Lassan haldoklik az SDKÚ-DS. Az ország transz-atlanti és európai integrációjáért legtöbbet tevő szlovák politikai pártnak egyre többen fordítanak hátat. A maradók meg újabb megújítási kísérletre készülnek, nem túl sok hittel.
Amit a Gorilla-dosszié még elevenen hagyott a pártból, azt azóta a csúcspolitikusok maguk tették tönkre. Főleg személyes ambícióik sérelmei miatt. Iveta Radičová pünkösdi királyságát követően csömörlött meg s fordított hátat az őt miniszterelnöki székbe emelőknek. Ez érzékeny veszteség volt, mert ő lehetett volna az SDKÚ-DS-t megtartó pártelnök. Pavol Frešo, aki az országos nyitás és régiós pártépítés programjával nyert pártelnöki posztot, még ma is ebben látja a túlélés lehetőségét, holott a napi történések sora mást bizonyít. Minden komoly pártbeli ellenlábasa az erős és mindent meghatározó pozsonyi központ fenntartásának a híve volt.
Lucia Žitňanská távozása mögött elsősorban ez a tény áll, nem elvi vagy programkülönbségek. Amikor alulmaradt a pártelnöki megmérettetésen, várható volt, hogy távozik az SDKÚ-ból. Neki nagyra törő ambíciói vannak, annak idején, amikor pártja, a KDH kivált a második Dzurinda-kormányból, azonnal átigazolt az SDKÚ-ba, hogy az igazságügyi államtitkári széket miniszterire cserélje. Amikor azonban alulmaradt a „demokratikus centralizmus” elvét hirdető programjával ebben a pártban, némi kivárás után függetlenítette magát a parlamentben, majd beült a Most-Híd alelnöki székébe. (Itt valójában a helyén a van, hiszen ez a polgári politikai erő is a pártközpont regionális ügyeit Pozsonyból meghatározó döntéseit tartja pártépítése alapjának.)
Mikuláš Dzurinda és Ivan Mikloš távozásának feltehetőleg más indokai vannak, meglehet, nem a szlovák politikában képzelik el jövőjüket, ahogyan Magda Vášáryová magatartása is arra utal, visszavonulásra készül. A pártból kilépett fiatalok új pártot keresnek maguknak, Miroslav Beblavý már Radoslav Procházka pártjának a tagja, nem zárható ki, hogy nála horgonyoz le Martin Fedor volt védelmi miniszter és az SDKÚ Új Nemzedék ifjúsági tagozatának tagjai. Viliam Novotný és Jozef Mikuš még nem döntötte el egészen, mit lép.
Ľudovít Kaník egyelőre a maradók közé tartozik, jobboldali összefogásról álmodik, a maga „demokratikus koalícióját” tervezgeti. Kétes eredménnyel.
Ma úgy fest, Vladimír Mečiar egykor sikeres és meghatározó pártja után Mikuláš Dzurinda pártja is eltűnik a süllyesztőben. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy érdemei elismerése mellett. Politikában a közvélemény nem ismer méltányosságot, talán majd egyszer a politikatörténet.
Persze az SDKÚ-DS-t leromboló és bedöntő „igazi felelős” Pavol Frešo lesz, akit a párt ideig-óráig elismert vezető politikusain kívül a média sem kedvelt soha, így a párttagság és közvélemény sem kaphatott tárgyilagos képet pártépítési elképzeléseiről. Ha a Radičová-kormány kihúzta volna teljes megbízatási idejét, talán más lenne a helyzet, így azonban, hogy az 1998-ban kormányzati szerepre létrehozott politikai erő 12 év múltán csak azt tudta bizonyítani, hogy kormányozni sem képes, az esélyei minimálisak.
Mert az SDKÚ-DS jelenleg épp olyan, mint a Radičová-kormány volt: kaotikus és döntésképtelen. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy az esetlegesen helyébe lépő újsütetű politikai erők jobbak lesznek.
ngyr, Felvidék.ma
Fotó: aktuality.sk {iarelatednews articleid=”50104,50026,49546″}
