Kéménd az egykori Esztergom vármegye ősi s egyik legjelentősebb helysége. A Garam alsó folyásánál, a fejedelmi-egyházi székhely közelében települt. Plébániája is régi, temetője pedig nagy területen fekszik, kiterjedésével és szép sírjeleivel mintegy példázva: hajdan jómódú, népes község lehetett.
Az itteni, templomon kívüli szakrális emlékek közül tehát érdemes szemügyre vennünk a sírokat s egyéb építményeket. Elsőként a temetőkápolnát említjük, melyet a népszerű szent, a jó halál segítője, Páduai Szent Antal tiszteletére emeltek. Az építményről a falu nevezetességeit bemutató kis kiadványban így írnak: a temetőkapuval szemben kápolna áll, melynek nem tudjuk megállapítani korát. (Benefi-Tóth 1997,12) A falumonográfiában arról olvashatunk, hogy a kápolna „a 20. század elején épült, mivel a régebbi térképeken még nincs bejelölve”.
Az idősebb kéméndiekre hivatkozva a monográfia szerzője megemlíti továbbá, hogy a szakrális építményt feltételezhetően Mórász plébános állíttatta, akit aztán ide temettek. Ez viszont a monográfus szerint nem valószínű, mert a lelkipásztornak külön sírja van a temetőben (Resko 2006,51), melynek bemutatásához még mi is visszatérünk. A Historia Domusból közölt adatok alapján a temetői kápolnát Mórász Lászlóné állíttatta 1902-ben, s ő van itt eltemetve. (Sztyahula László közlése, 2007) A Pozsony-Nagyszombati Egyházmegye Schematizmusa szerint az építmény 1900-ból való. (1995,129)
A Szent Antal-kápolnáról Resko Sándor részletesebb leírást is közöl. Eszerint a szakrális emléknek sokszögzáródású szentélye és eléépített, gúla alakú tornya van téglalap alakú hangnyílásokkal. A belső tér dongaboltozatos, a főoltáron J. Schmidt 1959-ben készült Szent Antal-képe látható. A kápolna építésének idejéből való kép a háború alatt elpusztult. A torony alatti bejárati részben ifj.Bartusz György gipszből készült Piéta-domborművét helyezték el. A torony kisharangja 1921-ben készült. (2006,51)
A temető bejáratától jobbra áll egy kápolnaszerű kripta, amely betonból épült. Homlokzatát két falsáv díszíti, ezek közt található a temetkezési hely vas ajtaja. A tető félkörívben végződik, felette egy vaskereszttel, alatta egy ugyancsak félköríves nyitott ablakkal. Az ablak feletti márványtáblán ez olvasható: Paksi család/ sírboltja.
A Historia Domus anyagából készült kéziratban olvasunk a Párkány felé vezető út (vasút) menti kőkeresztről, melyen nincs feltüntetve állítójának neve. (Sztyahula 2007) A falu látnivalói közt is számontartják ezt a mészkőből készült keresztet, „melynek anyagából faragták a korpuszt” is. (Benefi-Tót 1997,13) A falumonográfiában azt írják a község déli részén, a temetőbe vezető út elején álló klasszicista keresztről, hogy azt a XIX. század közepén emelték. Kőtalpazatán „művészi ihletésű Golgota-hegy látható, erre van erősítve a kereszt, melyen nincs sem felirat, sem évszám, s vastag cementborítás fedi”. (Resko 2006,51) Az Alsókeresztnek is nevezett szakrális alkotás ma sérült állapotban látható, egyik szára letörött. Mindezt azért említettük itt, mert a temetőben is látható több más kereszttel együtt egy hozzá hasonló, még épségben lévő feszület.
A kápolna mögött álló a késő klasszicista stílusú, XIX. századi központi kereszt, melynek korpusza is kőből készült. Hasonlít az utóbb bemutatott Alsókereszthez. A ravatalozó közelében is van egy öntöttvasból készült központi kereszt. Ez a négyszög alapú kőtalpazaton áll, dedikációja nincs.
Van a temetőben egy központi kereszt nagyságú, fehér vaskorpuszos kő sírkereszt is. Rajta ez a felirat olvasható: „Itt nyugszik Istenben boldogult/ Szalai Rozália/ élt 76 évet meghalt 1926.okt.20./ szeretett férje/ Tóth István/ élt 92 évet meghalt 1939. június 18./ és kisfiuk Rudolf élt 8 évet/ Béke poraikra!”
