Fiatalok szemével: Batta Balázs – Köztes Európa

 Batta Balázs egyetemista Köztes Európa –  Szlovák – Magyar viszony a Beneš-dekrétumok szeptemberi megerősítése kapcsán címmel írt tanulmányt.

A hírhedt Beneš-dekrétumok majdnem mindig ugyanazzal a megfogalmazással kezdődnek: A németek és a magyarok, az árulók és a kollaboránsok. Négy szóban megtestesült kollektív bűnösség. 1945 áprilisától/májusától a bosszú gépezete Csehszlovákia nem szláv polgáraira bírósági vizsgálat és válogatás nélkül sújtott le.
A háború vége után az újjászervezett Csehszlovák Köztársaság magyar lakosait hasonlóképpen üldözték, mint a német őslakosokat. Mindkét nemzetiségre ráégették az állam ellenségének és a társadalom kártevőjének káinbélyegét.

A csehszlovákiai magyarokról Potsdamban egyáltalán nem tárgyaltak. Kitelepítésüket vagy a „lakosságcserét”, ahogy az eufemisztikus elnevezés hangzott, nemzetközileg nem hagyták jóvá. Ján Masaryk, az állítólagos humanista és bitorló külügyminiszter ezt a kiesést „szomorúnak” nevezte. A szótlan potsdami elutasítást megpróbálták ignorálni az önjelölt csehszlovák politikusok. A koldusbotra jutás, üldözés és az állampolgári jogoktól való megfosztás ugyanúgy sújtotta a magyar lakosokat, mint a németeket. Egy ideig a csehszlovák kormány a csallóközi, pozsonyi vagy a komáromi és kassai magyar elűzötteket „kicserélte” a Magyarországon megtelepedett, gyakorlatilag integrálódott szlovák nemzetiségű magyar állampolgárokra.

A budapesti kormány ellenezte ezeket az embertelen mesterkedéseket. A tárgyalások során Budapest újra és újra visszautasította a cserék folytatását. Érezte, hogy védtelen emberek elleni politikai önkényről van szó. A vitába közvetlen Sztálin is belekeveredett, kivételesen pozitív módon. Nem akarata kockára tenni népszerűségét a vörösödő Magyarországon egy maroknyi prágai és pozsonyi soviniszta miatt. A Szlovákia és Magyarország közötti „lakosságcsere” befejeződött. Mindazonáltal további perverz csehszlovák intézkedésekre került sor. A kiűzött németek után a cseh és morva területek kongtak az ürességtől. Több mint 44000 magyar lakost –gyakran családjától elszakítva- tereltek ide, hogy benépesítsék a határvidéket. A belföldi magyar elűzöttek hamarosan elmenekültek Csehországból és hazatértek.
Annak ellenére, hogy a határokon túlra csak egy részét űzték ki, a szlovákiai magyar népcsoport is komoly egzisztenciális veszteségeket szenvedett.

A volt Csehszlovákia német és részben magyar lakosain 1945-1946-ban elkövetett genocídium drámája nem lezárt dolog. A nem szláv lakosokon elkövetett csehszlovák népirtás fő kezdeményezője, elkövetője és szervezője a háborús emigráció éveitől kezdve Edvard Beneš volt. Kis növésű és még kisebb szellemű ember. Csupán személyes bosszúvágya és uralom vágya volt nagy. Ján Žižka huszita harcosain és a kommunista diktátorokon kívül Benešt kell a csehszlovák történelem egyik legvéresebb alakjának tekinteni. Az üldözött németek, magyarok, a cseh és szlovák ellenállás tagjai ezt a saját bőrükön is tapasztalták.

Az 1945. április 5-én kiadott kassai kormányprogram megvalósulását a következő időszakban kiadott elnöki rendeletek és a Szlovák Nemzeti Tanács által kibocsátott törvények biztosították. Edvard Beneš rendelkezései elsősorban a németeket sújtották, azonban a magyarokról sem feledkezett meg. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül, kb. 20 közvetve érintette a két kollektívan bűnösnek tekintett etnikumot.
Ezek közül valószínűleg Beneš 1945. augusztus 2-án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. A rendelet – híven a kassai programban megfogalmazottakhoz – automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiségű magánalkalmazottak elbocsátását egy júniusban kiadott rendelet írta elő. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. A magyar kisebbséget sújtó intézkedések közé tartoztak továbbá a különböző népbírósági eljárások, deportálások, kényszermunkára való elhurcolás, a lakosságcsere-egyezmény, szlovákosítás, magyar településnevek szlovákosítása.

