Kassán sétálva az ember most adventi hangulatot keres. Ha napközben rója a Fő utcát, akkor nem feltétlenül érezheti az ünnepi készülődés lelki vonatkozásait.
Már csak azért sem, mert megint gázár-támogató őszünk-telünk van. Gyermekkorom havas tájai jutnak eszembe, a nagy hógolyózások és hóemberépítések, na meg a síelés, amikor sehol sem kellett sorban állni, hanem a háborítatlan tájat élvezte az ember szárított almával a zsebében. Fiamnak egyszer tudtam hóembert építeni az ablak alatt. Nem sokáig örültünk neki. Jött valaki és lerombolta. Elszomorodtam ezen a rosszindulaton.
Amikor azonban estefelé kigyulladnak a fények, akkor nem annyira bántó a hó hiánya. Az ünnepi fények valahogy elfedik ezt a hiányosságot. Csak egy kirakatban láttam hóesést. A Fő utca nagyobbik részén van némi adventi hangulat, fiatal fúvósok karácsonyi dalokat játszanak. Szól a Jingle Bells és a Csendes éj, meg a többi.
A fehéren sziporkázó műkarácsonyfa is csak sötétedés után érvényesül. Sokan fényképezik. A gyerekeket érdekli a betlehem. A főszékesegyház színes fényekben pompázik. Néhol a fák világítanak. A zenélő szökőkút felett fénylő halak lebzselnek. Az egyik házon már hosszú évek óta ugyanaz a Mikulás szánkózik, ugyanazokkal a rénszarvasokkal. Amint az ember közeledik a karácsonyfához, ezt a hangulatot a brutális rockmuzsikaricsaja üldözi el. Az Immaculata szoborcsoporton túl adventi vásár következik, a színpadon rockzene süketít.
Idén is van főpolgármesteri puncs. Amikor arra jártam, Richard Raši éppen ott volt helyetteseivel együtt. A legtöbb faházikóban forralt bort – tokajit és vöröset, de mézbort is – kínálnak. Sok a lángos-árus. Hosszú sorok kígyóznak előttük. Néhol ördög kínálja a szelíd gesztenyét. Van kolbász, szalonna, sült hús és sajt. De a Szlovákia által levédett kürtöskalácsot is lehet kapni. Hirtelen lovaskocsi hajtott el mellettem. Elsőre nem is sikerült lefényképeznem. A levegőben óriás hópelyhek lebegnek világítva. A gyerekek és fiatal nők világító szarvacskákkal sétálgatnak a tömegben. Mikulásból is akad néhány.
Lehet piros mézeskalács szívet vásárolni. Fából készült angyalkák, keresztek, tálkák nagy választéka áll a pultokon. Élő szobor is állt a Fő utcán. Vélhetőleg Lengyelországból jött, mert Krakkóban látni sok hasonlót. Karácsonyi díszeket lehet vásárolni ugyanúgy, mint agyagharangocskákat. De azért íncsiklandozó falatokat lehetett sok helyütt látni. Giccses áruból sem volt hiány. Lufik légiója ostromolta a gyermekeket. Egy apuka fia repülő autóbuszát döfködte fejével csemetéje örömére. Késő este is sokan tébláboltak a Fő utcán. De 23 óra után minden lassan elcsendesült. Csak a Csáky-Dessewffy-palota udvarán tartottak még nyitva a faházikók. Egy fiatal pár lefényképeztette magát. Elkértem a táltospostacímüket.
A Fő utca felső végén, de az Aupark előtt a karácsonyi várakozás idejét kufárkodássá alacsonyítják le. Mindez nem Jézus Krisztus eljövetelére hívja föl a figyelmet. Nem lenne a beteg Európának szüksége rá?
A szerző képriportja ITT>> tekinthető meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”58111,58093,58091,58066,58061,58001″}