A temető bejáratánál 2000-ben képezték ki azt a Kálváriát, mely Szilágyi Tibor alkotása. A félkör alakú falban helyezték el a 13 stációt. Tezennegyedikként egy fehér korpuszos fakereszt áll e helyen.
A temető ravatalozója előtt látható egy talpazaton a hófehér Jézus Krisztus Feltámadása-szobor. Ennek alkotója is Szilágyi Tibor szobrászművész. A szabortalpazat márávnytáblájára ezt a szöveget vésték: „Atyám, azt akarom,/ hogy ők is, akiket nekem adtál,/ ott legyenek velem,/ ahol én vagyok.” János evangéliuma.
A temető sírjeléi közt találunk különféle alakzatú kereszteket, magas obeliszkeket, kombinált kiképzésű síremlékeket, melyek anyaga műkő, márvány, gránit vagy homokkő. Hogy Kéménd pap- és pedagógustisztelő katolikus magyar falu volt mindig, a temető magvannyi sírjele is bizonyítja. Itt láthatjuk többek közt Mórász Antal (1841-1907) egykori plébános síremlékét.
Ez egy betonalapon álló kétlépcsős márványkereszt, oszlopán az alábbi dedikációval: „Itt nyugszik az Úrban/ Főtisztelendő/ MÓRÁSZ ANTAL/ szül. Bojóth-on 1841. megh. 1907. január hó 16./ Kéménden hol 34 évi/ lelkipásztorkodás után/ mint nyug. esperesplébános és/ Szent Adalbert nyugdíjintézetének tagja/ volt híveinek körében várja/ a boldog feltámadást/ Az örök világosság fényeskedjék neki!” Mórász tanított a nagyszombati főgimnáziumban és az esztergomi líceumban is. Ezen kívül irodalmi téren is aktív volt, két önálló munkát is megjelentetett.
Ugyancsak itt áll Cséfalvay József esperesplébános (1913-1994) fekete márvány, keresztjellel ellátott síremléke. E temetőben nyugszik „az Isten, az anyaszentegyház, a haza és a tudomány mindenese”, Tóth István alsóváradi plébános is, aki Kéménden született 1830-ban. Kereszt alakú díszes sírjele ma is áll.
Ide temették 1764-ben a gazdag magánkönyvtárral rendelkező „barok kori lelkészt”, Kürthy Pált is, aki ugyancsak foglalkozott publikálással. De itt pihen 1790-től Nagy István plébános, 1829-től dr. Markovics Károly helybeli plébános, a jog s az egyháztörténet egykori professzora. S 1832-ben itt temették el Somogyi Ferenc plébánost, 1857-ben Fába Theodort, akinek szintén áll szép kereszt alakú gránit sírjele, s aki egy ideig az esztergomi egyházi hivatal levéltárosa is volt.
A pedagógusok közül „Itt várja a boldog feltámadást” Csepregi Kálmán (1892-1958) nyugalmazott kántortanító. Síremléke egy fehér márványtáblával ellátott, Krisztus-fejes szürke műkőkereszt. Csepregi buzgó tagja-szervezője volt a Gyö֊ngyösbokréta mozgalomnak.
Egy fiatalabb oktató téglalap alakú, keresztjellel ellátott fekete márvány sírjelére ez a felirat került: „Kelecsényi Pál/ tanító/ 1914-1975/ Szerető szívedért/ adjon Isten égi bért”. Kelecsényi valamennyi önkéntes szervezet munkájából kivette részét, s külön foglalkozott a hátrányosabb helyzetű tanulókkal.
Kucsera Gyula (1858-1945) családtagjaival került egy sírba, melyen díszes fekete márvány sírjel látható, az alábbi sírversekkel: „Borulj e sírra halkan, csendesen/ Nyugodj meg, itt lent már nem fáj semmi sem.” „Békén pihenj e föld alatt/ Csak annak fáj a vég, ki itt maradt”. Kucsera egyébként szederfaligetet hozott létre a faluban, beindítva a selyemhernyó-tenyészetet is, s elindította a többszólamú énekkari mozgalmat Kéménden.
Szólnunk kell még egy fiatal lány fehér márvány, angyalszobros, fényképével ellátott síremlékéről, melyen ez a terjedelmes dedikáció olvasható: „Itt nyugszik/ egy hősi halott/ TÓTH MANCIKA/ aki 1945. máj. 9-én/ életének 8-dik évében/ visszaadta tiszta lelkét/ teremtőjének/ Békén pihenj/ őrangyalod őriz ébren/ Gyászolja anyja, testvére/ és az egész család”.
Csáky Károly, Felvidék.ma