1946. március 28-án az új csehszlovák országgyűlés visszamenőleges hatállyal törvényerőre emelte az elnöki rendelkezéseket. A Klement Gottwald vezette kommunisták 1948-as hatalomátvételével a kisebbségeket sújtó intézkedéssorozat lendülete megtört – már csak moszkvai utasításra is, mivel a keleti blokkban a Szovjetunió nem akart széthúzást. Már 1948. október 25-én biztosították a magyaroknak az állampolgárság visszajuttatását hűségeskü fejében. 1949-ben megszületett a megegyezés a csehszlovák és a magyar kormány között, miszerint Prága elengedte a 30 millió dolláros jóvátétel még ki nem fizetett maradékát a már államosított szlovákiai magyar vagyon fejében. A reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették.
Érdekeség, hogy Balassa Zoltán, kassai helytörténész, a téma kutatója szerint a Beneš-dekrétumok alapján törvénybe iktatott háború utáni törvények mind érvénytelenek. Állítását arra alapozza, hogy az I. Csehszlovák Köztársaság Alkotmánylevele meghatározta, mikor emelkedhet egy javaslat törvényerőre. Csak akkor, ha a kétkamarás csehszlovák törvényhozás ezt elfogadja. Képviselő viszont csak az lehet, akit megválasztottak. Rögtön a háború után a parlament tagjait kinevezték, majd később tartottak ugyan parlamenti választásokat, de csak egy kamarát választottak meg. Tehát ilyen alapon minden, amit az új, már „népi-demokratikus” alkotmány elfogadásáig (1948) megjelent a törvénytárban, az egyszerűen eleve érvénytelen, mivel ellentmondott az akkori alaptörvénynek úgy formálisan, úgy tartalmilag is. A csehszlovák alkotmány ugyanis tiltotta a faji, nyelvi, vallási stb. megkülönböztetést.
Mindennek ellenére a szlovák jogrend részét képezi legalább 73 jogszabály, ill. törvény, mely diszkriminatív jellegű, melyek a beneši dekrétumokra vezethetők vissza és 1945, valamint 1948 között fogadták el őket.

Csehszlovákia 1992. december 31-én bekövetkező felbomlása után két utódállama, Csehország és Szlovákia elutasítja a jogfosztó rendeletek hatálytalanítását, elítélését és bárminemű kárpótlás kifizetését a meghurcoltak részére. Emiatt már az Európai Unió tagjaiként is többször keverednek vitákba, nézeteltérésekbe.
A Beneš-dekrétumok, illetve a második világháború kártételeinek enyhítése a szlovák-magyar lakosságcsere hatvanadik évfordulója alkalmából lett a közbeszéd tárgya Szlovákiában.
2007. szeptember 20-án a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére a szlovák parlament összes pártja -150 képviselőjéből 141-en voltak jelen, közülük 120 képviselő szavazott igennel- (kivéve a Magyar Koalíció Pártja) megszavazta a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségét. E tény tiltakozást váltott ki német, osztrák és magyar részről.

A továbbiakban szeretném bemutatni a Beneš-dekrétumok szeptember 20-kai megerősítése kapcsán kialakult politikai helyzetet, illetve a két ország közötti politikai és társadalmi viszonyt .
A hír hallatára több százan tüntetettek a Beneš-dekrétumok megerősítése ellen a budapesti szlovák nagykövetség épülete előtt. A tüntetés vezetői egy petíciót szerettek volna átadni a szlovák nagykövetségnek, de a dokumentumot nem vették át. A kordonnal körülvett nagykövetséget és környékét körülbelül 100 rendőr biztosította.

Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke lemondta a szlovák parlament külügyi bizottságával keddre tervezett közös ülést. Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy a Beneš-dekrétumokban foglalt kollektív bűnösség és az abból következő diszkrimináció elve az Európai Unió normáival, az egyetemes emberi jogokkal, de Szlovákia nemzetközi kötelezettségvállalásaival is ellentétes. Úgy vélte, már nemcsak Jan Slota és Vladimir Mečiar szélsőséges nézeteiről van szó, „hanem a szlovák törvényhozásnak és államnak a szélsőséges és antidemokratikus álláspontjával van dolgunk”. Németh Zsolt közölte, hogy támogatják a magyar kormányt abban, hogy határozottan lépjen fel a kétoldalú és nemzetközi fórumokon a Szlovák Nemzeti Tanács döntése ellen, és jelezte azt is, készek bármilyen közös stratégia kialakításában részt venni.
Az amúgy igen visszafogott Népszabadság is azt dörögte, hogy ez egy közép-európai abszurditás, egy szabályos orwelli mintájú kettős beszéd. A lap a kollektív bűnösség elvére utal, melyre a Beneš-dekrétumok épülnek, amelyet ugyan a szlovák parlament elítélt, azonban ennek következményeit – elüldözés, kisajátítás, elhurcolás, kényszermunka – jogosnak nevezték. Akkoriban megtörtént – írta a Népszabadság, hogy a magyar antifasisztákat pontosan korábbi szlovák fasiszták hurcolták kényszermunkára.
A szlovák döntés ellen a magyar köztársasági elnök, a kormányfő és az Országgyűlés elnöke is tiltakozott. Sólyom László a Beneš-dekrétumokat megerősítő szlovák parlamenti döntést rendkívül megalázó és súlyos aktusnak nevezte. A magyar köztársasági elnök ismert nyílt véleménynyilvánításáról autonómiaügyben. A dél-szlovákiai magyar kisebbséggel kapcsolatban kijelentette, hogy nem lát semmi kivetnivalót az önkormányzati autonómiában. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy az autonómia fogalma Szlovákiában nem valami elfogadott.

Szili Katalin házelnök elállt a csütörtökre tervezett kassai látogatásától. Emellett a parlamenti pártok is elítélték a döntést, csak úgy mint a magyar európai parlamenti képviselők.
A Kereszténydemokrata Néppárt csütörtök este azt indítványozta, hogy rendeljék haza a magyar nagykövetet Pozsonyból. Surján László a párt alelnöke és európai parlamenti képviselő szerint „Európa polgárai eddig abban a tudatban éltek, hogy a kollektív bűnösség már a történelem szemétdombjára került”.

Az SZDSZ-től Szent-Iványi István, liberális EP-képviselő reagált: Jean-Marie Cavadához, az EP állampolgári bizottságának elnökéhez fordult azzal a kéréssel, hogy a testület tűzze napirendjére a szlovák parlamenti határozat kérdését. A kollektív bűnösség elve a liberálisok számára is elfogadhatatlan: „A határozat elfogadása a szlovákiai kormánykoalíció valamennyi szereplőjét végleg diszkreditálja Európában”.

Az MSZP nevében Kozma József ítélte el a tegnapi döntést. „A szlovák parlament támadó magatartása azért is elfogadhatatlan, mert a magyar országgyűlés politikai pártjai számára mindig is fontos volt a jószomszédi kapcsolatok kialakítása és megtartása” – fogalmaz az MSZP Külügyi- és Európai Ügyek munkacsoportjának vezetője”. A 21. század Európájában ugyanúgy egymásra vannak utalva ezen országok és kisebbségeik, mint a történelem tragikus időszakaiban.”
A civil oldal is elítélte a határozatot. A Magyar Írószövetség tisztújító közgyűlése, csatlakozva a magyar politikai közösség, és a magyar, illetve a nemzetközi diplomácia álláspontjához, felszólította a szlovák parlamentet a Beneš-dekrétumokat újraszentesítő többségi parlamenti döntés haladéktalan visszavonására. „A kollektív bűnösség gondolata az Európai Uniós eszmeiségbe semmiképp sem illeszthető bele. A Magyar Írószövetség a magyar-szlovák megbékélés híve, ezért a leghatározottabban tiltakozunk a történelmi sebeket ismételten feltépő szlovák parlamenti döntése ellen”.
Tehát úgy tűnik magyar oldalról teljes a felháborodás, szokatlanul egységes magyar álláspont a pozsonyi parlament döntéséről és kibontakozóban van egyfajta együttes összefogás az ügyben.
A Külügyminisztériumba kérették Szlovákia magyarországi nagykövetét és leszögezték a számára, hogy ez a határozat ellentétes nemcsak Magyarország és Szlovákia között lévő, elmúlt hónapokban lezajlott, a jövőbeli együttműködést lényegesen meggyorsító és minden területre kiterjedő, a két miniszterelnök közötti megegyezéssel, de ellentétben áll az egyetemes emberi jogokkal, értékekkel is. A szlovák nagykövet a megbeszélésen azt hangsúlyozta, hogy Szlovákia belpolitikai ügynek tekinti a kérdést, és a döntést nem a szlovák kormány, hanem a parlament hozta. Feltehetően a megbeszélés hatására a szlovák nagykövet nem vett részt a Magyar sors Csehszlovákiában című rendezvényen a Terror Házában, ahol magyar, szlovák és cseh történészek elemezték a háború utáni jogfosztások és kitelepítések eseménysorát, máig ható következményeit.

