Őrizzétek meg hagyományaitokat, mentsétek meg értékeiteket!
Optimista ember lévén, amikor szavazni mentem még bizakodtam, hogy az emberek józan esze kerekedik felül és megmutatják a világnak, hogy Szlovákiában igenis demokrácia van, ezért az „igazi demokraták” élni akarnak a jogaikkal, véleményüket akár a jó, akár a rossz oldalon, de a szavazással ki fogják nyilvánítani.
Leadtam a szavazatomat, természetesen a három igen megjelölésével és érdeklődtem az eddig leadott szavazatok felől. Felmutattak a táblára, miszerint ennyi az állás, minden leszavazó egyén után húznak egy strigulát és ötösével áthúzzák, hogy könnyebb legyen a végelszámolás. Már százon fölül volt a leadott szavazatok száma, ami egy 800 valahány lelket számláló és 600 szavazásra jogosult közösség számarányában ez valahogy nekem kevésnek tűnt. Igen, kevésnek tartottam a délutánig elért eredményt, hiszen többre számítottam. Az országos, vagy helyhatósági választások alkalmával egymást érik a szavazók a teremben, jönnek, mennek, még várni is kell az urna előtt egy kicsit, de most valahogy kongott a terem az ürességtől. Este tízig még lehet szavazni, vigasztaltam magam, aztán felmentem az iskola emeleti termébe, egy tájékoztató előadásra voltam hivatalos. A Csemadok alapszervezetei számára készített elő Nagykürtös Területi Választmánya a dunaszerdahelyi székhelyű Szlovákiai Magyar Művelődési Intézettel közösen egy tartalmas előadást, „Hogyan mentsük meg értékeinket, hogyan lehet megőrizni a jövő generációjának hagyományainkat, szellemi értékeinket” témában. Nagyot változott a világ a Csemadok megalakulása óta. Eltelt 65 év és generációk váltották egymást. Azok az emberek, akik a Csemadokot alapították, még értették a megnevezett téma valós értelmét, komolyan vették feladatukat, de sajnos már rég örök álmukat alusszák. Minden szellemi értéket, ami még fennakadt az emlékezet rostáján és megtalálható, felkutatható a felvidéki magyarság kollektív tudatában, össze kell gyűjteni és digitalizálni, mert a mostani fiatal generáció már csak a számítógép nyelvén tud beszélni, jobban mondva hallgatni. Jó, tudjuk, haladni kell a korral, nem lehet visszaforgatni az idő kerekét, ezért rajta, munkára fel, hiszen az értékeinkről, a gyökereinkről van most szó, amely szorosan összefügg megmaradásunkkal!
A másnap reggeli hangszóró jelentése az előző napi népszavazásról azonban kiábrándító volt. Ez nem lehet igaz, háborogtam magamban. Egy színkatolikus magyar többségű falu és még a fele sem ment el szavazni a szavazásra jogosult polgárok közül. Mi lehet ez? Apátia, közöny, nekünk már úgy is mindegy? Vagy struccpolitika? Bedugom a fejem a homokba és nem látok, nem hallok semmit? Nem érdekel, mert történetesen engem személy szerint nem érint? Az emberi butaság magasiskolája.
A közösségemért tenni akaró egyén vagyok és teszem is a dolgom, azt, amire Isten meghívott, amihez Isten talentumot adott. A múlt év karácsonyán kis folklór csoportommal immár hatodik alkalommal betanultuk a szokásos betlehemes játékot. Mindig mást adtunk elő, más volt a forgatókönyv, amelyet én írtam meg a csoportnak. Előszedegettem a régi világ már részben elfeledett szokásait pl. az ostyahordást, elfeledett népi karácsonyi rigmusokat, szent énekeket. Az előadások során észrevettük, hogy mindig kevesebben jönnek el megnézni, minden évben üresebben tátongtak a templomi padok. A lelki atya egy ízben meg is kérdezte, nem veszi el a kedvem az emberek érdektelensége. Mondtam, hogy nem, továbbra is kész vagyok az időmet, energiámat áldozni a közösségért, ha lesz kivel betanítanom. A tavalyi 2014.- es karácsonyi előadás tett pontot erre az optimizmusomra. Be kellett látnom, hogy nincs igény a mi betlehemes játékunkra, be kell fejeznem ez irányú tevékenységemet. Nemcsak a gyér nézőközönség miatt, hanem a gyermekek érdektelensége miatt is. Nincs kivel betanítanom a betlehemest, a szülők sem támogatnak, amikor arról van szó, hogy gyermekeik eljöjjenek betlehemest, vagy akár valami mást betanulni.
Ugyanolyan érzés fogott el az érdektelen népszavazás okán, mint a karácsonyi betlehemes játék iránti érdektelenség alkalmával. Minden mindennel összefügg. A pozitív és negatív eredményeknek megvannak az okozati összefüggései, kapcsolódásai pontjai, láncszemei. Tehát a népszavazáshoz való járulás negatív érdektelensége nekem összhangban áll a mindennemű régi hagyományt, szokást felelevenítő és szorgalmazó tevékenységek érdektelenségével, legyen az a rendezvény bármely magyarlakta területén a Felvidéknek.
