Színésze elismerést.
Emléktáblája a Szent Lukács gyógyfürdőben, Krajcsovics Károly alkotása (Fotó: Wikipédia)
Feleségével, Csima Idával közel hatvan évig éltek boldog házasságban. A legendás magyar színművész 2010. július 11-én, nyolcvannégy esztendős korában hunyt el Budapesten.
Egészségi állapota az utolsó években fokozatosan romlott: 2005-ben vérnyomásproblémák miatt került először kórházba, majd cukorbetegsége tovább súlyosbította helyzetét. A kezelések nem hoztak javulást, így 2009-től már otthoni ápolásra szorult.
Végrendelete nyomán, felesége közreműködésével jött létre a Kállai Ferenc Alapítvány, amely 2011. március 27-én adta át első alkalommal a Kállai Ferenc-életműdíjat, ezzel is őrizve a művész szellemi örökségét.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