Gyurcsány Ferenc pénteken telefonon tudatta Robert Ficóval, hogy a parlament döntése csalódást okozott Budapesten, és nem járult hozzá a kétoldalú kapcsolatok elmélyítéséhez, amiről a két kormányfő legutóbbi találkozóján állapodott meg.

Szlovák részről Gasparovic a szlovák-magyar elnöki találkozón védelmébe vette a határozatot, szerinte ez válasz volt arra, hogy a magyarok állandóan felvetik a kérdést. Egyébként ezek a dekrétumok a második világháború következményei, amit a győztes hatalmak is elfogadtak. Václav Klaus cseh elnök Gasparovič mellé állt. Bár a megbeszélés hosszúra nyúlt, az álláspontok nem közeledtek. Sólyom László a négyszemközti megbeszélését követően azt mondta, hogy nem tudta meggyőzni szlovák kollégáját arról, hogy a jövőt csak akkor lehet építeni, ha a múltat a két ország tisztázta egymás között. A szlovákköztársaság elnöke szerint a pozsonyi parlament döntése válasz volt az utóbbi években felerősödött magyar akciókra.
A szlovák nacionalista nemzetvezér Ján Slota sajtóközleményében arra figyelmeztetett, hogy a szlovákok tanuljanak Koszovó példájából és lépjenek fel az ellen, hogy a felvidéki magyarság politikai autonómiát kapjon Dél-Szlovákiában. Slota szerint ez egyet jelent a magyarok teljes önállóságával és elszakadásával. „Amíg Szlovákiában nem lesz olyan törvény, hogy minden állampolgár a saját hazájának tartja Szlovákiát, addig az országban nem lesz nyugalom. Slota szerint a csütörtökön meghozott szlovák parlamenti döntés a Beneš-dekrétumok megerősítéséről és sérthetetlenségéről, válasz volt a magyar követelésekre, ami elindította a kritika hullámát Magyarországon és a környező államokban egyaránt. „Minden akcióra reakció a válasz”, egyszerűsítette le Slota a parlamenti határozatot. A kérdésben hirtelen felfedezte a cseh testvért, akire hivatkozva úgy fogalmazott, hogy „együtt kell tartanunk, mivel a kérdésben közeli az érdekünk”, majd így folytatta: „Holmi magyarok nem fognak ugrálni Közép-Európában, és nem fognak feszültséget szítani, ami a legrosszabbul is végződhet, amit bizonyára senki sem szeretne Közép-Európában”. Slota bejelentette , hogy pártja olyan törvényt terjeszt a parlament elé, amelynek nyomán Szlovákiában börtönben végeznék mindazok, akik vennék maguknak a bátorságot, s megkérdőjeleznék a trianoni szerződést és a Beneš-dekrétumokat. Felvetül a kérdés, hogy vajon milyen bíróságok tárgyalnák az ilyen eseteket: rendes, vagy netán rendkívüli törvényszékek lennének?

Válaszul a Magyar Koalíció Pártja a szlovákiai közélet szégyenének nevezte Ján Slotát sajtóközleménye miatt. „Ján Slota, az SNS elnöke az egész demokratikus világban rontja a Szlovák Köztársaság jó hírnevét. Ma már nyilvánvaló, hogy Slotát sem a Smer-SD, sem Fico miniszterelnök nem képes féken tartani”.

Továbbá a szlovákiai magyar párt tiltakozik a pozsonyi kulturális miniszter kijelentései ellen, melyek szerint az 1945 és 1948 közti időszakban nem nemzetiségük miatt telepítettek ki magyarokat Szlovákiából. A kiadott közlemény szerint a párt elfogadhatatlannak tartja Marek Maďaričnak azt az állítását is, hogy a második világháború utáni szlovákiai kitelepítés az önkéntesség elvén alapult, s hogy kényszerrel csak az állam szempontjából megbízhatatlan személyeket és a fasiszta kollaboránsokat telepítették ki. „Ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak” – szögezi le röviden a szlovákiai magyar párt. Az MKP közreadott egy olyan korabeli szlovák nyelvű végzést is, amelyből kiderül, hogy nemzetiségük miatt hurcoltak meg magyarokat.