Valamikor, valahol elkezdődött egy szellemi korrodálódás, amely a z emberi, nemzeti kis és nagy közösségek fellazulásához, szétszórásához vezetett és most a 2015.-ös népszavazás során csúcsosodott ki. Nincsenek már faluközösségek, ahol mindenkor íratlan erkölcsi szabályok voltak érvényben, amely szerint a faluközösség élte mindennapjait. A 2. világháború utáni kommunizmus úgy mond jóléte elkényelmesítette az embereket, majd a rendszerváltás szabad liberális szele minden szennyet, kultúrának nevezett mocskot besöpört a Kárpát medencébe. Azt lehet mondani, hogy feje tetejére állt a világ. Ami azelőtt érték volt, mint a család, apa, anya, gyermekek, nagyszülők, a megértő segítség, szeretet, hűség, az adott szó megtartása, igazmondás, a nemzethez való ragaszkodás, az anyanyelv szeretete, és még sorolhatnám, mára értéktelenné vált, kispolgári csökevény lett, úgy mond maradiság. Haladni kell a korral, főleg azzal, ami Amerikából jön, mert ott van az igazi demokrácia! Ők már csak tudják, hiszen a nagy demokraták egy őshonos népet irtottak ki, az indiánokat a demokrácia zászlaja alatt. Jön tehát a nagy testvértől minden, ami értéktelen szenny és mocsok, a Kárpát medence lakói pedig vevők rá. Felhozom példának az amerikai bugyuta, vagy bújtatott gonoszságtól hemzsegő rajzfilmeket és egyéb más filmeket, amelyekből gyermekeink demokráciát, liberális toleranciát tanulnak. Nem kell már a magyar népdal, a hagyomány, a magyar népmese erkölcse, igazmondása, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik. Ez már mind unalmas a felnövekvő nemzedéknek.
Apropó, magyar népmese! A mostani népszavazáshoz való hozzáállásra egy magyar népmese erkölcsi tanítása jut eszembe. A szorgalmas parasztgazda a mezőn szántás közben egy nagy fazék arany tallért talál. Hazafelé azon gondolkodik, hogyan mondja meg a feleségének, nehogy az eltékozolja. Beássák közösen az istállóba a vályú alá és a gazda azt mondja az asszonynak, hogy ez nem igazi kincs, hanem semmit érő pléh karikák. Az asszony el is hiszi, mert nincs tudatában az arany tallérok értékének. Egyszer, amikor a gazda éppen a mezőn dolgozott házaló árusok járták a falu utcáit és értéktelen dolgokat kerestek. Az asszonynak eszébe jutott, hogy az istállóban ott vannak elásva az értéktelen pléhkarikák. Ő bizony odaadja a vándorkereskedőnek és vesz magának rajta csecsebecsét, fülönfüggőt, amire már régóta áhítozott. A gondolatot tett követte. Amikor az árus meglátta az aranytallérokat, minden fülönfüggőjét az asszonynak adta és loholt az értékes kinccsel ki a faluból. Az ember hazaérve tudta meg, hogy milyen botor dolgot cselekedett a felesége, az értékes aranyat odaadta a semmit érő csecsebecsékért.
Vajon azok, akik most nem mentek el szavazni nem olyanok voltak e, mint a népmese bugyuta asszonya? Az értékes aranyat, ami nem más, mint a hit, a remény és a szeretet, eltékozolták, odaadták a hamis, semmit érő demokráciának csúfolt álságos liberalizmusért, amely már nem is az övék, hanem azoké, akik a médián keresztül irányítják a tömegeket. A népszavazás pozitív kimenetele, érvénye egyfajta védő pajzsot tartott volna Szlovákia, benne a Felvidék fölé arra az esetre, amikor majd a szabadelvű liberalizmus szelleme kiszabadul a palackból, hogy agresszív módon támadjon minden alapvető emberi érték ellen, amit Isten adott neki. „Szaporodjatok, töltsétek be a földet!”- mondta Isten Ádámnak és Évának. A szabadelvűség gonosz szelleme azonban ellene van ennek az egészséges Isten által adott szaporodásnak, mert az embert lelkestől akarja felfalni. „Ne attól féljetek, aki megöli a testet, hanem attól, aki a lelket öli meg. – mondta Jézus. Ha nem leszünk éberek a liberális eszme meg fogja ölni utódaink lelkét, a tiszta, erkölcsös jövendőt. Figyeljük az Írás szavát: „Van szemük és mégsem látnak, van fülük és mégsem hallanak.” A történelem folyamán minden hatalmas birodalomnak az volt a végzete, hogy tobzódott az erkölcstelenségben, amitől megrothadt és fokozatosan szétmállott, darabjaira hullott. A nyugati nagy testvér birodalma is Isten kezében van. Ő azonban vár, mert nála ezer év annyi, mint egy perc és egy perc annyi, mint ezer év. Kivár, aztán mérlegre teszi azt, akit meg akar mérni, ha könnyűnek találja, kiejti majd a kezéből, hogy a semmibe hulljon, mert nem más, mint a „Semmi” birodalma.
Vigyázzunk Felvidék magyarjai! Legyen szemünk a látásra, és fülünk a hallásra, hogy a megmérettetéskor ne találtassunk könnyűnek Isten tenyerén.
Lőrincz Sarolta Aranka, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51718,51717,51708,51702,51687,51685″}