Elfogadhatatlan tartják azt is, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnök szélsőségesen nacionalistának minősítse a Magyar Koalíció Pártját. Ezzel a magyar párt szerint Fico csak saját áttekinthetetlen politizálási módjáról akarja elterelni a figyelmet. „Nem a Magyar Koalíció Pártja alakított kormányt a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párttal, nem a Magyar Koalíció Pártja politikusai nyilatkoztak elutasító módon a Szlovákia és Magyarország közti megbékélés gondolatáról, s nem a Magyar Koalíció Pártja politikusai nyilatkoztak elfogadhatatlan módon egy szomszédos állam közjogi képviselőiről”.
A párt egyben arra is emlékeztet, hogy már több mint egy évtizede elismert tagja az Európai Néppártnak. Ez a Fico-pártnak címzett célzásként értelmezhető, hiszen az Európai Szocialisták Pártja tavaly felfüggesztette a Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártjával szövetkező Smer tagságát, és a felfüggesztést már kétszer meghosszabbította. Sőt, Ficót a napokban újabb kritika érte az európai szocialisták részéről a Slotával fenntartott koalíció és a feszült szlovák-magyar viszony miatt.

A Magyar Koalíció Pártja által előterjesztett magyar-szlovák megbékélési nyilatkozat kezdeményezését Robert Fico szlovák miniszterelnök „provokációnak” minősítette. A miniszterelnök kijelentette: „a szlovák-magyar kapcsolatok ezeréves történetének ismeretében egyértelmű, hogy az elképzelés nem megvalósítható, mert a szlovák társadalom nem hajlandó rá”. Tömören csak „belpolitikai okokkal” indokolta Robert Fico szlovák miniszterelnök Gyurcsány Ferencnek, hogy a szlovák parlament elfogadta az érinthetetlenségéről szóló határozatot. Fico hangsúlyozta, hogy a szeptemberi határozat ellenére Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökkel való viszonya „baráti és dinamikus”.
Fico arra reagálva, hogy Sólyom László köztársasági elnök előző nap egy civil szervezet meghívására a szlovákiai határvárosban, Révkomáromban járt, azt nyilatkozta, hogy „Szlovák Köztársaság nem fogja elnézni, hogy valaki csak úgy átlépje az államhatárt és egy magánlátogatás keretében bírálja a hivatalos szlovák szerveket, hasonló diplomáciai szabálytalanság esetén akár a magyar államfő kitiltása is megtörténhet.”.

Fico ezáltal olyan értelmű üzenetet fogalmazott meg, melynek jelentését a szlovák hírportálokon szerdán még igen óvatosan kezelték, de a csütörtöki szlovák lapok már egybehangzóan úgy értelmezték a kormányfő szavait, hogy Fico Sólyom László „kiutasítására, kitiltására, kiparancsolására” is utalt. . Egyedül a Magyar Koalíció Pártja vette védelmébe Sólyom Lászlót, és mondta ki, hogy Fico három hónappal a schengeni övezet kiterjesztése előtt sem tudja, hogy hol él, hogy mit jelent az unió polgárainak szabad mozgása.

Ugyanakkor Miroslav Kusý, szlovák politológus szerint Szlovákiának bocsánatot kellene kérnie a magyaroktól azért, amit az 1945-1948 közötti időszakban tett ellenük. Szerinte azt is értelmetlen állítani, hogy a Beneš-dekrétumok, illetve következményeik érinthetetlenek, s nem lehet velük foglalkozni. „Nem magukról a dekrétumokról van szó, hanem arról, ami abban az időben történt” – jegyezte meg Kusý. Úgy látja, hogy a múltban a szlovák-magyar, a csehszlovák-magyar, vagy a csehszlovák-német kapcsolatokban sok olyan dolog történt, amit fokozatosan helyre kellene hozni.

Bósza János, a Dél- Fölvidéki Önrendelkezési Tanács vezetője szervezésében a pozsonyi „Béke szökőkút” előtt szimbolikus gyertyagyújtással akarták elindítani a magyar-szlovák megbékélést.
Az Unión belül német és osztrák részről váltottak ki tiltakozást a szeptemberi események.

Az Osztrák Szabadságpárt elnöke azt nyilatkozta, hogy Magyarország megtalálta a megfelelő szavakat arra a provokációra, amelyet a szlovák parlament okozott a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségének kinyilvánításával. Nyilatkozatában Haimbuchner föltette a kérdést, vajon miért nem lép fel hasonló elszántsággal és határozottsággal az osztrák kormány, illetve a többi osztrák párt a Beneš-dekrétumok által ugyancsak érintett szudéta – és kárpátaljai németek érdekében, eleget téve az osztrák lakosság képviselőjeként rájuk háruló kötelezettségnek. Szerinte ezen túlmenően Európa szavahihetőségéről is szó van az emberi és az alapvető jogok terén.
Markus Ferber, az Európai Parlament (EP) néppárti frakcióján belül működő CSU-csoport elnöke nyilatkozatban leszögezte, hogy a szlovák parlamenti határozat, amelyet a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt indítványozott, alapvetően szembehelyezkedik az európai jogi normákkal. Felszólította az EP elnökét, Gert Pötteringet, hogy hivatalosan tiltakozzon a pozsonyi kormánynál.

Az EP hétfői strasbourgi ülésén a napirend előtti hozzászólásokban vita bontakozott ki a Benes-határozat megítélése körül. Ferber szóban is megismételte nyilatkozata lényegét. Martin Schulz német szociáldemokrata EP-képviselő magánvéleményeként arra helyezte a hangsúlyt, hogy a Beneš-dekrétumoknak ma már nincs hatásuk, és úgy vélekedett, hogy az Európai Parlamentnek nem olajat kell öntenie a tűzre, nem „a 45-ös szellemet kell tetemre hívnia”, hanem csillapítania kell a kedélyeket, és együttműködést kell keresni egymással.

Az Európai Néppárt elnöksége a parlamenti vita idején közzétette határozatát, amely szerint a Beneš-dekrétumok a kollektív bűnösség alapján büntetik a magyar és német kisebbséget a volt Csehszlovákia területén. Javasolni fogja, hogy az Európai Parlament októberi plenáris ülésén vitassa meg az ügyet.
A hétfői napirend előtti hozzászólásokban Vladimír Manka szlovák EP-képviselő, a szocialista képviselőcsoport tagja a határok megváltoztathatatlanságát, „a történelem kerekének visszafordíthatatlanságát” hangsúlyozta a Beneš-dekrétumról szóló pozsonyi parlamenti határozat kapcsán.

Irena Belohorská szlovák független EP-képviselőnő a Magyar Gárdáról szólt a vitában elítélő szavakkal. Eközben három szlovák EP-képviselő – Irena Belohorská, Sergej Kozlík és Peter Baco – nyilatkozattervezetet nyújtott be az Európai Parlamentnek „a Magyar Gárda nevű szélsőjobboldali milícia tevékenységéről”.
Gál Kinga néppárti magyar EP-képviselőnő írásban nyújtott be napirend előtti felszólalást. Szerinte az Európai Unió „hitelességét veszélyezteti, ha eltűri az alapelveit és értékeit kikezdő politikai lépéseket”. Leszögezte, hogy a Beneš-dekrétumok azóta is hatályosak, az akkor keletkezett diszkriminatív helyzetet azóta sem orvosolták.

A szocialista Tabajdi Csaba a kölcsönös megbocsátás és a magyar-szlovák megbékélés fontosságát hangsúlyozta.
Szent-Iványi István magyar liberális EP-képviselő szerint szégyenteljes dolog volt, hogy egy EU-tagállam 60 év elteltével megerősítette a jogfosztó Beneš-dekrétumokat. Minden demokratának kötelessége – címezte szavait hangsúlyozottan Schulznak is – elítélni azokat a kísérleteket, amelyek fel akarják támasztani a 60 évvel ezelőtti szörnyű eseményeket.
A Der Standard napilap röviden említést tett a Beneš-dekrétumok miatt kirobbant magyar-szlovák vitával. A baloldali liberális napilapban Kathrin Lauer Beneš-dekrétumok: Magyarország és Szlovákia vitatkozik címmel foglalkozott a „bratyiszlavai” parlament döntésével.

Az Európai Parlament már 1993-ban határozatot hozott a Beneš-dekrétumok ügyében, és az egyebek mellett tartalmazta, hogy a határozat kerüljön ki a szlovák jogrendből. Az EP egy 2002-es tanácsadói véleménye szintén ellentétesnek minősítette a dekrétumokat az emberi jogokkal és a demokráciával.
Legújabb fejlemény, hogy negyvenketten írták alá eddig azt a beadványt, amelyet az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének múlt heti strasbourgi ülésszakán fogalmaztak meg a kollektív bűnösség elvének érvényesítése ellen. Az aláírók között magyar és szlovákiai képviselők mellett spanyol, osztrák, albán, belga, norvég, lett, német, francia, brit, svájci, svéd, észt, ukrán, örmény, finn, török, grúz, holland, dán és litván képviselő is van.

A beadvány emlékeztet arra, hogy a második világháború után Európában több helyen alkalmazták a kollektív bűnösség elvét különböző jogszabályokban, és ez emberek csoportjaival szembeni hátrányos megkülönböztetéshez vezetett. Ez a hátrányos megkülönböztetés deportálásban, kikényszerített lakosságcserében, az emberi és politikai jogok korlátozásában, nemzetiséghez tartozás kierőszakolt megváltoztatásában, állampolgárságtól való megfosztásban, javak elkobzásában nyilvánult meg. E szabályok közül számos máig része maradt a jogrendszereknek, és ennek folytán jogi alapot adhat diszkriminatív cselekményekre, bár vitatható, hogy e szabályok jogi érvényessége továbbra is fennáll-e. A kollektív bűnösség elve – olvasható a beadványban – ellentmond az Európa Tanács alapvető elveinek, az Emberi Jogok Európai Egyezményének, a nemzeti kisebbségek védelméről és jogairól szóló keretmegállapodásnak, kiegészítő jegyzőkönyvnek, illetve határozatnak. Az aláírók a fentiekre tekintettel azt javasolják, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének illetékes bizottsága vizsgálja meg a kollektív bűnösség elvén alapuló jogszabályok relevanciáját, érvényességét, valamint erkölcsi, politikai és jogi következményeit az Európa Tanács különböző tagállamaiban, majd tegyen jelentést a parlamenti közgyűlésnek.

A javaslat nem nevezi néven Szlovákiát, de a múlt heti strasbourgi ülésszakon Németh Zsolt fideszes képviselő napirend előtti hozzászólásában felhívta a figyelmet arra: a Beneš-dekrétumok megerősítésével Szlovákia megszegte azon kötelezettségvállalását, amit az Európa Tanácsba történt felvételekor tett, miszerint eltávolítja jogrendszeréből a diszkriminatív jogszabályokat.

A Magyarok Világszövetsége 2001. június 13. és 2002. november 7. között Strasbourgban és Brüsszelben, az Európai Parlamentben hat alkalommal szervezett politikai rendezvényt /meghallgatás, nemzetközi sajtóértekezlet, szeminárium, vitafórum/, és tudatosította az európai döntéshozókban a Szlovákiában tovább élő beneši dekrétumok veszélyét a bővülő EU-ra. A lobbizás döntő pillanataiban az MVSZ kiadott egy angol, francia, német, olasz nyelvű fehér könyvet – Beneš Decrees, Taking Victims in 2002 /A beneši dekrétumok 2002-ben is szedik áldozataikat/ -, amelynek bemutatójára Brüsszelben, az EP épületében, több mint húsz EP képviselő és a nemzetközi sajtó jelenlétében került sor. A kötetet még aznap kézbesítették az EP valamennyi – több mint hatszáz – képviselőjének. Ez érezhetően nyomot hagyott az európai nagypolitikában, ám a magyar politikum, és a felvidéki magyar politikum felelőtlenül viszonyult az akkor felkínált történelmi lehetőséghez. A szlovák parlament mostani határozata fájdalmas válasz a magyar politikai osztály mulasztására.
A kollektív bűnösség gondolata az Európai Uniós eszmeiségbe semmiképp sem illeszthető bele. Budapest világosan jelezte, hol vannak az elfogadhatóság határai. Budapest most arra vár választ Pozsonytól, hogy a megerősített Beneš-dekrétumok után, hogyan tud a két ország visszatérni a normális mederbe, hogyan tud közelebb kerülni a két ország egymáshoz annak reményében, hogy efféle határozatok a jövőben ne születhessenek.

Diplomáciai források szerint egyébként a szlovák kormányt váratlanul érte a heves magyar reakció. Olyannyira, hogy Olga Algayerová külügyi államtitkár az Uniós és NATO tagállamok pozsonyi nagyköveteivel találkozott, hogy a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban ismertesse a szlovák álláspontot.
Magyarország fontosnak tartja, hogy a Beneš-dekrétumok ügyében minél több külföldi politikus is szólaljon meg: „politikailag nem volt a leghelyesebb lépés a pozsonyi parlamenttől, hogy elfogadta a határozatot. Idehaza arra számítanak, hogy a Beneš-dekrétumok ügyének lesz még európai visszhangja”.

Budapesten azt hangsúlyozzák, hogy a két ország viszonyában az együttműködésnek és az építkezésnek kell a főszerepet játszania. Szlovákia és Magyarország ezer szállal kötődik egymáshoz, közös érdek, hogy kapcsolatok mélyüljenek. Mindkét félnek figyelnie kell a másik érzékenységére. Budapestnek nem Szlovákiával van problémája, hanem néhány pozsonyi kormányzati lépéssel.
Elemzők szerint a Beneš-dekrétumok ügye rosszkor jött Robert Fico szlovák kormányfőnek, hiszen a politikus el szeretné érni, hogy pártja, a SME kerüljön be az Európai Szocialista Pártba. Szakértők ugyanakkor hozzáteszik, hogy a pozsonyi kormány népszerű, magas a támogatottsága, a gazdaság is jól teljesít. Ezért nem lehet arra számítani, hogy hamarosan bármilyen változás is legyen a kormányösszetételben.

Ha a parlamenti határozat konkrét céljait fürkésszük, azt mindenek előtt demonstrációnak kell tekinteni. A szlovák parlamenti pártok így jelzik, hogy a hatalom gyakorlásában többé nem igénylik a Magyar Koalíció Pártjának a részvételét. Döntésükkel olyan magasra emelték a lécet, a szlovák bizalmi minimumot, amit az MKP saját (magyar) érdekvédelmi funkciójának feladása nélkül többé már nem fogadhat el. Határozatuk jelzi továbbá, hogy dacára a budapesti reakciónak, a szlovák parlamenti pártok a szlovák államiság kiteljesedése végett, nem riadnak vissza a magyar békejobb elutasításától sem. A magyarokban sokan nem létező ellenséget látnak, aki megkérdőjelezi az ország integritását.” Nem annyira a háborús kárpótláskérdésről van szó, mint inkább arról, hogy a szlovákok attól tartanak, ha hozzányúlnak a vitatott törvénycsomaghoz, akkor határaik megkérdőjelezhetővé válnak. S végül, de nem utolsó sorban, a szlovák parlamenti pártok a vélt vagy valós szlovák nemzeti érdeket egyértelműen az idevágó EU normák elébe he­lyezik. A szlovák képviselők döntésükkel vállalták annak politikai kockázatát, hogy mellőzik az Európai Parlament 2002-ben készült jogi véleményét, miszerint nem lehet csorbítani az európai állampolgárok jogegyenlőségét, s ha a múltban ettől eltérő döntés született volna, azt célszerű kritikával illetni és meghaladni. A szlovák parlament ezzel a kihívó határozatával egyértelmű politikai támogatást adott azoknak a gyilkos indulatú rendeleteknek, amelyek az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának minden pontját sértik.
Mivel Szlovákia Csehszlovákia egyik jogutódja, törvényből adódó kötelezettsége lenne, hogy törvénytárából törölje az 1945 után elfogadott és sérelmezett törvényeket, mert máskülönben letér a jogállamiság útjáról. Erre kötelezi saját alkotmánya is, nem beszélve a méltányosságról.

Budapest ebben a szakaszban már nem szállhatott volna eredménye­sen szembe szlovák honatyák akaratával. Ugyanakkor, nem lehet elhallgatni, hogy a magyar kormány és a parlamenti pártok helyes reagálása bizonyára eredményesebb lett volna, ha 2002-ben, amikor Orbán Viktor Szlovákia NATO-csatlakozását a Beneš-dekrétumok vonatkozó ré­szeinek feladásától tette volna függővé, nem kapta meg minden magyar parlamenti párt támoga­tását. De még ma sincs minden veszve. A viszonylag egységes MKP-s és budapesti fellépés, ha mást nem is, de azt jelzi, hogy a kollektív bűnösség elvének elfogadását a magyar fél nem vál­lalja.
Ez a politikai mozzanat nem a két ország közötti megbékélést erősíti, hanem a kollektív bűnösség elvét hozza újra felszínre, ami nem lehet Európában egyetlen országnak sem az érdeke.

Véleményem szerint a legfontosabb mégis az lenne, hogy a magyar nemzeti érdeknek megfelelően a kárpát-medencei magyar politikai eliten belül egyértelművé váljon a paradigmaváltás szükségessége. Annak felismerése, hogy az egypártok válságának két oka van. Az egyik, hogy a kisebbségi kö­zösségeken belül jelentkező demokrácia-deficit orvoslását a magyar politikai eliten belül kell elvégezni. A másik, hogy ezt a tisztulási folyamatot az EU-ban is megmaradó kisantant törekvé­sek nem akadályozzák, sokkal inkább serkentik.
Úgy gondolom a megoldás a többpárti, közvetlen választásokon alapuló autonómia modellek egységes, közös támogatása lehet. A kisebbségi közösségekben, a Kárpát-me­dencében élő magyar közösségek politikai elitjében és a nemzetközi politikai színtéren is. Talán még nem késő…